160526. lajstromszámú szabadalom • Vezérlő és működtető berendezés csőkamrás adagolóhoz

zaggyal, majd a kamrát a megfelelő üzemi nyomásra hozva összekötik a szállító vezetékkel, amikor a szilárd anyag vagy a zagy a kamrából a szállítóvezetékibe kerül. Az ismert zsilipkamrás adagolók közül az úgynevezett csőkam- 5 rás adagolók mondhatók legjobbaknak, melyeknél a kamrák csővezetékből vannak kiképezve. A kamrák száma legalább kettő, vagy ennél több, az alkalmazás által megszabott szükség szerint és a munkafolyamat lényegében azonos xo a periodikus működésű zsilip-kamrás adagolókéval. Ezek az ismert csőkamrás adagolok egy két-kamrás adagoló vázlatát feltüntető 1. ábra alapján a következőképpen működnek: 15 Az A és B csőkamrák közül a vázolt helyzetben A töltés, B pedig ürítés alatt van. A zagyot az 5 feltöltő zagyszivattyú a 6 zagymedencéből szívja el és a nyitott 1A zárószerven át nyomja be az A kamrába, amelyből a beáramló zagy a 20 nyitott 4A szerelvényen át az előző ütem után benne maradt vizet a 7 vezetékbe szorítja ki. Ez a 6 zagymedencébe vezet, ahol a víz a 8 anyagtartályból érkező szilárd anyaggal zagyot alkot. Eközben a B kamra ürítés alatt áll. A 9 25 vízszivattyú a 10 víztartályból tiszta vizet szív el, ezt a nyitott 2B zárószerven át nyomja be a B kamrába, ahonnan a (beáramló víz az előző ütem során betáplált zagyot a nyitott 3B szerelvényen át a 11 szállítóvezetékibe szorítja ki. 30 Az A kamra feltöltése és a B kamra kiürítése után vattás következik, és a zárószervek megfelelő átállítása után megindul az A kamra ürítése és a B kamra újratöltése. Az ütemek periodikus váltakozása során az S

5 alacsony nyomáson betáplált zagyot a tisztavíz-szivattyú folyadék-árama folyamatosan, a megkívánt üzemi nyomáson továbbítja a szállítóvezetékibe. 40 Három-kamrás, ugyancsak ismert adagoló vázlatát tünteti fel a 2. ábra. Itt az 5 vezetéken már zagy érkezik az adagolóba, olyan nyomással, amely elégséges a (kamrák feltöltésére. Itt tehát a zagy átemelése, nyomásfokozása tör- 45 ténik. A kamrákból a 8 vezetéken kilépő vizet a 7 víztartályba vezetjük vissza, az adagoló tehát az ilyen átemelő jellegű üzemállapotban csak a kamrák túlöblítésére fordított, a télies zagymennyiségnek csak kis részét kitevő vízmennyiséget igényli. Az egyes kamrákban az áramlási irány töltéskor és ürítéskor lehet egyező vagy ellenkező. Az ábrák az utóbbi, az ürítés hatásossága szempontjából célszerűbb elrendezést mutatják. A gyakorlati kivitelnél a kamrák U-alakban történő vezetésével a szerelvények egymás mellé helyezhetők, vagyis központi szerelvény-telep létesíthető. A csőkamrás adagolóra vonatkozóan ismertetett elgondolás és annak gyakorlati kivitelére irányuló eddigi törekvések hibája, hogy nem oldják meg az ilyen adagolóberendezések egyértelmű és gazdaságos működéséhez szükséges í>5 feladatokat, vagyis az ütemek során a kamrák feltöltésének és ürítésének szabályozását ós az ütemváltások vezérlését. A találmány célja a leírt berendezés tökéletesítése, amelynél ez a szabályozás és a vezérlés meg van oldva. A találmány lényegét az alábbiakban ismertetjük. A fentemlített követelményeket kielégítő és a jelen találmány tárgyát képező berendezés vázlatát 3. ábra kapcsán ismertetjük, amely ezt ketkamrás adagolónál alkalmazva tünteti fel. A kamrák periodikus működése és az 1—11 szerkezetek szerepe azonos az 1. ábra kapcsán ismertetettel. Az ütemek szabályozásának és az ütemváltozások vezérlésének az üzemi követelményeket kielégítő megoldásához azonban az elgondolás ismertetése során szerepeltetett nyolc vezérelt zárószerven túlmenően további záró és szabályozó szerviekre van szükség, melyek egy része ugyancsak ibe van kapcsolva a központi vezérlőrendszerbe. A kamrák feltöltésének és ürítésének során feladatunk a zagy-áram előírt mozgásának fenntartása, ennek érdekében a feltöltő és ürülő zagyáram mérése és beavatkazó szervek (tolózárak) segítségével történő szabályozása. A feladat nehézsége abban van hogy közvetlenül a zagyáramban mérést és fojtásos szabályozást nem végezhetünk, mivel az eltömődést és nagymérvű kopást eredményezne. Az adagoló általunk kifejlesztett és a 3. ábrán vázolt kialakítása azonibain lehetővé teszi a zagyáramok mérését és szabályozását tiszta vízben működő mérő és beavatkozó szerveikkel. A 3. ábra szerinti elrendezés abban is különbözik az 1. ábráétól, hogy míg az 1. ábrán a kamra egyik végén egymás mellett a töltő zagyáramot bebocsátó 1 és a nagynyomású tiszta vizet bebocsátó 2 zárószervek vannak, másik végén pedig a szállít övezetekhez vezető 3 és a víz lebocsátásra szolgáló 4 zárószerelvények, addig a 3 ábra szerinti elrendezésnél a kamra végén az 1 és 3, a másik végén a 2 ós 4 zárószervak vannak egymás mellett. Fenti elrendezésekből kifolyóan az 1. ábra szerinti szerkezetnél saz ürítőáram a kamra ugyanazon végén lép be, mint a töltőáram, a kamrában tehát az áramlás iránya töltésker és ürítéskor egyforma. Ezzel szemben a 3. ábra szerinti elrendezésnél a töltő és az ürítőáram a kamra ellenkező oldalán lép be, ill. ki, a kamrában tehát az áramilás iránya ürítéskor ellenkező, mint töltéskor. Ez az elrendezés sokkal hatékonyabb ürítést tesz lehetővé, és biztosítja, hogy a 4 vízlebocsátó zárószervekbe és a hozzájuk csatlakozó vezetékbe szilárd anyag egyáltalán ne kerülhessen, így ebbe a vezetékszakaszba mennyiségmérő és szabályozó berendezéseket lehet beépíteni, ami lehetetlen lenne akkor, ha a vezetékbe szilárd anyag is juthatna. Az ütemváltások időpontjainak meghatározása többféleképpen történhet. Legegyszerűbb és a gyakorlati igényeket általában kielégítő rnegol-2