160621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus felületi képződmények előállítására
3 talmú vegyületek és feleslegben alkalmazott poüizocianátok reakciójából képződnek. Ilyen NCO-előadduktok előállítását pl. a következő helyéken írták le: Angewandte Chemie 64, 523—531 (1952), Kunststoffe 42, 303—310 (1952), DP 831772, DP 897 014, PD 929 507 és USP 3 000 757. Az 1) vegyületek tehát az NCO-előadduktok előállítására alkalmas nagyobb molekulasúlyú OH^csoportokat tartalmazó vegyületként pl. a következőket említjük meg: poliészterek, poliéterek, poliészteramidok, politioéterek, poüacetálök. Továbbá nagyobb molekulasúlyú láncvégi karboxil-, amino- és merkaptocsoportakat tartalmazó vegyületek is alkalmazhatók. Izocianátokkal reagálni képes csoportokat tartalmazó polisziloxánok ugyancsak megemlítendők. A szokásos vegyületeket pl. Saunders J. H.: Frisch K. C: „Polyurethanes" I. rész, New York 1962, 33—61. o. és az ott idézett irodalomban írták le. Az 1) ill. 2) vegyületek előállításához poldizocianátként ismert termékek jönnek számításba [1. Ann. 562, 75—136. (1949)]. A következőket különösen érdemes megemlíteni: tetrametilén-és hexametiléndiizocianát, 1,4-ciklohexándiizocianát, m- és p-feniléndiizocianát, 2,4- és 2,6--toluiléndiizocianát (valamint azok izomer keverékei), 4,4'-difenilmetándiizocianát, 1,5-jnaftiléndiizocianát, p-xililéndiizocianát, 4,4'-diizocianáto-difeniléter, difenil-2,4,4'-triizocdanát, valamint feleslegben levő poüizocianátok kis molekulasúlyú addíciós termékei di- és poliolokra és karbamidokra vagy karboimid- és izocianátcsoportokat tartalmazó poliizocianátokra. Adott esetben egyidejűleg felhasználandó 3) vegyületként a következőket említjük meg: glikolok, mint butándiol, hexándiol, bisz-etoxilezett hidrokinon származékok, bisz-etoxilezett dihidroxinaftaton, xiüléngükol, diaminok, pl. hidrazin, karbodihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, etiléndiamin, p-feniléndiamin, aminoalkoholok, mint etanolamin, dietanolamin, hidrazinoetanol, p-aminobenzilalkohol. Az ilyen vegyületek részletesebb leírása Houiben—Weyl: „Makromolekulare Stoffe II", Stuttgart 1962. 71—75., 79—84. és 87. o. és Müller E.: „Angewandte Chemie" 64, 523—531. o. (1952) c. szakkönyvekben és az ott idézett irodalomban található. A találmány értelmében mikroporózus fóliák előállításához felhasznált 1) és 2) szerinti poliizoeianátokat vízzel történő lánehosszábbítással elasztomer poliaddációs termékké kell átalakítani, amelynek szakítószilárdsága (DIN 53 328; javasl. 1967. ápr.) nagyabb, mint 50 kp/cm2 , előnyösen nagyobb, mint 150 kp/cm2 , Shore—A keménysége (DIN 53 505) nagyobb, mint 40, előnyösen nagyobb, mint 60, és lágyulási tartománya [pl. Koffler padon mérve, amint azt a Houben—Weyl (1953): Analytische Methoden 789., 792. o. leírja] 100 °C — előnyösen 130 «C — felett van. Ilyen poliaddációs termékeket 4 szolgáltató kiindulási anyagok kombinációit pl. a „Polyurethanes" New York 1962. 278. és 279. o. c. szakkönyv, valamint az ott idézett irodalom ismertet. További megfelelő kombinációk 5 állíthatók elő oly módon, hogy a poliizocianát keverékek lánchosszafobítását ismert módon vízzel, erősen poláros oldószerben, mint dimetilformaimidban, hajtjuk végre, és a kapott elasztomer oldatot homogén filmmé öntjük ki, atme-10 lyet az előzőekben említett fizikai tulajdonságra meg lőhet vizsgálni. A fizikai tulajdonságokon kívül az így előállított filmeken különböző oldószerek oldási tulajdonságai is megvizsgálhatók. Az 1)—4) vegyületek mennyiségi arányait széles határok között lehet változtatni: Általában 1 mól 1) vegyületre 0—500 mólszázalék (NCO) 2) vegyületet alkalmazhatunk. A víz (4) 20 mennyisége 3) távollétében nem döntő. Legalább az 1) és 2)-re vonatkoztatott ekvivalens menynyiségnek azonban jelen kell lennie. A 3) vegyületek egyidejű felhasználásakor 1 mól 1) vegyületre vonatkozóan, ha pl. annak moleku-25 lasúlya 1800—3500 közötti, 0—5-szörös moláris mennyiségű 2) vegyületnek kell jelen lennie, és a 3) vegyületből az 1) vegyületre vonatkozóan 0,1—3-szoros moláris mennyiség szükséges. A még megmaradó izocianát-esoportokat ez-30 után ekvivalens mennyiségű vízzel (4) reagáltatjuk. A reakciót —40—250 °C közötti, előnyösen 10—150 a C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. 35 A poliadduktok oldódási, ill. duzzadási tulajdonságai a találmány szerinti eljárás .szempontjából jelentősek, mert poliizocianátok vízzel végbemenő ismert térhálósodási reakciójában erősen poláros oldószerekben csak vízgőzát-40 eresztő képződmények alakulnak ki. A találmány szerinti eljárásnál azonban a poliaddiciót nem oldószerben vagy oldószerkeverékben, amely nem oldószert (a képződő poliaddukt szempontjából) tartalmaz, hajtjuk végre. 45 A képződő poliaddukt szempontjából nem oldószerek olyan illékony, folyékony vegyületek, amelyekből a képződő poliuretán pl. 0,2—0,5 mm vastag homogén filmdarabjia 24 óra alatt, szobahőmérsékleten 75fyo-nál, — előnyösen 40%-50 nál — kevesebbet vesz fel. A találmány szerint alkalmazható nem oldószerként a következőket említjük meg: aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, etilbenzol, xilol, tetralin, dekalin, technikai oldószerkeverékek, amelyek aromás szénhidrogéneket tartalmaznak, pl. szangajolt, alifás szénhidrogének, pl. hexán, heptán, oktán, nonán, dekán, valamint ezek sztereoizomerjei ásványolajfrakciók, mint petroléter, ligroin, mosóbenzin, vizsgáló benzin, nehéz benzin, cikloalifás szénhidrogének, mint metilciklöhexán, terpentinolaj, klórozott szénhidrogének pl. kloroform, di- vagy triklóretilén, hexaklóretán, perklóretilén, klór-65 ciklohexán, metilklórciklohexán, észterek, mint 2
