160282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szines televízió képcső üzemeltetésére

9 don állítjuk be, hogy üzemi körülmények között .a sugárnyalábbal megvilágított ernyőn semmilyen rácskép ne jelenjen meg. Adott vezetőreteg és adott VE ernyőfeszültség esetén

Vg0

feszültséget (aminél kisebb rácsfeszültség esetén jelentkezik csak a rács képe) kísérletileg könnyen meghatározhatjuk. , Ennék megfelelően a fókuszolás biztosításához .szükséges r = V4 értéknél nagyobb r = Vg/Vß feszültségviszonyt alkalmazunk. Az r feszültségviszonynak semmi esetre sem .szabad túlságosan nagynak lennie és 3

A alatt kell maradnia, mert ellenkező esetben a fókuszolás a rács és ernyő közötti térben túlságosan gyenge lesz ahhoz, hogy a képcső kifogástalan működését biztosítsa. A tapasztalat azt mutatja, hogy Ve

= 20 000 ,V, vagy annál nagyobb feszültségből és 0.30-tól 0,35-ig terjedő r értékből kiindulva, a vezetőrétegből kialakított akadályt úgy lehetett szabályozni, hogy az ernyőn a primer elektronnyalábbal megfelelő gerjesztést érünk el anélkül, hogy az ernyőn bármilyen rácskép látható lenne, vagy a defókuszolás olyan mértékű lenne, hogy a kép.cső színtisztaságát 0,3 mm nagyságrendű lumineszkáló csíkok esetén zavarná, feltéve, természetesen, hogy a képcső elektronikus optikája ezeknek a működési feltételeknek megfelel. Továbbá azt vesszük észre, hogy a rács képének eltűnését a kontraszt nagy mértékű javulása kíséri, amelynek többek között valószínűleg az is oka, hogy az ernyőre eső közepes és gyors szekunder elektronok részére a hagyományos burkolatoknál jobb minőségű vezetőréteg nagyobb akadályt jelent. Ha a vezetőréteg homogén, Vg0

feszültség annál kisebb, és a következőkben tárgyal VE0

fe* szültség annál nagyobb, minél vastagabb a vezetőréteg. Itt az okoz technológiai nehézséget, hogy egy bizonyos rétegvastagságtól kezdve, ha pl. alumíniumot használunk, a vezetőréteg leválásra hajlamos. Ahhoz, hogy magas gerjesztési küszöbű vezetőréteget kapjunk, cégszerű egynr'fra több réteget felvinni. Az egyik figyelemreméltó megoldásnál az alumíniumréteget grafitréteggel vonjuk be, és az még azzal az előnnyel is jár, -hogy az ernyő szekunder emisszióját csökkenti. A vezetőréteget a következő módon is megválaszthatjuk: Meghatározzuk az ernyőfeszültségnek azt a VEo

alsó határát, amelynél, ha az ernyőt az egyik elektronágyúból jövő sugárnyalábbal letapogatjuk, az ernyő felületéi letapogatott raszter láthatóvá lesz. Ha a kéneső VR

és V

?

feszültséggel működik, amikor VE

—V

g

,<V

Bo

, a vezetőréteget adott VE

esetén célszerűen úsv állíthatjuk be, hogy' VEo

legalább egyenlő legyen Ve/4-gyel. Másféle megoldások is lehetségesek, de 1

//-né\, sokkal nagyobb, pl. 1

f

2

értékű r érték használata a lumineszkáló csíkok adott szélessége esetében arra az eredményre vezethet, hogy a fény-10 pont szélessége az ernyőn a csíkok szélességét meghaladja. Ezt a hibát diafragmarendszer segítségével orvosolhatjuk az alábbiakban ismertetendő módon. 5 A 6. ábra szerint 10 diafragmarendszert használhatunk, amely a 9 sugárnyaláb vonalkázottan jelzett 90 nyalábrészeit rekeszeli. Az ábra az E ernyőnek és a g rácsnak középső részét mutatja. A 10 diafragmarendszer pl. a rács előtti 1 cmjQ re helyezhető el, és ugyanazon a potenciálon lehet mint a rács. A diafragmarendszert alkotó függőleges tömör, elektronok számára áthatolhatatlan 11 sávok a csíkokkal párhuzamos nyílások segítségévei vannak elválasztva úgy, hogy azok megállítják a 9 sugárnyaláb 90 nyalábrészeit, amelyek a rácsernyő elrendezés által történő fókuszolás, ill. részbeni fókuszolás után a fénypont vörös csíkot meghaladó részeinek keletkezésére vezetnének. 20 A tömör 11 sávok úgy helyezkednek el, hogy a nyalábokat bármilyen letapogatási szög esetében rekeszeljék, amint azt a 7. ábrán láthatjuk. A 7. ábra szerinti elrendezés megfelel a 6. ábra szerintinek, de az ernyő olyan részét ábrázolja, 25 ahol az elektronnyalábok beesése a rácsra már nem merőleges. A pontozott vonalak az elektronnyaláb végső szélességét ábrázolják, amikor á 10 diafragmarendszert nem alkalmazzuk. Általában, ha a 10 diafragmarendszer a közá0 ponti elektronágyú elektronnyalábja részére a színtisztaságot helyreállítja, akkor rendeltetését a másik két elektronnyalábra nézve is megfelelően betölti. Ahhoz, hogy ezen a téren minden veszélynek elejét vegyük, a sávok szélességének 35 meghatározásánál bizonyos túlméretezést alkalmazhatunk. Állandó osztású ráccsal gyakorlatilag állandó osztású diafragmarendszert kapunk. . Megjegyezzük, hogy a 10 diafragmarendszerre és a g rácsra ugyanazt a Yg

feszültséget adjuk, végül is a 10 diafragmarendszer válik az igazi ráccsá, és főképpen a diafragmarendszer lesz az, amely az ernyőn képet adna, ha az ernyő- vezetőrétegét és az alkalmazott feszültségek megvá-45 Iasztását nem a találmánynak megfelelő intézkedések szerint végeznénk. A g rácsot tehát mellőzhetjük, de meg is tarthatjuk, mint segédelemet, és arra a diafragmarendszerre adott Vg feszültségnél,, valamivel ki-50 sebb V

g

' feszültséget adhatunk. Könnyen beláthatjuk, hogy ez az elrendezés a szekunder emisszió hatása szempontjából kedvező. • •• .-,... :

. , ,-. 55 Akár megtartjuk a rácsot, akár nem, meg kell jegyeznünk, hogy mivel a. 10 diafragmarendszerre eső elektronnyaláb körkeresztmetszetű, a nyalábból a diafragmarendszer által kirekesztett rész, a felület százalékarányában számítva, jóval fir kisebb, mint a szélesség csökkenésének száza?ék. aránya. Továbbá az elektronnyaláb a központi részén sűrűbb, mint a széleken (az elektronok eloszlása az elektronnyaláb átmérője mentén a 65 Gauss-görbét közelíti meg, oly módon, hogy a 5-