160271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenolgyantahabanyagok előállítására
3 * történő habosítása útján, amely eljárást az jellemez, hogy a keverékekhez a fenolrezolgyantára vonatkoztatva 2—20 súly%, előnyösen 5—15 súly% oxialkilezett fenolokat adunk. Az ily módon előállított fenolgyantahabanyagok tűzzel vagy hirtelen erős hőmérsékletváltozással szemben lényegesen jobb ellenállást mutatnak, mint az ismert módszerekkel készített fenolgyantahabanyagok. Az „oxialkilezett fenolok" kifejezésen fenol- i0 nak vagy homológjainak, illetve alkil-helyettesített fenoloknak alkilénoxidokkal képezett addíciós termékei értendőik. Alkilénoxidként etilénoxidot, propilénoxidot, butilénoxidot vagy pentilénoxidot alkalmazhatunk; az oxialkilezett fenolok előállításához előnyösen etilénoxidot használhatunk. Az oxialkilezett fenolok előállítását oly módon végezhetjük el, hogy a meglúgosított fenol- 20 hoz vagy homológjához a kívánt oxialkilezési foknak megfelelő mennyiségű alkilénoxidot adunk. A reakeióelegyet ezután 90—150 °C-ra melegítjük. A fenti hőmérséklet elérése után az addíciós reakció önmagától lejátszódik. Gáz 2t> alakú (pl. etilénoxid) vagy 1120 °C-nál alacsonyabb forráspontú alkilénoxidok esetében a reakciót nyomásálló berendezésben hajtjuk végre. A fenolos hidroxi-csoportokon kívánt számú oxialkil-csoporttal helyettesiített fenolokat ka- 30 punk. A leírásban használt „fenolok" kifejezésen fenol, fenol-homológok (pl. rezorein vagy foenzkatehin) vagy alkil-csoiporttal helyettesített származékaik (pl. krezolok, nonilfenol vagy dode- 35 c'lfenol) értendők. A fenolgyantalhabanyagoknaik fent ismertetett, termikus igénybevételkor fellépő leválási folyamata különösen 3—12 átlagos oxietilezési fokkal rendelkező oxietilezett fenol vagy 8—14 oxi- 40 etilezési fokú oxietilezett nonilfenol felhasználása esetén gátolható meg előnyösen Az „átlagos oxietilezési fok" kifejezés azt jelenti, hogy az oxietilezett fenol 00—90%/-nyi 45 • mennyiségében a fenol mennyisége úgy aránylik az etilénoxid mennyiségéhez, mint 1 a kívánt oxietilezési fokhoz. Minél nagyobb a fenolok oxialkilezési foka, annál viszkózusabb oxialkilezett termékek kép- 50 ződnék. A találmányunk szerinti eljárásnál az oxialkilezett fenolok olyan oxialkilezési fokig alkalmazhatók, míg még sűrűnfolyó konzisztenciával rendelkeznek. A felhasznált kiindulási anyagoktól függ, hagy a sűrűinfolyó konziszten- 55 cia mely oxialkilezési foknál lép fel. Oxietilezett fenol esetében oxietilezési fok = 112 értékig a találmányunk szerinti eljárásnál felhasználható folyékony, illetve sűrűnfolyó vegyületeket kapunk. Oxietilezett nonilfenol esetében az oxi- 60 alkilezési fok felső határa 14. Az oxialkilezett fenolokat habosítás előtt, a 'hajtószerrel és a keményítőszerrel együtt adjuk a fenolrezolgyantákhoz. Ez .különösen abban az esetiben fontos, amikor a hozzáadott micella- h 5 4 szabályozó hatására kialakult pórusátmérő a habanyagban levő micellák 9i5°/o-ánál 0,9 mmnél, előnyösen 0,2 mm-nél kisebb. A korábbiakban említett leválási jelenségek ugyanis főként a fenti pórusniagyságú micellákat tartalmazó fenolgyantáhabanyagok esetében lépnek fel. A keverékhez adott oxialkilezett termék mennyisége a fenolrezolgyantára számítva 2—20 súly% lehet. Különösen jó eredményeket kapunk a fenolrezolgyantára számított 5—15 súly% adalék esetében. A habanyagokat általában oly módon állítjuk elő, hogy a 'fenolrezolgyantát folyékony vagy szilárd keményítőszerekkel, felületaktív anyagokkal, hajtószerrel és az • oxialkilezett fenol-adalékkal bensőségesen összekeverjük és nyitott vagy zárt berendezésben halbosítjuk vagy kikeményítjük. A találmányunk szerinti fenolgyantahabanyagok készítésére alkalmas fenolrezolgyantäkat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy 1 mól fenolt lúgos közegben 1—3 mól aldehiddel kondenzálunk, a vizet vákuumban 60—80%, előnyösen 70—-80% gyantaszilárdanyag-tartalom eléréséig ledesztilláljuk és a pH-t adott esetben 4 fölötti értékre állítjuk be. Fenolként pl. fenolokat és homológjaikat (pl. krezolokat, rezorcint, xilenolokat) vagy e vegyületek keverékeit alkalmazhatjuk. A fenollal reagáltatandó aldehidként pl. formaldehidet, formaldehidet leadó anyagot, (pl. paraformaldehidet) acetaldehidet, furfurolt és hexametiléntetaamint vagy keverékeiket alkalmazhatjuk. A kondenzációt általában vizes-lúgos közegben végezhetjük el. iHajtószerként lalacsony forráspontú szerves oldószereket, valamint olyan szilárd vegyületeket alkalmazhatunk, melyekből az adott reakciókörülmények mellett közömbös gázok (előnyösen széndioxid) szabadulnak fel (pl. alkálifémkarbonátok és alkálifémhidrogénkar boná tok). Folyékony hajtószerként alacsony forráspontú szerves oldószereket (pl. kloroformot, szántetrakloridot, klónfluormetánt, n-pentánt, n-butilétert, petrolétert, etiléndikloridot) alkalmazhatunk. A szilárd hajtószereket a fenolrezolgyantára számítva 0,3—10 súly% mennyiségben alkalmazhatjuk. A folyékony hajtószert a fenolrezolgyantára vonatkoztatva 1,0—20,0 súly% menyinyiségben adhatjuk az elegyhez. Kernényítőszerként folyékony vagy por alakú savakat használhatunk. A keményítőszer menynyisége részben a felhasznált hajtószertől függ. Amennyiben keményítőszerként szilárd, gázfejlesztő sókat használunk, a sav egy része a gázok felszabadítására fordítódik. Amennyiben hajtószerként alacsony forráspontú oldószereket alkalmazunk, a keményítőszer mennyisége megfelelően kisebb. Vízoldiható savként ásványisavat (kénsav, sósav) mellett különösen előnyösen alkalmazhatunk olyan vízoldiható szulfonsavakat, melyekben a sziulfonsav-esoport közvetlenül az adott esetben helyettesített aromás 2
