160455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-oxo-2,3-dihidro-1,4-benzoxazin származékok előállítására

16Ű455 25 26 értékeltük. Mindegyik vizsgált vegyület emberben meghatároztuk azt az adagot, amely az állatok 50%-át védi meg az aimfetamiin toxikus hatásával szemben. A kapott eredményeket az alábbi II. táblázat első eredmény-oszlopában adtuk meg. fo) „Open, field" próba. Ezt a vizsgálatot J. Boissier módszerével (Therapie Iß, 279—286, 1961) végeztük annak meghatározására, hogy milyen befolyással vannak az egyes vegyületek az ismeretlen környezetbe helyezett patikányoknak a környezet megvizsgálása során kifejtett motilitására. A patkány számára ismeretlen környezetet e kísérletben egy 100 cm átmérőjű, 50 cm magas, felső részén nyitott henger képezte. A henger sötét alaplapja három, átaérő-árányú, fehér színnel festett vonallal hat egyenlő részre volt osztva. A henger 'belső terét egy fényforrás világította meg. Az e készülékbe helyezett patkány viselkedését annak alapján értékeltük, hogy az •állat hányszor haladt keresztül valamelyik vonalon (rnotiütás) és hányszor ágaskodik fel a fal mellett (kivánesiság) meghatározott ddő (3 perc) alatt. A 6—6 állatiból álló csoportokat a vizsgálandó vegyület intraperitonaáMs úton történt beadása után különböző idők elteltével vetettük alá a megfigyelésnek; a hatóanyaggal kezelt csoportok viselkedését a kezeletlen fcontrcll-állatok csoportjának viselkedésével hasonlítottuk össze. Meghatároztuk azt az adagot, amely az állatnak történt beadása után 1 órával az állat motilitását 50P/o-kal csökkentette. A kapott eredményeket az alábbi II. táblázat második eredmény-oszlopában foglaltuk össze. c) A kataleptigén hatás vizsgálata. 5 Ezt a vizsgálatot J. Boissier módszere (Therapie 18, 1257, 19ß8) szerint végeztük, 6—10 darab, egyenként 150—20:0 g testsúlyú patkányból álló csoportokkal. Az állatokat legalább 5 órán ke-10 resztül óránként figyeltük meg. A hatóanyagok kataleptiikus laiktivitását minden egyes állaton a következő tényezők alapján értékeltük: a testtartás állandósága, az aktív negatív magatartás (az állat ellenkezik az elmozdítással szem-15 ben, ellenkező irányú mozdulat tételével), valamint az egyoldali mancsok keresztezett helyzetének megtartása. A kaitaleptikus aktivitást a fenti tényezők számításibavételével 0-tól 4-ig menő számértékkel határoztuk meg oly módon, 20 hogy a fenitá tényezők közül a két elsőt 1, a harmadikat pedig !2 egységgel vettük számításiba. Egy n ^állatiból álló csoport esetében így a csoport kataleptigén aktivitásának együttes 25 maximális számértéke 4 n lehet. Ha az illető csoport összes, állatai által ténylegesen mutatott kataleptigén aktivitás^jelzőszámak összege e, akkor a csoport százalékbam kifejezett kattalepe tigén aktivitás mértékszáma: — 30 4 n így kiszámított %-os mértékszátaokat ez egyes vizsgált vegyületekre vonatkozólag (különböző nagyságú adagok esetében) az alábbi II. táblázat megfelelő oszlopában adtuk meg, megjelöl-35 ve azt az időt is, amelynek elteltével ez az aktivitás a maximális mértéket érte el. X 100. Az II. táblázat Antagonizmu§ Kataijeptigén aktivitás Az alábbi amfetaminnal „Open field" példa szerinti szemben, 50%-os kísérlet ED50 adag katalepgzia ma^ámáfis vegyület védő adag, mg/te mg/kg mg/kg % hatás, óm 15. 10 10 20 —4fl 0 16. 10 10 20 -^40 0 17. 2,5 5 10—100 0 200 15 4 h 18. 0,1« 5 30 0 50 ' ® 3 h 19. 2-4 5 30 28 4 h 40 35 § h 20. 3,5 2,2 20 10 1 h 30 10 1 h 40 35 1 h 21. 3 4 25 37 2 h 50 45 3 h •13