160272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősen tapadó fedőrétegekkel ellátott fenolgyantahabanyagok előállítására

160272 4 színű, félszilárd, 300 és 3000 közötti molekulasúlyú olvasztható szénhidrogén-keverékekre és barnaszén, olajpala és természetes aszfaltok széndiszulfidban oldható komponenseire vonatkozik. A fenti anyagok oldószereként különösen alkalmasak a kőszén vagy nyerskátrány desztillációjánál vagy hidrogénezésénél képződő folyékony komponensek (pl. benzin, könnyű Dieselolajok vagy kátrányolaj), ill. az ezekből nyert kömnyűolaj vagy benzol. Oldószerként továbbá az ásványolaj desztilláció könnyen illó desztillációs termékei (pl. desztillált benzinek és a belőlük nyert oldószerek) is alkalmazhatók. Ezenkívül természetesen a kátrány és bitumen ismert, 50 °C és 150 ^C közötti hőmérséklet-tartományban forró oldószerei (pl. benzol) is felhasználhatók kátránytartalmú és bitumenszerű anyagok oldószereként. A kátránytartalmú és bitumenszerű anyagok emulzióiként vízzel képezett, stabilizátorként kis mennyiségű emulgeátort (pl. szappant) tartalmazó emulziók alkalmazhatók. Fenolok és aldehidek kondenzációjakor képződő rezeiként 1 mól, adott esetben alkil4ielyettesített fenolnak 1—3 mól aldehiddel lúgos közegben végrehajtott kondenzációja, majd a víznek a kívánt gyantaszilárdanyagtartalom eléréséig történő ledesztillálása útján előállított rezolokat alkalmazhatunk. E rezolok felhasználásának előfeltétele, hogy a fedőrétegekre impregnáló hatást fejtsenek ki. .Száltartalmú, vízgőzáteresztő, porózus cellulózalapú anyagként előnyösen jó szívóképességű papírt (pl. szürkelemezt vagy nátron-csomagolópapírt) alkalmazhatunk. Ezenkívül szerves és természetes, cellulóz-alapú szálakból álló szöveteket is felhasználhatunk (különösen pamutot, cellulóz-gyapotot, valamint ezekből készült szöveteket). Ezeket az anyagokat ismert eljárásokkal vihetjük fel a fenolgyantahab felületére. A felvitelt folyamatosan (pl. kettős-szalagprésben) vagy szakaszosan végezhetjük el. A fenolgyantahabnak a fedőréteggel történő folyamatos bevonásánál célszerűen oly módon járhatunk el, hogy a fenolrezolgyantát két, tárolóhengerekről lefutó megfelelő papírszalag közé juttatjuk, majd a papírral bevont gyantát 60—80 °C-ra melegített kettős-szalagprésen vezetjük át. A folyékony fenol rezolgyainta a fedőrétegekkel habosodás közben összeragad ós a felső és alsó szalag között elhelyezkedő teret egyidejű kikeményedés közben kitölti. A meleg, bevont fenolgyantahabot a habosítás és keményedés után a kívánt impregnálószert tartalmazó fürdőn vezethetjük át. A fenolgyantahabnak a fedőanyaggal történő szakaszos bevonása esetében a következőképpen járhatunk el: a kívánt lemez- vagy tömbnagyságú üreges teret a bevonóanyaggal kibéleljük, a habosodásra képes fenolrezolgyantát hozzáadjuk és az üreges térben habosodni és keményedni hagyjuk. A formából kivett bevont fenolgyantahabot a kívánt impregnálószerrel impregnáljuk. Az impregnálást oly módon is elvégezhetjük, 5 hogy a fedőréteget az impregnálószer oldatába vagy emulziójába mártjuk, illetve azzal bekenjük vagy permetezzük. A , leírásban használt „habosodásra képes fenolrezolgyanta" kifejezésen 1 mól fenolnak 10 1—3 mól aldehiddel képezett kondenzációs termékeit értjük. A kondenzáció lúgos közegben játszódik le. Fenolkomponensként fenolt, továbbá homológjait és alkil-helyettesített származékait (pl. rezorcint, benzkatehint, krezolokat vagy 15 xsilenolokat) vagy e vegyületek keverékeit alkalmazhatjuk. Fenolokkal reakcióba lépő aldehidként pl. formaldehidet, formaldehid leadására képes vegyületéket (pl. paraformaldehidet vagy trdoxánt), aoetaldehidet, furfurolt vagy hexa-20 metiiléntetramint vagy e vegyületek elegyeit alkalmazhatjuk. A két reakció-komponens kondenzációja után a képződő vizet előnyösen vákuumban megfelelő viszkozitás-tartomány (2000—10 000 cP) ill. szi-25 lárdanyag tartalom (50—80%) eléréséig ledesztilláljuk. A pH-t adott esetben 4 feletti értékre állítjuk be. A habosítást és keményítést ismert habosítószerek és keményítőszerek hozzáadása útján vé-30 gezzük el. Habosítószerként előnyösen pl. klórfluormetánt, n-pentánt, petrolétert, metilénkloridot vagy etiléndikloridot alkalmazhatunk. Szilárd habosítószereiket (pl. alkálifém- vagy alkáliföldfémkarbonátokat) is használhatunk. Keményítőig szerként főként olyan aromás szulfonsavakat alkalmazhatunk, melyek szulfonsav-csoportja közvetlenül a benzolgyűrűhöz kapcsolódik (pl. p-toluolszulfonsavat). Más alkalmas keményítőszerek pl. sósavat, kénsavat vagy foszforsavat tartalmaznak. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 40 45 55 60 1. példa: Folyamatos működésű adagoló- és keverőberendezésben folyékony habosodásra képes fenol gyanta keveréket állítunk elő. A keverék 100 súlyrész fenolformaldehidgyantából (melyet 143 súlyrész fenol és 228 súlyrész 30%-os vizes formaldehid-oldat 100 °C-on 0,715 súlyrész nátriumhidroxid hozzáadása közben történő kondenzációja, majd a víznek kb. 76% szilárdgyantatartalom, eléréséig történő ledesztillálása útján állítjuk elő), 4,8 súlyrész n-pentán habosítószerből és 13,2 súlyrész keményítőszerből (10,0 súlyrész finoman porított p-toluolszulfonsav, 20,0 súlyrész finoman porított bórsav és 0,2 súlyrész sziliciumdioxíid keveréke) áll. A fenolgyantakeveréiket kb. 2,5 kg/perc sebességgel két, tárolóhengerekről lefutó szüíkelemez-szalag (a papír súlya 240 g/m2

) közé juttatjuk és 70 H5 °C-ra melegített, 12 m hosszú kettős szalagprésen 2