160519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntetraklorid előállítására

5 160519 6 klórmennyiségat értjük, amely benzolnak szén­tetraklorididá történő átalakításához sztöchio­metrikusan szüksiéges, vagyis 1 mól benzolra számítva ez a mennyiség 15 mól klórnak felel meg. Ilyen eljárási feltételek mellett azonban a benzolnak 100%-os átalakítása széntetraklo­riddá a műszakilag elképzelhető reakciókörül­mények mellett nemi érhető el, mivel bizonyos mennyiségben melléktermékek képződnek. A melléktermékek közül különösen a hexáklór­benzolt emeljük ki, emellett azonban kisebb mennyiségben más melléktermékeik, mint hexa­klóretán, perklóretilén és tríklóretilén is kép­ződhetnek. Az utóbb felsorolt melléktermékek desztillá­ciós elválasztás után ugyan a reaktorokba visz­szavezethetők és széntetraklooddá átalakítha­tók ez azonban további műszaki ráfordítást igényel. A klórozott melléktermékeik közül kü­lönösen a hexaklórbenzol jelenléte zavaró, mi­vel 227 Q C-nak megfelelő magas olvadáspontja és illékony szublimációs tulajdonságai követ­keztében is könnyen lerakódik a csővezetékeik falain, a szelepeken és manóm éterek en és így kellemetlen üzemzavarokhoz vezethet. A melléktermékek képződésének elkerülése, illetve csökkentése érdekében a benzolra szá­mítva a klórt 25—300%, előnyösen 50—150% feleslegben alkalmazzuk a íszéntetrakloriddá történő átalakításihoz 'elméletileg' szükséges mennyiségekhez képest. A 25%-os, klórfelesleg tehát 1 mól benzolra számítva 18,75 mól klórt jelent és' 300%,-os klórfeleslegben pedig 1 mól benzolra számítva 60 mól klórt értünk. A klórfelesleg felső határát a reaktor telje­sítményének csökkenése szabja meg, mivel a reakcióiba nem lépő klórmennyiség reakcióteret vesz igénybe és így hígítószerként hat, ezzel egyben a reakeiókeverék tartózkodási idejét is a megengedhető mérték alá csökkentheti. A széntetraklorid előállításánál jó eredmény­nyel lehet benzol helyett benzol és klórozott alifás vagy aromás vegyületek keverékeit vagy klórozott aromás vegyületeket felhasználni. Még igen stabil aromás vegyületek, mint pl. túl klórozott difenil'én esetén is a széntetraklorid képződés sebessége a kizárólag benzolból kiiin­duló széntetraklorid szintézishez képest csak jelentéktelen mértékben csökken. Ha a hőmér­sékletet 750 ?C-ra emeljük vagy a tartózkodási időt 20 percen túl meghosszabbítjuk, vagy a klórfelesleget 300%-ig megemeljük, illetve a felsorolt reakciófeltételek. közül többet változ­tatunk, akkor sima reafcciólefutás mellett még igen stabil aromás mono- vagy poliklórozott vegyületek is 80% feletti konverziós fokkal és 90% feletti termeléssel széntetraikloriddá alakít­hatók. A benzol és klórozott aromás vegyületek aránya 1 : 99 és 99 : 1 súlyszázalék között inga­dozhat. Előnyösen olyan benzol és klórozott aromás vegyületek keverékeit használjuk, amelyben a fenti arány 5 : 95 és 20 : 80 súly% között van. A klórozott aromás vegyületek közül pl. a következőket említjük: monoklárbenzol, diklór­benzolok, triklárbenzolok, tetraklórbenzolok, pentaklórbenzolok, hexaklórfbenzol, mono-- vagy 5 poliklórozott naftalinok, antracének, fenantré­nek és magasabb kondenzációs fokú, pl. alicik­lusos gyökökkel kondenzált aromás vegyületek, mono- vagy poliklórozott difenilek, trifenilek és több fenilgyökkel helyettesített vegyületek és 10 alifás oidallánooikkal rendelkező olyan aromás vegyületek, amelyek a magban és/vagy az oldal­láncban egyszeresen vagy többszörösen klóro­zottak. 15 Benzol és klórozott aromás vegyületek keve­réke helyett a találmány szerinti eljárásnál ki­induló anyagként benzol és klórozott alifás ve­gyületek keverékei is alkalmazhatók, amelyekre egyébként igen hevesen és gyakran szénképző-20 dés .mellett lezajlódé klórozási reakció jellemző. A találmány szerinti módon a reakció lefutásá­nak hevessége csökkenthető és ilyen keverékek simán átalakíthatók széntetrlakloriddá. Másfelől a túlklórozott alifás vegyületek, mint a további 2P klóirozáissal szemben igen stabilnak mutatkozó hexaklóretén vagy perklórbután széntetraklo­riddá való átalakulásának reakciósebessége ben­zol hozzáadásával megnövelhető. A túl klórozott alifás vegyületek klórozásánál viszonylag kis 30 mértékű pozitív képződési hővel kell számolni, így a reaktorból kisugárzás útján távozó hő­mennyiség nagyobb, mint a 'széntetraklorid képződéisi hője. Az utóbbi esetben a klórozott alifás vegyületek és benzol keverékeinek fel-35 használásából az az előny adódik, hogy a reak­tor hőegyensúlyát kiegyenlíteni lehet, mivel a benzol perklórozási reakciójában nagyobb hő­mennyiséget ad le, mint a túlklórozott alifás vegyületek. 40 A benzol és klórozott alifás vegyületek ará­nya a kiindulóanyagíban tág határok között in­gadozhat, így kiindulőanyagokmak tekinthetők a klórozott alifás vegyületekkel szennyezett 45 benzol vagy a benzollal szennyezett klórozott alifás vegyületek is. A szennyeződések mértéke 1% körül van, a szennyeződés mennyiségének analítikáilag meghatározható pontossága azon­ban ilyen anyagkeverékek esetén jelentős mér-50 tökben ingadozhatik. Előnyösnek, bizonyult azonban, hogyha a klórozott alifás vegyületek­hez vagy ezek a vegyületek keverékélhez 2— 22% benzolt keverünk. 55 Klórozott alifás vegyületeken értjük az aláb­biakat: klórmetil, metilénklorid, kloroform, klóracetilének, vinilklorid, dli-, tri-, és tetraklór­étilén, mono-, di-, tri-, tetra-, penta- és hexa­klóretánok, egyszeresen, többszörösen vagy per-60 klórozott propánok és propének, butánok, buté­nek és butadiének, nagyobb molekulasúlyú ali­fás alkánok, alkének, polialkének és alkinek klórszármazékai és egyszeresen, többszörösen vagy perklórozott ciklo alifás vegyületek, mint 65 pl. hexaklórcikloihexén. 3

Next

/
Thumbnails
Contents