160475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-amino-penicillánsav-származékok előállítására

10047ft bázis, pl. trietilamin és gyenge bázis, mint sav­megkötőszer, pl. N,N-dimetilanilin vagy piridin jelenlétében 6-APS és trialkiliklónszilán reakció­jával. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja sze­rint a (II) képletű vegyületeket, mely képletben R1 jelentése a fent megadott, a reakcióelegyből izoláljuk vagy izolálás nélkül diklórmetános közegben gyenge bázis (pl. dimétilanilin), mint savmegkötőszer jelenlétében reagáltatjuk (III) képletű vegyületekkel, mely képletben R és X jelentése a fent megadott. Kiindulási anyagként előnyösen 6-aminopeni­cillánsavtrimetilszililésztert alkalmazhatunk, me­lyet gyenge bázis jelenlétében (III) képletű ma­lonildikloriddal reagáltatunk. A reakció során kapott (IV) képletű vegyü­leteket víz, kívánt esetben lúg, mint alkálihidr­oxid (pl. nátriumhidroxid) alkálikarbonát vagy ammónia jelenlétében megbontjuk. Amennyi­ben gyenge lúgos oldattal hidrolizálunk, az (I) képletű vegyületet savval felszabadítjuk és etil­acetáttal kirázzuk. Az (I) képletű szabad di­karbonsavat kívánt esetben vízzel nem elegye­dő oldószerben (pl. metilénkloridban) szuszpen­dáljuk és dietilecetsavnátriummal kicsapjuk az (I) képletű vegyület dinátrium-sóját. A talál­mány előnye, hogy jó hozammal megfelelő tisz­taságú termék állítható elő. Az eljárás a termelések magas százaléka és a kiindulási anyagok előnyös árai mellett tech­nológiailag kivitelezhető ipari eljárásnak te­kinthető. Eljárásunk részleteit a carbenicillin előállítá­sán mutatjuk be. Példák: 1. Egy négy tubusú, keverővel, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, visszafolyató hűtővel, kál­eiumkloridos csővel és nitrogénbevezetővel el­látott 500 ml-es lombikban 6,51 g (0,03 mól) 6-APS^t szuszpendálumk 65 ml metilénklorid­ban, 8,4 ml = 6,0 g (0,06 mól) trietilamint adunk hozzá és szobahőmérsékleten nitrogén­áramban 60 percig keverjük, amíg a 6-APS oldatba megy, majd lehűtjük —10°-ra és hozzá­adjuk 6,5 g (0,06 mól) trknetólklórszilánnak 25 ml metilénkloridban készült oldatát, valamint 4,02 g (0,03 mól) N,N-dimetilanilinnak 15 ml metilénkloridban készült oldatát. Az elegyet nitrogénáramban 40 Q C-ra melegítjük, 60 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük es —20—25 °C-on 6,5 g (0,03 mól) fenilmalo­nildikloridnak 60 ml metilénkloridban készült oldatát adjuk hozzá. Az elegyet —20—25 °C-on tartjuk 30 percig, 150 ml n nátriumhidroxid oldattal erélyes keverés mellett —10—15 °C-on megbontjuk és a lúg hozzáadás után 0—5 °C-on pH 7—8 között 30 percig keverjük. A két réteget elválasztjuk, a vizes részt 2X50 ml metilénkloriddal mossuk. A vizes részt, mely az a-karboxi-benzil-penicillin-dinátriumot tar­talmazza, 200 ml etilacetáttal fedjük és 0—5 Tí-ra hűtve n sósavval megsavanyítjuk, a pH-t 2-re állítjuk be. A két réteget elválasztjuk, a 5 vizes részt 2X50 ml etilaoetáttal kirázzuk, az etilacetátos oldatokat egyesítjük és szárítás után 20 q C-on bepároljuk. A visszamaradt anya­got, mely a carbenicillinsavát tartalmazza, 100 ml metilérikloiridban szuszpendáljuk, 8,4 ml tri-10 etilamint adunk hozzá 0 °C-on és ezen a hő­mérsékleten keverjük 2 órán át. Az opálos ol­dathoz magnéziumszulfátot adunk és szűrjük. A tiszta szűrlethez 40%-os izopropanolos dietil­-eoetsav-nátriumot adunk, 12 órán át hűtő-15 szekrényben tartjuk, a kivált amorf, fehér csa­padékot szűrjük, aoetonnal mossuk. Az így kapott termék olvadáspontja 217—220 °C. ER spektrum ja a carbenicillinre jellemző sávot ad­ja, kromatográfiás meghatározás és potenció-20 metrikus titrálás alapján a termék 90P/0 HOS tisztaságú. (Kitermelés 70%-) 2. Az 1. példában leírt módszer szerint ké­szítjük 4,5 g (0,02 mól) 6-APS-nek 50 ml me-25 tilénkloridban 5,6 ml (0,04 mól) trietilaminnal képezett ö-APS-Jtrietilaminsóját, majd —10 °C-ra hűtve hozzáadjuk 6,9 ml (0,04 mól) trimetil­klórszilánnak 20 ml metilénkloridban készült oldatát, valamint 1,6 ml piridint 5 ml metilén-30 kloriddal hígítva. Az elegyet nitrogén-áramban 60 percig melegítjük 35—40 °IC-on, hűtjük és (_20) — (—25) °C-on, 5,0 g (0,02 mól) p-klór­-fenilmalonsav-dikloridnak 50 ml metilénklorid­ban készült oldatát kapjuk. 35 Az elegyet 20 percig kevertetjük ezen a hő­mérsékleten, majd 10%-os káliumhidrogénkar­bonát-oldattal megbontjuk, a pH-t 7-re állítjuk be. A vizes részt leválasztjuk, etilacetáttal fed-40 jük és 2n sósavval savanyítjuk. Az etilacetát­ból, mely tartalmazza az a-íkarboxi-p-klór-ben­zil-penicillint, 50%-os alkoholos dietil-ecetsav­-nátriummal csapjuk ki a dinátrium sót, szűr­jük, így 6,7 g sárgás-fehér, porszerű anyagot 45 kapunk (kitermelés 75%). Jodometriásan meg­határozva 95%-os tisztaságú. IR spektruma a jellegzetes sávokat adja. 3. A 2. példában leírt eljárás szerint 4,5 g 50 (0,02 mól) 6-APS-ből készített trimetilszililész­terhez 1,6 ml piridint adunk és (—20) — (—25) °C-on 5,0 g (0,02 mól) o-klórfenilHmalonsav-di­kloridot 50 ml metilenkloridban oldva hozzá­csepegtetünk. 30 percig keverjük ezen a hő-55 mérsékleten, majd 10%-os káliumhidrogénkar­bonát-oldattal megbontjuk. A továbbiakban a 2. példa szerint járunk el, így 7,2 g (80%-os kitermelés) a-karboxi-o-klórbenzil-penicillm-di­nátriumot kapunk. Jodometriásan meghatároz­eo va 97%-os tisztaságú anyagnak felel meg. IR-spdktruma a jellegzetes sávokat adja. 4. A 2. példában leírt eljárás szerint 4,5 g 6-APS-ből (0,02 mól) és 6,9 ml trimetilklór­szilánból a trimetilszilü-észtert képezzük, 1,8 ml 65 piridint adunk az elegyhez és —40 °C~on hoz-

Next

/
Thumbnails
Contents