160528. lajstromszámú szabadalom • Vetőszerkezet hagymás és gumós növények, főleg dughagyma vetésére

160528 5 6 szekrény, melyben az elvetendő vetőmag szemnagyságához igazodóan magassági értelemben állítható adagolókorong és adott esetben a csomósán érkező vetőmagvak szétválasztására szolgáló bontókorong helyezkedik el. A találmány szerinti vetőgép további ismérve, hogy az adagolókorong a vetőmagvak befogadására és továbbítására szolgáló közökkel és e közöket alkotó radiális irányú, rugalmas — pl. gumiból vagy műanyagból készült — ujjakkal rendelkezik. A bontókorong ugyancsak radiális irányú, rugalmas — pl. gumiból vagy műanyagból készült — ujjakkal rendelkezik, forgásértelme az adagoló korongéval megegyezik, fordulatszáma pedig a bontási művelet hatékonyabbá tétele érdekében előnyösen az adagoló korongétól eltérő. Az adagolókorong és adott esetben a bontókorong magassági szabályozó szervvel, pl. fogasíves állítószerkezettel van ellátva, amely célszerűen a magtartályhoz van rögzítve. A vetőmagnak a talaj felé való továbbítására a vetőszerkezet aljában magsurrantó, a vetőszerkezet alatt a magsurrantón legördülő szemeket befogadó tölcsér, annak folytatásában pedig a szemeket a barázdahúzó munkaeszköz korménylemezei között elhelyezkedő vetőcsoroszlyához irányító, előnyösen teleszkópos magvető cső foglal helyet. A berendezés célszerű kiviteli alakjánál a magsurrantó az adagolókorong felől tekintve konkáv térbeli felületű, melynek az adagolókorong tengelyére merőlegesen az adagolókorong szimmetriasíkjában vett meridiánmetszete előnyösen az adagolókorong ujjainak végpontjai által meghatározott kör sugarával azonos görbületi sugarú. A találmány szerinti vetőgép sok előnyös tulajdonsága közül a legfontosabb az a körülmény, hogy a földbe juttatandó vetőmagot, illetve dughagymát zúzódástól és minden más károsodástól mentesen vezeti a talajba, a vetést teljesen egyenletesen, vagyis az egy folyóméterre meghatározott tőszám szabatos betartásával végzi, és ugyanakkor eddig elképzelhetetlenül nagy munkateljesítmény elvégzésére alkalmas. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy — napi 10 órás műszakot figyelembe véve — a berendezés segítségével mintegy 5—8 hektár területen képes a dughagyma földbe juttatását elvégezni, ami megközelítőleg 300 ember egy napi igen fáradságos munkájával volna csak elvégezhető. Kedvezőnek mutatkozik az is, hogy a magtartályban elhelyezett terelőkarika teljes egészében kiküszöböli a benne tárolt vetőmag, illetve dughagyma szemek összeállását, illetve átboltozódását, és ennek következtében nem fordulhat elő nagyobb csomó vetőmagnak egy helyre való szóródása, illetve hosszabb közök hasznos íta ti an kimaradása. Igen nagy előny, hogy a vetőmag adagolása teljesen automatikusan történik, anélkül, hogy bármiféle kézi beavatkozást igényelne. Kedvező az is, hogy a vetőszerkezetben helyetifoglaló korong helyzete bizonyos határok között változtatható, és ezáltal a szerkezet az elvetendő szemek, illetve gumók nagyságához alkalmazkodni képes. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzon a találmányunk szerinti vetőszerkezet legfontosabb részét kitevő vetőegysóget és a hozzá kapcsolódó szerkezeti részeket tünteti föl vázlatos hosszmetszet formájálban. Maga az egész vetőgép valamilyen alkalmas mozgató jármű, pl. traktor hidraulikus emelőberendezésére rászerelt, ún. függesztett munkagép. A munkagép célszerűen gumikerekeken gördül, és olyan 1 magtartálya van, amelynek alsó részén a tartály fala ki van vágva, és e kivágott részhez csatlakozik a fiókszerűen mozgatható 2 vetőegység. A 2 vetőegység voltaképpen maga a fiókszerű szekrény, amelyben valamilyen — célszerűen vízszintes tengelyre fölszerelt 4 adagoló korong helyezkedik el. Az 1 magtartályban tárolt vetőmagot, dughagymát vagy gumós növényt a 3 terelőkarika irányítja az 1 magtartály fiókját alkotó 2 vetőegység felé. E 3 terelőkarika a saját tengelyére ferdén van fölékelve, és az ennek következtében létrejövő „sánta" billegő mozgása folytán megakadályozza a tárolt anyag átboJtozódását, amely így akadálytalanul és folyamatosan tud a 2 vezetőszerkezethez jutni. A 2 vetőegységben elhelyezkedő 4 adagolókon rong helyzetét valamilyen 5 állítószerkezet segítségével szabályozhatjuk, aminek — mint láttuk — az a célja, hogy ezáltal a gumók szemnagyságához alkalmazkodni lehessen. A 4 adagolókorong palástfelületéből radiális irányiban a 6 rugalmas ujjak állnak ki, amelyeket pl. gumiból vagy műanyagból készíthetünk. E 6 rugalmas ujjak — a 4 adagoló-korong 12 tengelyével párhuzamos alkotói esetén — több sorban helyezkednek el, és az egyes sorok egymáshoz viszonyítva célszerűen sakktáblaszerűen el vannak tolva, így egy-egy alkotó mentén csak minden második ujj sorban helyezkedik el, egy-egy 6 ujj. Ugyancsak a 2 vetőagységben helyezhetjük el a 13 bontókorongot, amely a csomókban érkező vetőmag szétválasztására szolgál. A dughagyma különösen hajlamos arra, hogy szakálla összeakaszkodjék, és így nagyobb csomók álljanak össze. A 13 bontókorong palástfelületéből radiális irányú, célszerűen gumiból készülő 14 rugalmas ujjak állnak ki. Ügyelni kell arra, hogy a 13 bontókorong forgásértelme megegyezik a 4 adagoüókorongéval, mert ellenkező esetben a vetőmagot öisszezúzná és/vagy részben visszaállítaná az 1 magtartályiba. A bontóhatás megfelelő hatékonysága végett a 14 rugalmas ujjak, valamint a 6 rugalmas ujjak végeinek kerületi sebessége 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3