160295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5H-dibenz[b,f]-azepin új származékainak előállítására

160295 10 dószerben, mint kloroformban, benzolban, toluolban vagy metanolban, szükség esetén zárt edényben hevítjük valamely rövidszénláncú alkilhalogeniddel, mint metil- vagy etiljodiddal, ill. metil- vagy etilkloriddal. A találmány szerinti eljárás egy hatodik változata értelmében az oly (I) általános képletű vegyületeket, amelyek Rí helyén legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, valamint ezek sóit oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VIII) általános képletű vegyületet — e képletben Rí' legfeljebb 3 szénafomos alikilcsopartot, Ai rövidszénláncú alkoxikarbonil- (-CO-Q-alkil) vagy cianocsoportot, A2 rövidszénláncú alkoxikarbonil-, rövidszénláncú alkoxalil- (-CO-CO-O-alkil), cianovagy acetilcsoportot képvisel, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — szerves vagy szerves-vizes közeben alkálihidroxiddal vagy, amennyiben sem Ai, sem A2 nem cianocsoport, vízmentes közegben alkálialkanoláttal, vagy, amennyiben A2 nem acetilgyök, ásványi savval szerves-vizes közegben reagáltatunk, az alkálihidroxiddal való reagáltatás esetén közvetlenül kapott ddikarbansav-^alkálisdból a savat felszabadítjuk és ekvimolekuláris menynyiségű széndioxid és adott esetben szénmonoxid lehasadásáig a terméket hevítjük és kívánt esetben a kapott szabad monokarbonsavat valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át, ill. a kapott monokarbonsavas sóból az (I) általános képletű monokarbonsavat felszabadítjuk. Az alkálihidroxiddal, különösen nátrium- vagy káliumhidroxiddal lefolytatott reakciót előnyösen melegítés mellett folytatjuk le. Reakcióközegként pl. valamely rövidszénláncú alkanol, mint metanol, etanol, izopropanol vagy n-butanol, valamely alkándiol vagy ennek monoalkilétere, pl. etilénglikol, 2-metoxietanol vagy 2-etoxietanol alkalmazható, mimellett az említett oldószerekhez adott esetben kb. 10 : 1 és 1 : 2 közötti mennyiségi arányban vizet is adhatunk. Reakcióközegként azonban víz vagy valamely vízzel elegyedő éterszerű oldószer, mint dioxán vagy tetrahidrófurán és víz elegye is alkalmazható. Míg az alkálihidroxidokkal való reagáltatás esetén erélyes reakciókörülmények, pl. etilénklorid vagy n-butanol és kevés víz forrásban levő elegyében való reagáltatás esetén a fentebb leírt eljárás során közvetlenül az (I) általános képletű monokarbonsavak sói keletkeznek, addig enyhébb reakciókörülmények között, pl. a legrövidebb szénláncú alkanolokban való reagáltatás esetén adott esetben előbb a dikarbonsavak sói képződnek. Ezekből felszabadítjuk a megfelelő dikarbonsavakat és ezt követően ezeket bontjuk el a megfelelő {I) általános képietű vegyületekké. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 fi5 A (VIII) általános képletű kiindulóanyagok előállítása pl. oly (III) általános képletű vegyületekből kiindulva történhet, amelyekben X rövidszénláncű karbonsavalkilésztercsoportot (rövidszénláncú alkoxikarbonil-csoportot) vagy cianocsoportot, Rí hidrogénatomot, R2 hidrogént vagy rövidszénláncú alkilcsoportot és R3 hidrogént vagy klórt képvisel; ezeket a rövidszénláncú alkilésztereket, ill. nitrileket rövidszénláncú dialkilkarbonátokkal, rövidszénláncú oxálsavdialkilészterekkel vagy ecetsavalkilészterekkel kondenzáljuk alkálifém-alíkanoilátok segítségével, rövidszéaláincú alkamo'lokbän vagy esetleg más közömbös szerves oldószerekben, mint benzolban vagy toluolban és a kapott kondenzációs termék alkálifém-vegyületét az Rí' alkilcsoport bevitele céljából legfeljebb 3 szénatomos alkilhalogenidekkel reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított új (I) általános képletű vegyületek és az e képletnek megfelelő karbonsavak szervetlen vagy szerves bázisoMcal képzetit JSÓÍ — amint ezt fentebb már említettük — orális, rektális vagy parenterális, különösen intramuszkuláris beadás útján kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Alkalmazhatók azonban ezek a vegyületek külsőleg, kenőcs- vagy napolaj-alapanyagokban eloszlatott alakban is. Gyógyászati alkalmazásra szolgáló sókként a farmakológiai szempontból nem aggályos szervetlen vagy szerves bázisokkal, tehát a szóbajöhető adagolásban saját fiziológiai hatással nem rendelkező vagy valamely kívánatos fiziológiai hatást, pl. parenterális alkalmazás esetén helyi érzéstelenítő hatást mutató bázisokkal képezett sók jöhetnek tekintetbe. Az alkalmas sók példáiként a nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium-, kalcium vagy ammóniumsók, továbbá az etilaminnal, trietilaminnal, etanolaminnal, dietanolamáninal, 2-dimeitilamino-etano'llal, 2-dietilamino-etanollal, etiléndiaminnal, benzilaminnal, prokainnal, pirrolidinnel, piperidinnel, morfolinnal, 1-etil-piperidimiel, vagy 2-piperidino-etanollal képezett sók jöhetnek tekintetbe. Az (I) általános képletű vegyületek és farmakológiai szempontból elfogadható sóik napi adagjai belsőleges beadás esetén, reumás, artritiszes vagy más gyulladásos megbetegedések gyógykezelésére 2 és 15 mg/kg, előnyösen 5 és 10 mg/kg között lehetnek felnőtt betegek esetében. Az adagolási egységek, mint drazsék, tabletták, végbélkúpok vagy ampullák, előnyösen 10—250 mg mennyiségben tartalmazhatják az (I) általános képletű vegyületet vagy annak valamely farmakológiai szempontból elfogadható sóját. Orális alkalmazásra szolgáló adagolási egységek előnyösen 10% és 90% közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják az (I) általános képletű vegyületet vagy valamely (I) általános képletű karbonsav farmakológiai szempontból elfogadható sóját. Az ilyen készítmények előállítása