160295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5H-dibenz[b,f]-azepin új származékainak előállítására

160295 10 dószerben, mint kloroformban, benzolban, to­luolban vagy metanolban, szükség esetén zárt edényben hevítjük valamely rövidszénláncú al­kilhalogeniddel, mint metil- vagy etiljodiddal, ill. metil- vagy etilkloriddal. A találmány szerinti eljárás egy hatodik vál­tozata értelmében az oly (I) általános képletű vegyületeket, amelyek Rí helyén legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, vala­mint ezek sóit oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VIII) általános képletű vegyületet — e képletben Rí' legfeljebb 3 szénafomos alikilcsopartot, Ai rövidszénláncú alkoxikarbonil- (-CO-Q-al­kil) vagy cianocsoportot, A2 rövidszénláncú alkoxikarbonil-, rövidszén­láncú alkoxalil- (-CO-CO-O-alkil), ciano­vagy acetilcsoportot képvisel, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerinti­vel — szerves vagy szerves-vizes közeben alkálihid­roxiddal vagy, amennyiben sem Ai, sem A2 nem cianocsoport, vízmentes közegben alkálialkano­láttal, vagy, amennyiben A2 nem acetilgyök, ás­ványi savval szerves-vizes közegben reagálta­tunk, az alkálihidroxiddal való reagáltatás ese­tén közvetlenül kapott ddikarbansav-^alkálisdból a savat felszabadítjuk és ekvimolekuláris meny­nyiségű széndioxid és adott esetben szénmonoxid lehasadásáig a terméket hevítjük és kívánt eset­ben a kapott szabad monokarbonsavat valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át, ill. a kapott monokarbonsavas sóból az (I) általános képletű monokarbonsavat felsza­badítjuk. Az alkálihidroxiddal, különösen nátrium- vagy káliumhidroxiddal lefolytatott reakciót előnyö­sen melegítés mellett folytatjuk le. Reakciókö­zegként pl. valamely rövidszénláncú alkanol, mint metanol, etanol, izopropanol vagy n-buta­nol, valamely alkándiol vagy ennek monoalkil­étere, pl. etilénglikol, 2-metoxietanol vagy 2-et­oxietanol alkalmazható, mimellett az említett ol­dószerekhez adott esetben kb. 10 : 1 és 1 : 2 kö­zötti mennyiségi arányban vizet is adhatunk. Reakcióközegként azonban víz vagy valamely vízzel elegyedő éterszerű oldószer, mint dioxán vagy tetrahidrófurán és víz elegye is alkalmaz­ható. Míg az alkálihidroxidokkal való reagáltatás esetén erélyes reakciókörülmények, pl. etilénklo­rid vagy n-butanol és kevés víz forrásban levő elegyében való reagáltatás esetén a fentebb leírt eljárás során közvetlenül az (I) általános képle­tű monokarbonsavak sói keletkeznek, addig eny­hébb reakciókörülmények között, pl. a legrövi­debb szénláncú alkanolokban való reagáltatás esetén adott esetben előbb a dikarbonsavak sói képződnek. Ezekből felszabadítjuk a megfelelő dikarbonsavakat és ezt követően ezeket bontjuk el a megfelelő {I) általános képietű vegyületekké. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 fi5 A (VIII) általános képletű kiindulóanyagok előállítása pl. oly (III) általános képletű vegyü­letekből kiindulva történhet, amelyekben X rö­vidszénláncű karbonsavalkilésztercsoportot (rö­vidszénláncú alkoxikarbonil-csoportot) vagy cia­nocsoportot, Rí hidrogénatomot, R2 hidrogént vagy rövidszénláncú alkilcsoportot és R3 hidro­gént vagy klórt képvisel; ezeket a rövidszénlán­cú alkilésztereket, ill. nitrileket rövidszénláncú dialkilkarbonátokkal, rövidszénláncú oxálsavdi­alkilészterekkel vagy ecetsavalkilészterekkel kondenzáljuk alkálifém-alíkanoilátok segítségé­vel, rövidszéaláincú alkamo'lokbän vagy esetleg más közömbös szerves oldószerekben, mint ben­zolban vagy toluolban és a kapott kondenzációs termék alkálifém-vegyületét az Rí' alkilcsoport bevitele céljából legfeljebb 3 szénatomos alkil­halogenidekkel reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított új (I) általános képletű vegyületek és az e képlet­nek megfelelő karbonsavak szervetlen vagy szer­ves bázisoMcal képzetit JSÓÍ — amint ezt fentebb már említettük — orális, rektális vagy parente­rális, különösen intramuszkuláris beadás útján kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Alkal­mazhatók azonban ezek a vegyületek külsőleg, kenőcs- vagy napolaj-alapanyagokban eloszla­tott alakban is. Gyógyászati alkalmazásra szolgáló sókként a farmakológiai szempontból nem aggályos szer­vetlen vagy szerves bázisokkal, tehát a szóba­jöhető adagolásban saját fiziológiai hatással nem rendelkező vagy valamely kívánatos fiziológiai hatást, pl. parenterális alkalmazás esetén helyi érzéstelenítő hatást mutató bázisokkal képezett sók jöhetnek tekintetbe. Az alkalmas sók példái­ként a nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium-, kalcium vagy ammóniumsók, továbbá az etil­aminnal, trietilaminnal, etanolaminnal, dietanol­amáninal, 2-dimeitilamino-etano'llal, 2-dietilami­no-etanollal, etiléndiaminnal, benzilaminnal, prokainnal, pirrolidinnel, piperidinnel, morfo­linnal, 1-etil-piperidimiel, vagy 2-piperidino-eta­nollal képezett sók jöhetnek tekintetbe. Az (I) általános képletű vegyületek és farma­kológiai szempontból elfogadható sóik napi adagjai belsőleges beadás esetén, reumás, artri­tiszes vagy más gyulladásos megbetegedések gyógykezelésére 2 és 15 mg/kg, előnyösen 5 és 10 mg/kg között lehetnek felnőtt betegek eseté­ben. Az adagolási egységek, mint drazsék, tab­letták, végbélkúpok vagy ampullák, előnyösen 10—250 mg mennyiségben tartalmazhatják az (I) általános képletű vegyületet vagy annak vala­mely farmakológiai szempontból elfogadható só­ját. Orális alkalmazásra szolgáló adagolási egysé­gek előnyösen 10% és 90% közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják az (I) általános kép­letű vegyületet vagy valamely (I) általános kép­letű karbonsav farmakológiai szempontból elfo­gadható sóját. Az ilyen készítmények előállítása

Next

/
Thumbnails
Contents