160473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliaddiciós készítmények előállítására

3 gyület felhasználásával is előállíthatjuk. Ezek a monofunkciós vegyületek funkciós csoportok­ként vagy atomokként mozgékony halogén­atommal, vinil-, sav-, észter-, savanhidrid-, izo­cianát- vagy epoxid-csoporttal rendelkeznek. Ha a poliamid komponenseket a)-val, a leg­alább difunkciós epoxidot b)-vel és a mono­funkciós komponenseket c)-vel jelöljük, akkor célszerűen az a) komponens egy aminocsoport egyenértékére kb. 0,25 mól c) monofunkciós ve­gyületet adunk, de ezt a mennyiséget kb. 0,5 mól/aminoesoportegyenértékig növelhetjük. Ezek a monofunkciós vegyületek [a c) kom­ponensek] előnyösen aralkil- vagy alkilhaloge­nidek, akrilsavak nitriljei vagy -amidjai, alifás vagy aromás karbonsavak, ezek észterei vagy anhidridjei, valamint alifás vagy aromás izo­cianátok vagy epoxidok. c) Komponensekként előnyösen alkilhalogeni­deket, pl. etilbromidot vagy butükloridot, ar­alkilhalogenideket, pl. benzilkloridot; akril­vagy metakrilsavnitriljeit vagy amidjait, pl. akrilnitrilt vagy akrilsavamidot; legfeljebb 18 szénatomos alkánkarbonsavat, pl. kókuszzsír­savat vagy sztearinsavat, ill. ezeknek legfeljebb 5 szénatomos alifás alkoholokkal, pl. metanollal, etanollal vagy n-butanollal képezett észtereit, ill. ezek anhidridjeit, pl. acebanhidridet; aromás izocianátokat, pl. fenilizocianátot; vagy alifás vagy aromás epoxidokat, pl. propdlénoxidot, butilénoxidot, dodecénoxidot vagy sztiroloxidot használunk. Különösen alkalmas c) komponensek a leg­feljebb 12 szénatomos aükilénoxidok, a legfel­jebb 18 szénatomot tartalmazó alkánkarbonsa­vak, továbbá a monociklusos aralkilhalogenádek vagy az akrilnitril. A poliamidoknak a mono- és polifunkcioná­lis vegyületekkel történő reakciójának sorrend­je nem lényeges. Reagáltathatjuk a poliamido­kat először egy monofunkciós vegyülettel, majd ezután polifunkciós epoxiddal vagy fordítva is. Ha a reakcióképesség nem nagyon eltérő, a reakciót egyidejűleg is végrehajthatjuk. Végbemehet ezenkívül a reakció előnyösen vízoldható szerves oldószerek jelenlétében, és­pedig olyanokban, melyek vízzel korlátlanul elegyednek. Ilyen pl. a dioxán, izopropanol, etanol és metanol, az etilénglikol-n-butiléter, vagy a dietilénglikol-mono-n-butiléter. Emellett lehetséges az is, hogy a reakciót vízzel nem elegyedő szerves oldószerekben, pl. benzinben, benzolban, toluolban, xilolban; ha­logénezett szénhidrogénekben, pl. metilénklorid­ban, metilénbromidban, kloroformban, széntet­rakloridban, etilénkloridban, etilénbromidban, sz-tetraklóretánban és mindenekelőtt triklór­etilénben hajtjuk végre. , A poliaddíciós vegyületté történő átalakítást úgy végezzük hogy vízben oldható vagy disz­pergálható poliaddíciós vegyületeket állítunk elő, melynek során a pH értéket — legkésőbb 4 a reakció befejezése után — 2—8, előnyösen 2—7, de leginkább 5—6 értékek közé állítjuk be. A pH-érték beállítására pl. szerves vagy szervetlen savakat, előnyösen illékony szerves 5 savakat, pl. hangyasavat vagy ecetsavat hasz­nálunk. Ajánlatos azonnal vagy röviddel a bá­zisos poliamid és az epoxid egyesítése után a reakcióelegyhez bizonyos mennyiségű savat ad­ni, és a reakció során folyamatosan vagy ada-10 gonként további savat hozzácsepegtetni. Előnyös továbbá 25—80, leginkább 45—70 °C közötti hőmérsékleten dolgozni. Az így keletkezett savval a kívánt pH értékre beállított és cél­szerűen szerves oldószerrel vagy előnyösen víz-15 zel 10—30% poliaddíciós termék tartalmúra be­állított oldatok vagy diszperziók — többnyire enyhén opálostól zavarosig terjedő oldatok — igen tartóísak. , Előnyös tulajdonságú termékeket kapunk, ha 20 a sav és a víz hozzáadása után a készítményt szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsék­leten még tovább reagáltatjuk, pl. 4 órán át 70 °C -on, vagy alacsonyabb hőmérsékleten hosz­szabb ideig. 25 A készítmények különböző célokra, minde­nekelőtt a textiliparban használhatók fel. így pl. szilikonolajokkal kombinálva textíliák víz­taszító kikészítésére. Erre a célra szilikonolaj emulziókat és a poliaddíciós vegyületeket a S0 megadott összetételben tartalmazó készítményei­ket viszünk fel a textilanyagra, és hőkezelésnek vetjük alá, előnyösen 130—170 °C hőmérsékle­ten. Ilyen módon különböző textíliákat, pl. poli­akrilnitrilszálakat, poliészterszálakat, leginkább 35 azonban regenerált vagy natív cellulózból, pl. pamutból készült szálakat, vagy pl. pamutból és poliészterből készült kevert szöveteket mo­sásállóan hidrofobizálbatunk. 40 A szilikonok közül pl. az ismert alkilhidro­génpolisziloxánok, adott esetben dialkilpoliszil­oxánokkal keverve jönnek számításba. A két felhasznált összetevő aránya viszonylag tág ha­tárok között változhat. Például a polisziloxán 45 vegyület és a bázisos poliamid aránya, oldó­vagy hígítószer nélkül számítva, 1 : 0,05 és 1 :1 arányok közé eshet. Kívánt esetben, főleg ha kevés poliaddíciós vegyületet használunk, eze­ken kívül még a szilikonok ismert, keménye­dést elősegítő katalizátorait, pl. cink vagy cir­kóniumvegyületeiket, pl. cinkdkotátot vagy cir­kóniumacetátot használhatunk. Előnyösen úgy járunk el, hogy egy vizes ké­szítményt, amely a szilikonolajait és a poliaddí­ciós terméket tartalmazza, felviszünk a textí­liára, pl. felszórva, felrétegezve vagy leginkább Foulard-on impregnálva, majd az anyagot mér­sékelten emelt hőmérsékleten, pl. 100 °C-on szárítjuk, és ezt követően 130—170 °C-on 8—2 perces hőkezelésnek vetjük alá. Ezenkívül az előzőekben megadott jellegű ké­szítmények gyapjú nemezelődést álló kikészíté­sére is szolgálnak, mikoris a gyapjút, a készít­ményt és kívánt esetben további adalékanyago-65 kat, pl. nedvesítő-, diszpergálószert és/vagy sa­"2

Next

/
Thumbnails
Contents