160295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5H-dibenz[b,f]-azepin új származékainak előállítására

5. utóbb említett kiindulóaiiyagok előállítási mód­ját az alábbiakban szintén ismertetni fogjuk). Az ily módon, az említett különböző utak va­lamelyike szerint kapott hidroxi-vegyületeket a szokásos módon, pl. foszfortribromiddal, foszfor- 5 pentakloriddal vagy tionilkloriddal való kezelés útján a megfelelő bróm- vagy jódvegyületté ala­kítjuk át, vagy pedig előbb az alkálifémvegyüle­tet állítjuk elő a hidroxi-vegyületből és ezt vala­mely szulfonsavhalogeniddel, pl. p-toluolszul- 10 fonsavkloriddal a megfelelő szulfonsavészterré alakítjuk át. Az így kapott bróm-, klór- vagy szulfoniioxi-vegyületet azután alkálicianiddal reagáltatva alakítjuk át a (III) általános képlet­nek megfelelő nitrillé. 15 A. nitrilekből kívánt esetben valamely továb­bi, adott esetben könnyebben az (I) általános képletnek megfelelő szabad savvá hidrolizálható funkcionális származékot állíthatunk elő az ilyen 20 esetekben szokásos módszerekkel. A nitrileknek imidoalkilészter-hidrokloriddá való átalakítását és ez utóbbinak az ugyancsak a (III) általános képlet alá eső rövidszénláncú alkilészterré tör­ténő hidrolízisét fentebb már említettük. Előál- 25 Irthatjuk a nitrilekből a (III) általános képlet alá eső amidokat is, pl. a megfelelő nitril vizes ace­tonban vagy vizes rövidszénláncú alkanolban, 40—60 C° hőmérsékleten hidrogénperoxiddal való kezelése útján. 3g A kündulóanyagként ugyancsak alkalmazható N-alkilezett észterek oly módon állíthatók elő, hogy pl. valamely (Illa) általános képletű vegyü­letet — e képletben ?5 Ra'" 1—4 szénatomos alkanoilcsoportot, R4 1—4 szénatomos alkOcsopartot képvisel, Rí és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerinti- 4(j vel — valamely éterszerű oldószerben hidegen diborán­nal kezelünk. Reakcióközegként pl. tetrahidrofu­rán, dietiléter, dioxán, metilénglikol-dimetiléter _ vagy dietilénglikol-dimetiléter alkalmazható. A reakcióhőmérséklet előnyösen —30 C° és a szo­bahőmérséklet között lehet. A diboránt pl. bór­trifluorid-éterátból és nátriumbórhidridből állít­juk elő, vagy külön készülékben és a terméket a reakcióelegybe bevezetve, vagy pedig in situ ma­gában a reakcióelegyben. A kündulóanyagként felhasználható alfa-C­-alkilezett észterek oly módon állíthatók elő, hogy valamely (Illb) általános képletű vegyüle- _. tét — e képletben R3 és R4 jelentése megegyezik a (Illa) képlet alatt adott meghatározás szerintivel, R21V 1—4 szénatomos alkilcsoportoft vagy 1—4 szénatomos alkanoilcsoportot képvisel — valamely alkalikus kondenzálószer lényegileg ekvimolekuláris mennyiségének jelenlétében, valamely erre alkalmas oldószerben, pl. hexame­tilfoszforsav-triamidban vagy dimetilformamid­ban valamely (IV) általános képletű hidroxilve- es 6 gyület reakcióképes észterének — e képletben Rt' jelentése hidrogénatom kivételével megegye­zik az RÍ helyettesítőnek az (I) általános képlet alatt adott meghatározása szerintivel — lénye­gileg ekvimolekuláris mennyiségével kezelünk. Az oly (Illb) általános képletű vegyületeket, amelyeik Pi2IV helyén legfel jobb 4 szénatomos al­kanoilcsoportot tartalmaznak, oly módon hídro-; lizáljuk, hogy, az észter hidrolízisével egyidejű­leg alkalikus közegben az alkanoilcsoportot: is lehasítsuk a vegyületből. A (III) általános képletnek megfelelő tioami­dok, mono- és diszubsztituált tioamidok és kü­lönösen tiomorfolidok, amelyek. Rt helyén hid­rogénatomot tartalmaznak, a (lile) általános képletű vegyületekből — e képletben R2 " hidrogénatomot, legfeljebb 4 szénatomos al­kilcsoportot vagy 1—4 szénatomos alkanoil­csoportot képvisel, R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — kiindulva állíthatók elő, Willgerodt, ill. Wilige­rodt—Kindler módszere szerint. E módszerek ér­telmében a (IIIc) általános képletnek megfelelő vegyületet ammóniumpoliszulfiddal, ill. ammó­nia vagy valamely primer vagy szekunder amin jelenlétében kénnel hevítjük. A (IIIc) általános képletnek megfelelő vegyület ammóniumpoli­szulfiddal való reagáltatása pl. olyan reakció­közegben történhet, amelyben a reakcióban részt vevő anyagok egyike vagy előnyösen mindkettő legalább részben oldódik (mint pl. dioxánban), zárt edényben, 160—220 C° hőmérsékleten. A módszer Kindler szerinti módosítása értelmében a (IIIc) általános képletnek megfelelő vegyületet pl. vizes vagy vízmentes ammóniával vagy vala­mely rövidszénláncú mono- vagy dialkilaminnal vagy piperidinnel és kénnel hevítjük, ugyancsak zárt edényben, ill. adott esetben piridin jelenlé­tében 140—180 C° hőmérsékleten. A Kindler ál­tal módosított eljárás legszokásosabb kiviteli alakja értelmében aminként morfolint haszná­lunk, amelynek 138 C°-os forrpontja szükségte­lenné teszi nyomásálló edény alkalmazását a reakció lefolytatásához. Pl. oly módon járhatunk el, hogy a (IIIc) általános képletű vegyület és kén elegyét feleslegben levő morfolinban huza­mosabb ideig, kb. 5—40 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A (Ilid) általános kép­letű itiosavak — e képletben R2" és R3 jelentése megegyezik a (III) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — morf olid ját (ezek ugyancsak a (III) általános képlet körébe eső ve­gyületek) ugyanolyan módon hidrolizáljuk, mint az eljárás más kiviteli módjai esetében kapott tioamidokat, pl. alkanolos vagy alkanolosvizes kálilúg- vagy nátronlúgoldatokkal való forralás útján. A Willgerodt-, ill. Willgerodt—Kindler­reakciók kiindulóanyagaiként felhasználásra ke­rülő vegyületek közül a 3,5-diacetil-10,ll-dihid­ro-5H-dibenz[b,f]azepin és 3-acetil-10,ll-dihid­ro-5H-dibenz[b,f]azepin már ismert vegyületek. Ezekhez az ismert vegyületekhez hasonló módon S

Next

/
Thumbnails
Contents