160391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés több szálból álló végtelen fonal előállítására

160391 5 6 leintő? növelésére és ugyan olyan mértékű tapadás érhető el, mint koraibban sokkal kisebb sebesség mellett. Megerősítést nyert annak a feltételezésnek az érvényessége, hogy a hamis csomók száma — szabály szerint — fordítva arányos a fornalsebességgel. A mozgás erőteljes korlátozása a kezelési zónáiban számottevően semlegesíti a haladási se^ besség hátrányos hatását (azaz a tapadást létrehozó berendezés lehetséges teljesítményét) a tapadás mértékére. Utólagosan magyarázatolt keresve, a fentebb hivatkozott jelenség lehetséges magyarázatát, valamint azt, amit meglepőnek italaltunk, megállapítható, hogy a fordított arányosság a haladási sebesség és a tapadás mértéke között olyan jelenség, amely egybeesik azzal a feltételezéssel, hogy az összekúszálódás és a csomók ismétlődő képződése a rezgőmozgások eredményei. Ezt a feltételezést a jelen ismertetésnél ideiglenesen, de nem kötelezőién elfogadtuk, ez azonban nem elegendő a (találmány tárgyának alkalmazásával elérhető eredmények és hatások tökéletes megmagyarázására. Tényként volt látható, hogy az összetapadás mértéke és a fonalvezetők távolsága közötti függőség, vagy pomtasíaibbain, a közöttük levő hézag, amelyben az elamiszálak feltételezhetően szabadon rezeghetnek, lényegében a gázsugár tengelyére és az ütközőfelület érintőjére merőleges síkban, nem fokozatos és nem felel meg a rezgő hurok egyenletének. Másodsorban az a feltételezés, hogy a jelenség rezgés jellegű, a kohézió mértékének szempontjából nem magyarázza meg az elemiszálak lehetséges mozgási amplitúdója oldalirányú korlátainak, a haladási irányhoz viszonyított keresztirányú távolságnak, valamint az említett amplitúdót fizikailag behatároló eszközök jelentőségét. A rezgési hipotézis nem veszi figyelembe az említett amplitúdót (ez csupán az elnyelt energia függvénye lehet), csupán a rezgés frekvenciáját, vagy azt a távolságot a tagok között, amelyek fizikailag korlátozzák azt a zónát, amelyben, a rezgés bekövetkezik. Ellenkezőleg hozzátehetjük, hogy az említett amplitúdó korlátozása, értve ezalatt a keresztirányú zóna korlátozásált, ahol az elemiszálköteg szétnyílhat és ahol az egyes elemiszálak egyedileg helyet változtathatnak és rezeghetnek, hátrányos körülmény lehet az összetapadás szempontjából. Megfordítva, meglepetésként bizonyosodott be, hogy az erőteljes és pozitív korlátozás ebben az irányban kedvező a találmány eredményei szempontjából és annak szükséges és kritikus feltétele. Ellenkezőleg, a rezgési hipotézis valamennyire egybevág azzal a ténnyel, hogy a nagyobb kinetikai energiájú, azaz a fúvókát nagyobb sebességgel elhagyó gázsugár alkalmazása célirányos az összetapadás növelése érdekében. A rezgési hipotézis szerint feltételezhető, hogy a nagyabb kinetikus energia nagyobb rezgési amplitúdóhoz vezet, ha a frekvenciák azonosak, mivel a hullámhosszat azok a tényezők korlátozzák, amelyek a kezelési zónát fizikailag határolják. A rezgés amplitúdójának növekedése 5 magyarázhatja meg a jelenséget annak a ténynek következtében, hogy a nagyobb amplitúdójú hullámok az elemiszállak közötti szög növekedéséhez vezetnek, amelyek e hullámok csomópontjainál keresztezik egymást és így sok^ 10 kai erőteljesebb a kereszteződés és az össze^kúszálódás az összetapadt fonal elemáiszálali kőzett. Másrészt megbizonyosodtunk afelől, hogy a 15 kinetikus energia növelése nincs, befolyással a fenti bizonyos értékekre (amelyek másrészt gazdaságossági szempontból elfogadhatatlanok, a nagy mennyiségű nagynyomású leivegőszükségleit miatt), továbbá a rezgé^k amplitúdójának 20 fentemlítieitt szükséges vagy kritikusi korlátozása, azaz az egyedi elamiszálak keresztirányú elmozdulásának szabadsága megsemmisítené a kinetikus energia megnövelésének hatását azon hullámok képződésének szempontjából, melyek-25 nek nagyobb az amplitúdójuk azok által az alkatrészek által megengedett határok között, amelyek az említett amplitúdót az előre meghatározott tartományon belül tartják. 30 Figyelembe véve az előzőeket, a korszerűsítés abból áll, hogy az elemiszálköteg részére vezető alkatrészeket biztosít, melyek nem több, miimt 20 mm hosszirányú távolságra hatnak és ezzel a feltétellel egybeesőén, a görbület suga-35 rának nagyságrendjében, vagy pedig megfordítva, annak a felületnek a hosszirányú kiterjedésében, amelynek az elemiszálak . nekinyomódnak és amely segítségével az elemiszálak kapcsolatba hozhatók a gázsugár kinetikus 40 energiájával. Meggondolva azt, hogy az ütközőfelületeit megfelelőien egy hengeres felület képezheti, amelv erősíti a gázsugár áramlását az elemi-45 szálköteg mögött a kezelési zóna kilépő részénél, ezt a felületet előnyösen hengeres rúddá vagy testté alakítják ki a hátsó részén is, melynek alkotói előnyösen merőlegesek a gázsugár tengelyére és számtan előnyösen megközelítőleg 50 merőleges az elemiszálak irányára. Feltételezve, hogy az elemiszálak viszonylag kisméretű, kb. 60°-os íven érintkezhetnek a gázsugár hatására az említett hátsó felülettel (niagy g5 megközelítéssel), tekintettel a fanalvezető hosszirányú távolságának felső határára, mint fentebb már említettük., és tekintettel a kísérletek álltai meghatározott ajánlhatóságra, mely szerint a hengeres felület görbülete nem túlságosam kicsi, a sugár előnyösen 1,5 és 10 mm között mozoghat. Ezek az értékek a fonalvezetők távolságának ajánlott határértékei is. Továbbá ajánlatos e felület céljaira hengeres test. vagy rúd alkalmazása, mivel a hengeres 65»test vagy rúd olyan folyamatos felülettel ren-3