160383. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szélvédő járművekhez

3 160383 4 rési határokon lényegesen alatta mariadnak. {D. Ziffer, F. Brückner und R. Henn: „Das Verhalten der Halswirbelsäule in Verbindung mit der Schädelbasis und der oberen Brustwirbel-5 säule bei Stürzten auf Sicherheitsglas für AutomoMfrontscheiber (Einscheibensiicherhaitsglas — Veirbundsicherheitsglas)" Zentralblatt für Verkehrsmedizin, Verkehrspsycholagie und angrenzende Gebite, Dezember 1967.] 10 Amint azt ezek a vizsgálatok kimutatták, a nyakcsigolyaoszlop sérülései oly módon következhetnek be, hogy abban az esetben, amikor egy kb. 15 kg-os testtömeg egy része a nyakcsligolyaoszlopon át nyomást gyakorol a testre, 15 a nyakcsigolyaoszlap már viszonylag csekély ütközési sebességeknél a hajlítási, illetve kjbicsaklási veszélyes zónában van igénybevételeknek kitéve. A fejnek egy egyesített üvegből való szélvé-20 dőlemezre való ütközésekor ugyanis ez a lemez az üvegrétegnék a törése után a butirál közbenső réteg deformációjának a következtében az ütközési helyen kipúposodik. Ily módon a fej e helyzetében rögzítődik, az utánanyo-25 mulő testtömeg elől nem tud kitérni, ezért a nyakcsigolyaoszlop jkörnyezetéiben nemcsak la testtömegnek a fej utánnyoimulása okozta veszélyes összenyomódással kell számolni, hanem azzal is, hogy a nyakcsigolyaoszlop jelentős 30 mértékű hajlítóigénybevételnek is ki van téve, ami a már említett életveszélyes sérüléseket okozhatja. formájában, a plasztikus közbenső rétegben és az emberi szervezetben; például így viselkedik egy 0,38 mm vastagságú butirál-rétaggel készült szélvédő. Az egyrétegű biztonsági üveglemezekkel ellentétben, amelyeknél az ütközési erőhatás időtartama kb. 1 msec nagyságrendű, az egyesített üvagrétegek esetében az ütközési erők hatásának az időtartama a butirál közbenső réteg plasztikus deformálódásának következtében összehasonlíthatatlanul hosszabb: egy emberi test ütközésekor 160 msec értéket is elérhet. Egy, a gépjárműben ülő személynek a szélvédőleimezhez való ütödésekor fellépő belső sérülések szempontjából azonban mai ismereteink szerint a lassulásból származó erők nagysága mellett ezeknek az erőknek a behatási időtartama bír különös jelentőséggel. Annál kisebb lassulásból származó erőket tud az emberi szervezet elviselni, miinél hosszabb ezeknek az erőhatásoknak az időtartama. Ezenkívül a különböző emberi szervezeteknek eltérő ellanálláképessége van (tolerancia határ) az alakváltozási erőkkel és azok behatási időtartamával szemben. A szakirodalomban eddig ismert legjobb munkák az emberi fejnek a homlokkal kemény lemezekre való ütközésekor felléoő igénybevételekkel és sérülésekkel kapcsolatban L. M. Patrick (Wayne State University, Departement of Engineering Mechanics) nevéhez fűződnek. Ezek a „Human Tolerance to Impact — Basis for Safety Design" kiadványában jelentek meg. Ebben a publikációban L. M. Patrick a közepesen súlyos agyrázkódásokkal kapcsolatban végzett kísérleteinek eredményei alakján egy tűrési görbét szerkesztett a megengedett effektív lassulásokra az erőhatása időtartam függvényében. Ez a görbe már világosan mutatja, hogy a lassulásból származó erők behatási időtartamának milyen nagy a jelentőségük aziagyrázkódásak szempontjából. Ugyancsak ismeretes, hogy gépjármű baleseteknél olyan életveszélyes nyakcsigolyasérüléseiket is megfigyeltek, amelyek a fejnek a szélvédőhöz való ütközése következtében léphetnek fel. A közlekedési balesetek nyilvánosságra hozott statisztikái azt mutatják, hogy a nyakesigolyasérülésék a halált okozó balesetek szempontjából lényegesen veszélyesebbek, mint a koponyasérülések. Beható vizsgálatok során azt találták, hogy a hosszú ütközésidejű biztonsági üveglemezek, különösen az ismert egyesített lemezek, meghatározott, a gyakorlatban nem ritkán előforduló feltételek között már aránylag csekély ütközési sebességeknél a nyakcsigolyaoszlop életveszélyes sérüléseihez vezethetnék. Megállapították továbbá azt is, hogy a makroszkopikus nyakcsigolyasérülések lehetséges tűrési határai a már említett agyrázkódásokra vonatkozó tű-Hogy a nyakcsigolyaoszlop ellenállóképessége milyen körülmények között mennyivel csekélyebb, mint az agyvelő ellenállóképessége az agyrázkódásokkal szemben, azt az alábbi számok érzékeltetik, amelyéket egy olyan kísérlet során nyertek, ahol a nyakcsigolyaoszlop irányában ható 14 kg-os tömeget alkalmaztak. Amíg 50 msee-os behatási időtartam során a tűrési határ az agyrázkódások vonatkozásában L. M. Patrick szerint mintegy 2.20 kpe//, (az L. M. Patrick által nehézségi gyorsulásban megadott értékéket 4,5 kg átlagos koponyatömeggel való szorzással kp-ra számították át), D. Ziffer kísérletei szerint a fejnek ugyanennyi ideig tartó, á szélvédőre való ütközéskor a nyakcsigolyaoszlop már mintegy 50 kpe//-nél súlyosan megsérült. Ezek áz értékek a nyakcsigolyaoszlop makroszkopikus sérüléseire érvényesek, pl. egy közbenső csigolyatag repedésére. Ezek az értékek olyan körülmények között még alacsonyabbak, amikor a mikroszkopikus sérüléseket is figyelembe veszik, amelyek ugyancsak életveszélyesek lehetnék. Ha a kísérleteket egyenként értékeljük, arra az eredményre jutunk, hogy alapvetően akkor kell a nyakcsigolyaoszlop kibicsaklásából származó komoly sérülésekkel számolni, ha az ütközési folyamat 30 msee-nál tovább tart. A találmány értelmében, ezeket az; új felismeréseket számításba véve olyan kedvezőbb 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2