160509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orto-helyettesített fenetilaminok előállítására

160509 3 hexil-) és izooktil (6-metilheptil-) csoportok említhetők. A cikloalkil-csoportok eiklopropil-, cik_ lobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil- és ciklooktil-icsoportok lehetnek. Egyes primer, szekunder vagy tercier o-helyettesített fenetilaminok •már ismeretesek. Ilyen vegyületek hipotenziv hatásáról az irodalom sebből nem tett említést. így az ismert 2-hidroxi-fenetilamin, valamint ennek N-metil- és N,N-dimetilszármazéka növeli a vérnyomást; hasonlóan hat sok más ismert fenetilamin, amelyeket az irodalom szimpatomimetikus aminokként ismertet. Az eddig ismeretlen N-etil-2-hidroxi-feneitilamiint is előállítottuk és (megvizsgáltuk; ez is vérnyomásnövelő hatásúnak bizonyult. Leírták már szerkezetileg hasonló o-Jielyettesített fenetilaminokat is — vö. Horii és Inoi, Yakugafcu Zasshi 77,1095—1100 (199.7); 2 252 674 sz, amerikai szabadalmi leírás — amelyek az a-metil^-iíS^metoxifenilJ^etilaminból származó szekunder aminők; a 3572/61 sz. közzétett japán szabadalmi leírás a /?j

metil-i/?-i(2Hmetoxifenil)^etilamin hasonló származékait ismerteti. Bár egyes ilyen vegyületek esetében a szerzők biológiai aktivitásról is beszámoltak, egyikükről sem közölték, hogy hipotenziv hatásuk lenne. Sőt az a-(2-metoxifeml)-i/í-metilaminopropánról ismeretes, hogy e vegyület hasznos gyógyszer, amelynek alkalmazása azonban hipertenzió esetében kontraindikált, vö. Merok^Index, 7. kiad. (1960), 669. old. A találmány szerinti eljárással előállítható új 2-liidroxi- és 2-imetoxyfenetilamin^zármazékok esetében tehát meglepő, hogy ezek értékes farmakológiai tulajdonságként a melegvérű állatokra vérnyomáscsökkentő hatással vannak. Az (I) általános képletű vegyületek előállítási módszerük szempontjából két csoportba sorolhatók: a) azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek a szűkebbkörű (la) általános képlettel jellemezhetők, ahol R2' hidroxil- vagy metoxiosoportot képvisel, Rí és B jelentése megegyezik az (I) általános .képlet alatt adott meghatározás, szerintivel; b) azok az (I) általános képletű vegyületek és különösen bidrokloridjaik, amelyek a szükebbkörű (Ifo) általános képletnek felelnek meg, ahol Rí" jelentése hidroxilicsoport kivételével megegyezik az Rí jelinek az (I) általános képlet alatt adott meghatározása szerintivel, R2" acetoxi- vagy propionoxi-csoportot képvisel, B jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt, adott meghatározás szerintivel. Az (la) általános képletű vegyületek és savakkal képezett addíciós sóik oly módon állíthatók elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet — e képletben A B' 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Rí karbonil- vagy metiléncsoportot képvisel, jelentése megegyezik B fentebb meghatározott jelentésével, de ezen kívül 3—$ szénatomos alkanoil- vagy izoalkanoil-csoportot is képiviselhet abban az esetben, ha A nem. karbonilcsoport, minthogy A és B' közül •csak az egyik tartalmazhat karbonilcsoportot, és R2' jelentése egyezik az (la) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — a reakció szempontjából közömbös oldószerben komplex fémhidriddel vagy boránnal vagy diboránnal redukálunk és kívánt esetben az oly terméket, amely Rí helyén rövidszénMncú alkoxicsoportot és/vagy R2' helyén metoxicsoportot tartalmaz, éter-hasítás útján oly vegyületté alakítjuk át, amelyben Rí és/vagy R2

' helyén hidroxilcsoport áll, és kívánt esetben a kapott terméket valamely szervetlen vagy szerves savval képezett addíciós sóvá alakítjuk át. A fentiekben ,,alkanoil" és „izoalkanoil" csoportként említett csoportok az i(I) általános képlet alatt meghatározott alkil- és izoalkil^csoportoknak megfelelő alkanoilgyököket jelentik. A fenti redukciót boránnal, diboránnal vagy valamely komplex fénlhidriddel, mint nátrium. bórhidriddel alumíniumklorid jelenlétében, üti— umalumíniumihidriddel, diizobutilalumíniumhidriddel vagy hasonlókkal, protont nem adó és fel nem vevő közömbös szerves oldószer, előnyösen valamely éterjellegű oldószer, mint tetrahidrofurán, dietlléter vagy hasonlók jelenlétében folytatjuk le. A reakció folyamán ajánlatos a nedivességet kizárni és — különösen borán vagy diborán alkalmazása esetén — közömbös, pl. nitrogén-légkörben dolgozni. A reakció kezdeti szakaszában a reakció lefolyását célszerű hűtés útján szabályozni; a reakció teljes végbeimenetelét viszont [melegítéssel, rendszerint a reakcióelegy forralásával segíthetjük elő. A kapott terméket a szokásos módszerekkel különítjük el. A (II) általános képletű kiindulóanyagok oly amidok, amelyekben a karbonil^funkciót az A és B' csoportok egyike tartalmazza. Az oly (II) általános képletű amidok, amelyekben az A csoport képviseli a karbonilcsoportot, pl. oly módon állíthatók elő, hogy valamely (III) általános képletű 2-kumaranon (2--oxo-2,3Ldihidro-banzo(b)lfurán) vegyületet —• ahol Rí jelentése megegyezik az (la) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — egy H2N—B általános képletű aminnal — ahol B jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintiivel — reagáltatunk. A reakciót oly módon folytatjuk le, hogy a reagáló anyagokat, előnyösen valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. benzolban, elegyítjük egymással. A reakció meggyorsítható a reakcióelegy enyhe melegítése, pl. visszafolyató hűtő alatti forralása útján. A kapott amidot a szokásos módszerekkel különíthetjük el kristályos vagy folyékony alakban; a kapott termék általában eléggé tiszta 2