160400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbosztiril- és benzazepinszármazékok előállítására

fr 3 don is előállíthatók, bogy 2-nitrobenzaldehidet fenileoetsawal reagáltatva előállítunk egy IV képletű vegyületet, majd ezt hidrogénnel katalizátor, például palládiumszén jelenlétében kezelve a III általános képletű laktámmá — ebben a képletben m a fenti jelentésű — cilklizáljük. Az I általános képletű végterméknek a III általános képletű laktámból való előállítására előnyösen úgy járunk el, hogy a lafctámot egy dialkilszulfáttal, mint a dimetil- vagy dipropilszulfát, agy alkuhalogeniddal, mint a metilbromid vagy propiljodid, egy alkenilhalogeniddal, mint a 6-iklór-l-liexén vagy 4-bróm-l^butén, egy aralkilhalogeniddal, mint a benzilbromid, vaigy egy aralkenálhalogeniddal, mint a 3-klór-1-fenilpropüén vagy 4-bróm-l-fenil-l-butén, iners oldószerben, mint a toluol, egy bázis mint a nátiiumamid, nátriumhidrid, kálum-terc-butoxid vagy porított nátriumhidroxid, jelenlétében alkilezzük, és így az V általános képletű közbülső vegyülethez jutunk — ebben a •képletben — R és m a fenti jelentésű. Ezt a vegyületet azután iners oldószerben, mint a toluol, egy bázis, mint a nátriumamid, káliumbutoxid vagy porított káliumhidroxid, jelenlétében egy Hal—A—B VI általános képletű halogeniddal reagáltatva az I képletű vegyületet kapjuk — ebben a képletben Hal halogénatomot, előnyösen klór- vagy brémaiamat jelent, és — B és m a fenti jelentésűek. —. Az I általános képletű vegyületekhez kémiai szerkezet tekintetében legközelebb álló ismert vegyületeket a 673 856 számú belga szabadalmunk leírása közli. Azok abban különböznek az I általános képletű vegyületektől, hogy az —A— —B szubsztituens hiányzik, viszont az —R helyén bázisos szubsztituenst tartalmaznak. Vérnyomáscsökkentésre és a Parkinson-kór kezelé.sére alkalmasak. A következő példák szemléltetik az eljárás végrehajtását. Minden hőmérsékleti adatat Celsius-fokban adunk mag. 1. példa: 3-(2-Dietilaminoetil)-3,4-dihidro-l-metil-3--fenilkarbosztiril-hMraklorid a) 3,4-Dihid:

ro-l-ínetil-3-fenilkiarbosztiril 22,0 g 3-fennhidrakarbosztirilnek 200 ml toluollal készült szuszpenzióját hozzáadjuk 3,9 g nátriumamidnak 250 ml toluollal készült szuszpenziójához. A reakciókeveréket 30 percig viBszafolyatással forraljuk, szobahőmérsékletre hűtjük, és hozzáadunk 25,0 g dimetilszulfátot. Ezután a keveréket 2,5 óra hosszat visszafolyaitással forraljuk, lehűtjük, és hozzáadunk 200 4 ml vizet. A szerves fázist 100 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfáton megszárítjuk, és le^ szűrjük. A szűredáket 50 ml-re bepárolva, majd hexánt hozzáadva zavarosodásig, 19,3 g termé-5 ket kapunk. Olvadáspontja 85—95°. Ezt a terméket aoetonitrillel és vízmentes alkohollal megtisztítiva 8,5 g tiszta terméket kapunk. Olvadáspontja 95—97°. 10 b) 3-(2-Dietilaminoe

ltil)-3,4-dihidro-l-mietil-3--f enilkarbosztiril-hidroklorid Az a) részben kapott 8,3 g terméket hozzáadjuk 1,7 g 50%-os olajos nátriumhidiid-szuszr-15 penziónak 85 ml dimetiMonmamiddal készült szuszpenziójához. A reakciákeveréket 30 percig 80—85°-on melegítjük és keverjük, 25°-ra hűtjük, és hozzáadjuk 6,8 g 2-dietilaminoetilkloridnak 25 ml toluollal készült oldatát. Ezt a 20 keveréket 4 óira hosszat visszafolyatással forraljuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékhoz 100 ml vizet és 100 ml étert adunk. A vizes fázist kiontjuk, a szerves fázist pedig 5 ml tömény sósav és 100 20 ml víz hideg elegyével extraháljuik. A vizes réteget elválasztjuk, hozzáadjuk 4 g nátriumhidroxidnak 20 ml vízzel készült oldatát, és a felszabadult szabad bázist éterrel extraháljuik. Az. éteres oldatot magnéziumszulfáton megszá-30 rítjuk, leszűrjük, és az oldatot elpárologtatva 3,2 g bázist kapunk. Ez,t 15 ml vízmentes alkoholban oldjuk, hozzáadunk 1,5 ml 7,7 n alkoholos hidrogénklorid oldatot, és 100 ml étert hozzáadva 2,0 g terméket kapunk. . Olvadás-35 pontja 195—198°. 10 ml izopropilalkoholból átkristályosítva 1,5 g színtelen terméket kapunk. Olvadáspontja 198—200°. 2. példa: 3-(2-Mo:rfolmoietil)-3,4-dilhidro^l-metil-3--f enilik arbosztiril Az 1. példában leírt módon eljárva, de 2-dietilaminoetälklorid helyett egyenértékű mennyiségű 2-morfoIinoetilkloridból kiindulva a cím szerinti vegyületet kapjuk 27% hozammal. Olvadáspontja acetcnitrilből átkrisitályosítva 126— 128°. A bázist alkoholos, oldatban hidrogénklorid a^ioholos oldatával reagáltatva a hidrokloriidot kapjuk. Olvadáspontja izopropanolból átkristályosítva 257—259°. 30 3. példa: 3-(2-Morfolinoetil)-4,5-dmidro-l-metil-3-fenü-lH-l-benzazepin-2-(3H)-on 60 Az 1. példa a) részében 3-fenilkarbosztMl helyett egyenértékű mennyiségű 4,5~dihidro-3^fenil-lH-l-benzazepin-2(3H)-onból kiindulva és a b) részben egyenértékű mennyiségű 2-morfoli-85 noetilkkiridot használva a cím szerinti vegyü-2