160599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás S-tiazolo[4,3-a][1,4] benzodiazepin-származékok előállítására

160599 3 4 kepletű karbonsavak reakcióképes származékai­ként olyan vegyületeket használunk, amelyek képletében az —OCOR3 csoport hidroxil- vagy alkoxicsoporttá átalakítható aciloxi-csoportot jelent. Az R3 szénhidrogén-csoport előnyösen 1—7 szénatomot tartalmaz, így lehet 1—4 szén­atomszámú alku-csoport, továbbá aril- vagy aralkil-csoport. A IV általános képletű karbon­sav lehet pl. ecetsav, propionsav, vajsav, ben­zoesav vagy fenil-ecetsav. A találmány szerinti eljáráshoz reaktív kar­bonsavszármazékként savanhidrideket, savhalo­genideket, pl. savfluoridokat vagy savklorido­kat, vagy savjodidokat használunk. Az első lépésben a (IV) általános képletű kar­bonsav reaktív származékát egy megfelelő ol­dószerben melegítéssel vagy anélkül reagáltat­juk a (III) általános képletű vegyülettel. Ha a (IV) általános képletű karbonsav reakcióképes származéka folyékony halmazállapotú, akkor átveheti az oldószer szerepét. A (IV) általános képletű karbonsav-származékot a (III) általános képletű vegyületre számítva 2—5-szörös moláris mennyiségben alkalmazzuk. Az így előállított (II) általános képletű köz­benső terméket átvisszük a második vagy a harmadik reakcióba, anélkül, hogy szükséges volna elkülönítem a reakcióelegyből. Ha azon­ban a közbenső terméket izoláljuk, akkor elő­nyösen úgy járunk el, hogy az oldószert ledesz­tilláljuk a reakcióelegyből. A (II) általános kép­letű reakcióterméket kinyerhetjük egy megfe­lelő savval képzett sója pl. hidrokloridja alak­jában is. A második lépésben a (II) általános képletű közbenső terméket hidrolízisnek vetjük alá. A (II) általános képletű közbenső terméket fel­használhatjuk egy megfelelő sója alakjában is* A hidrolízist általában lúgos közegben pl. nát­riumhidroxid vagy káliumhidroxid jelenlétében, egy megfelelő oldószerben, szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Szükség esetén a reakciót hű­téssel vagy melegítéssel megfelelően befolyá­solhatjuk. A szóbanforgó reakció során kelet­kező (I) általános képletű benzodiazepin-szár­mazékot, ahol R2 hidrogént jelent, előnyösen oly módon különítjük el a reakcióelegyből, hogy az oldószert bepároljuk. Az (I) általános kép­letű benzodiazepin-származékot a szokásos mó­don kinyerhetjük egy megfelelő savval képe­zett sója, pl. hidrokloridja alakjában. A harmadik lépésben a (II) általános képletű közbenső terméket alkoholizisnek vetjük alá. Az említett vegyületet alkalmazhatjuk egy sav­val képezett sója alakjában is. Az alkoholízist általában oly módon hajtjuk végre, hogy a (II) általános képletű vegyületeket egy megfelelő oldószerben pl. kloroformban vagy széntetraklo­ridban, egy megfelelő, a szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmér­sékleten olyan alkoholokkal, pl. metanollal, eta­nollal, propanollal, izopropanoUal, butanollal vagy terc.butanollal reagáltatjuk, amelyek sa­vak pl. sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav vagy p-toluolszulfonsav jelenlétében alkalmasak a kívánt alkoxicsoport bevitelére. Az alkohol le­het egyszersmind oldószer is. Az így előállított (I) általános képletű benzodiazepin-származékot, ahol R2 alkil-esoportot jelent, előnyösen az ol­dószer bepárlása útján különítjük el a reakció­elegyből. Az (I) általános képletű benzodiaze­pin-származékot kinyerhetjük egy savval képe­zett sója alakjában is. A negyedik lépésben az (I) általános képletű benzodiazepin származékot, ahol R2 hidrogént jelent, éterezésnek vetjük alá. Az éterezést ál­talaiban oly módon hajtjuk végre, hogy az (I) általános képletű benzodiazepin-származékot, ahol R2 hidrogént jelent, egy megfelelő oldószer, pl. kloroform vagy széntetraklorid jelenlétében a szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten egy olyan alkohollal reagáltatjuk, amely alkalmas a kí­vánt alkoxi-csoport bevitelére. A reakciót elő­nyösen savak, pl. sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, p-toluolszulfonsav stb. jelenlétében hajtjuk végre. Az (I) általános képletű benzo­diazepin-származékot alkalmazhatjuk egy sav­val képezett sója alakjában is. Az éterezéshez használt alkoholt alkalmazhatjuk egyben oldó­szerként is. Az így előállított (I) általános kép­letű benzodiazepin-származékot, ahol R2 rövid­szénláncú alkil-csoportot jelent, előnyösen az ol­dószer bepárlása útján különítjük el a reakció­elegyből. Az (I) általános képletű benzodiazepin­származékot, ahol R2 rövidszénláncú alkil-cso­port, előállíthatjuk egy megfelelő savval képe­zett sója, pl. hidrokloridja alakjában is. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként alkalmazott (III) általános képletű vegyületet előállíthatjuk pl. oly módon, hogy egy (V) általános képletű vegyületet, ahol a szimbólumok jelentése azonos a fentiekkel, hid­razinnal reagáltatunk, és a kapott (VI) általá­nos képletű vegyületet egy RiG(OR4)3 általános képletű orto-észterrel reagáltatjuk, ahol Rí je­lentése a fenti és R4 rövidszénlánaú alkilcsopor­tot, mint metil- vagy etilcsoportot jelent. A (III) általános képletű kiindulási vegyületet más módon úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VI) álta­lános képletű vegyületet egy (Rí—00)20 álta­lános képletű karbonsavanhidriddel, ahol Rí je­lentése a fenti, vagy egy Rt —COX általános képletű savhalogeniddel, ahol Rí jelentése a fenti és X halogént jelent, reagáltatunk. Ekkor a (VII) általános képletű vegyület keletkezik, amelyet gyűrűzárásnak vetünk alá. A (III) általános képletű kiindulási vegyüle­tek előállítását a (B) reakcióvázlaton szemlél­tetjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű benzodiazepin-származékok és sóik új vegyületek és görcsoldó, valamint nyug­tató hatást mutatnak, nem kívánatos mellékha­tásuk nincs. Ezért ezek a vegyületek görcsoldó, 10 15 20 25 30 35 4« 45 50 55 80 2

Next

/
Thumbnails
Contents