160520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás technikai minőségű hosszúszénláncú, aldehid- és ketontartalmú alkoholok oxalkilezésére

160520 13 9. példa: Előállítjuk a következő keveréket. 85 g C]3-as izo-alkohol és 15 g Cia-as izo-aldehiid. A keverék jellemzői: OH-iszám 250 és CO-szám 29,4. A keveréket ugyanúgy dolgozzuk fel, mint az 1. példában a ketontartalmú sekunder alkoho­lok feldogozásánál, tehát hozzáadunk 9,34 g féimnátriumot (OH-számra 91 mól%-ot) és át­alakítjuk a megfelelő alkoholáttá. A fémnátri­um adagolása 7 óra alatt történt két részletre elosztva. A távozó gázokat szénsav^hó és ace­ton keverékével lehűtött mélyhűtőbe vezetjük, hogy a távozó aldehideket felfogjuk. Az alko­holát keveréket még az oxalkilezés előtt meg­elemeztük és a következő értékeket kaptuk: 9. táblázat 10 15 20 25 Kiindu-Kiindu­lási alkohol (Na-os Különb-CO-csoportok átalakulási %-a „ , . kezelés gég OH-szám CO-szám alkohol utén) * emel _ ^^ (talált kedés kenés érték) 267 250,3 -1-16,7 56,7 — 1,35 29,4 —28,05 — 94,4 10. példa: (összehasonlítás a 9. példával) Keveréket készítünk 105,0 g Ci3 -as izo^alkoholhól és 45,0 g Ci3-as izo-aldehidból, melynek jellemző értékei: OH-szám 231, CO-szám 60,4 és savszám 4,1. A keverékből lemérünk 1:30 g-ot és hozzá­adunk 20,8 g porított NaOH-t (97 mól%-ot OH-szám alapján). A nátriumhidroxid hozzáadása nitrogénpárna alatt történik 'és a keveréket még az etoxüálás előtt megelemezve a következő adatokat kapjuk: 30 35 40 4b 50 55 14 10. táblázat Kiindu­CO-csoportok lási átalakulási alkohol %-a Kiindu­lási NaOH- Különb­-os keze- s ég lés után (talált " OH- co-szám alkohol NaOH- Különb­-os keze- s ég lés után (talált ^ csök­exnf!" kenés kedes érték) OH-szám 230,5 231 válto­zatlan — — CO-szám 0,0 60,4 60,4 — 100 savszám 29,0 4,0 25,0 — — A 9 és 10. példa során a CO-szám gyakorlati­lag eltűnt, tehát az alkohol gyakorlatilag alde­hidmentessé vált. A 10-ik összehasonlító kísér­letnél látható, hogy a inátriumhidroxidos keze­lés hatására nem következik be a hidroxid-szám emelkedése. Szerves savak keletkeznek, melyek az etoxilálás szempontjából nem. kívánatosak. Fémnátrium használatánál <9. példa) savképző­dés nem következett be és az aldehidek nagy része átalakult alkoholokká. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ihosszú szénláncú, 8—22 szénatomos, előnyösen 10—.IS szénatomos, aldehideket és ke­tonokat is tartalmazó primer és szekunder alko­holok alkilezésére a karbonil-csoportoknak ox­alkilezhető hidroxil-csoportokká történő egy­idejű átalakításával, nedvesség és levegő kizá­rásával, lúgos oxalkilező katalizátorok jelenlé­tében, azzal jellemezve, hogy katalizátorként al­kálifémeket használunk a bemért alkohol összes hidroxil- és karbonil-csoportjaira számított 50— 109 ekvivalens'% mennyiségben, mimellefrt a fém és a hidroxil-csoportok reakciójában kelet­kező nasoens hidrogénnel a karfoonil-csoportokat hidroxil-csoportokká redukáljuk, és az így ke­letkezett, illetve az eredetileg is meglevő hidr­oxil-csoportok egy részét vagy teljes mennyisé­gét 100—200 °C-on, előnyösen 130—150 °C-on alkoholátokká alakítjuk, és a kapott terméket ismert módon oxalkilezzük. 2. Az 1 igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy az oxalki­lezés katalizátorául használt fémet a hidroxil-és karbonil-szám összegéből számított ekviva­lens mennyiségnek legalább 70%-ában, előnyö­sen 80—ilO0%-ában adjuk az elegyhez. 3. Az 1. és 2. Igénypontok szerinti eljárás fo­ganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kata­lizátorként nátriumot, káliumot vagy keverékü­ket használjuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 7307099. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.

Next

/
Thumbnails
Contents