160311. lajstromszámú szabadalom • Foszfatáló oldatok
160311 tot 1 percen át 55 °G hőmérsékleten 0,68 atm. nyomással ráporlasztjuk. A lemezeket vízzel öblítjük, majd meleg levegő árammal szárítjuk. A kialakult foszfátbevonat tulajdonságait az 1. táblázatban ismertetjük. 1. Táblázat Foszfatáló oldat Per• Nitrit szulfát % NÓ2" % S2 08~ Oldat súlyára számítva Bevonat súlya mg/m2 Kapott bevonat jellemzői 10 A lemezeiket az 1. példában ismertetett módon utólagos elektrolitikus bevonásnak vetjük alá, majd égetjük. A d) lemez külseje a legjobo. 3. példa: Az oldat súlyára számítva 0,2% cinket és 1,5 % foszfátot tartalmazó cinkfoszfát- és foszforsav-alapú savas foszfatáló oldatot készítünk. Az oldatot 4 részre osztjuk [a), b), c), d)], melyekihez a 3. táblázatban megadott mennyiségben hidragénper oxidot és/vagy ammónium-15 perszulfátot adunk. a) b) c) d) 0,03 — 0,06 — — 0.03 — 0,03 0,03 17,7 sima, puha 17,7 sima, puha rozsdás, elhanyagolható bevonat 9,3 nagyon tömör, kemény, erősen tapad 20 25 A lemezekre elektrolitikus bevonási eljárással utólag az 1 069 841 sz. brit szabadalom 10. példája szerint előállított, mintegy 85 mg KOH/ /g savszámú, epoxiétergyanta pigmentált vizes diszperzióját visszük fel. Égetés után a d) le- 30 mez külseje a legjobb. 2. példa: 2. Táblázat Per-Nitrit szulfát Foszfao/ NO->~ °/ Bevonat Kapott g Q — súlya bevonat Oldat súlyára m ^ m2 Jellemzői táló o/ NO->~ °/ Bevonat Kapott g Q — súlya bevonat Oldat súlyára m ^ m2 Jellemzői oldat o/ NO->~ °/ Bevonat Kapott g Q — súlya bevonat Oldat súlyára m ^ m2 Jellemzői számítva • a) 0,03 — 29,9 sima, puha b) 0,06 — 27,9 sima, puha c) — 0,03 — rozsdás, elhanyagolható bevonat d) 0,03 0,03 14,9 tömör, kemény erősen tapad 35 0,16% cinket, 0,7% foszfátot és 0,5% nitrátot tartalmazó cinkfoszfát-, foszforsav- és cinknitrálnalapú vizes foszfatáló oldatot készítünk. Az oldatot 4 részre osztjuk [a), b), c) és d)], melyekhez a 2. táblázatban megadott mennyi- 40 ségben nátriuimnitriitet és/vagy ammóniumperszulfátot adunk. A foszfatáló oldat 4 részletét az 1. példában ismertetett módon egy-egy acéllemezre viszszük fel, melyeket előzetiesen az 1. példában le- 45 írt tisztításnak vetünk alá, A kapott bevonatok jellemzőit a 2. táblázatban ismertetjük. A foszfatáló oldat 4 részletét 1—1 tisztított acéllemezre visszük fel az 1. példában ismertetett módon. A kapott bevonatt tulajdonságait a 3. táblázatban közöljük. 3. Táblázat 55 60 65 Foszfatáló oldat a) b Per-H2 0 2 szu ifát Bevona ' t %/100 0 , súlya Bevonat tfP/o c n — mg/m2 tulajdonságai 02^8 oldat súlyára számítva c) d) 0,03 — — 0,03 0,06 — 0,03 0,03 14,0 tömör, kemény — rozsdás, elhanyagolható bevonat 11,2 tömör, kemény 9,3 A körömmel végrehajtott vizsgálat alapján tömörebb és keményebb, mint az a) és c) szerinti bevonat A lemezéket az 1. példában ismertetett módon utólagos elektrolitikus bevonásnak és égetésnek vetjük alá. A d) lemez külseje a legjobb. 50 4. példa: 0,15% cinket, 0,9% foszfátot és 0,5% nitrátot tartalmazó cinkfoszfát-, foszforsav- és cinkniltrát-alapú savas vizes foszfatáló oldatot készítünk. Az oldatot 7 egyenlő részre osztjuk (a— g) és valamennyi részlethez nátriuimnitrátot és/ /vagy a találmányunk szerinti peroxi-vegyüleH-tet adunk. Az oldat egyes részleteinek segítségével acéllemezekre (az 1. példa szerint tisztítva) az 1. példában ismertetett módon foszfát^bevonatot viszünk fel. A kialakult foszfát-bevonatok tulajdonságait a következő 4. táblázatban ismertetjük. 3
