160220. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklikus amidinszármazékok előállítására
3 160220 szubsztituensek kapcsolódnak. Ezt a szénatomot „központi szénatomnak" nevezzük. Az I általános képletű vegyületek tehát mindig optikai izomereikként vagy ilyen izomerek eleigyei, például racemátok alakjában fordulhatnak elő. Ahol ebben a leírásban meghatározott szerkezetű vegyületeket említünk, azt az optikai izomeriára való tekintet nélkül tesszük, és az ilyen szerkezetek felölelnek minden optikai izomert és azok minden keverékét is. Hatásbeli különbségek miatt kívánatos lehet az egyes optikai izomereik elkülönítése az ilyen keverékekből. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyászatilag hatásos mennyiségben alkalmazva depresszió ellenes hatásúak melegvérűekre. Ezenkívül a kipróbált vegyületek gyulladás ellen is hatásosnak bizonyultak. Az új vegyületek hasonló szerkezetű korábban leírt vegyületek előállítására használatos módszereikkel analóg módon állíthatók elő. Nevezetesen előállításuk a következő eljárások szerint történhet. a) Egy II általános képletű vegyületet vagy annak sóját egy III általános képletű vegyülettel kondenzáljuk — ezekben a képletekben Rí, R2, R3, R4, R5 és n a fenti jelentésűek, Ti és T2 közül az egyik az U, a másik a V gyűrűt jelenti, és Q és P közül az egyik egy szerves fémvegyület fémes vagy fémtartalmú maradéka, a másik pedig egy reakcióképes szerves vagy szervetlen savmaradék. b) Egy IV általános képletű vegyületet — ebben a képletben Rj_, R2, R3, R/« R5, V, Y és n a fenti jelentésűek, U> az U gyűrű kiegészítéséhez szükséges atomcsoportot jelenti, és Z hidroxilcsoportot jelent — vagy egy IV általános képletű vegyület tautomerjét vagy sóját intramolekulárisan kondenzáljuk. c) Egy V általános képletű vegyületet — ebben a képletben Rí, R2, R3, R/„ R5, n, V és Y a fenti jelentésűek, ás T3 az U gyűrű szerkezeti elemeinek egy részét és két reakcióképes csoportot tartalmazó csoportot jelent —r intermolekulárisan kondenzálunk egy olyan vegyülettel, amely az U gyűrű többi szerkezeti elemét szolgáltatja, és két reakcióképes gyököt is tartalmaz, amikor is ezek a reakcióképes gyökök halogénatomok és/vagy oxo-, hidroxil-, tioxo-, amino- vagy imincsoportok lehetnek. d) Egy VI általános képletű vegyületet —ebben a képletben M karboxilcsoportot vagy annak reakcióképes származékát jelenti — egy VII általános képletű vegyülettel vagy annak funkcionális származékával az egyik vagy mindkét aminocsoportnál kondenzálunk — ezekben a képletekben Rí, R2, R3, R/„ R5, U, V, Y és n a fenti jelentésűek —. e) Egy VIII általános képletű vegyületet — ebben a képletben Rt, R 2 , R3, R/„ R5, U, V, Y és n a fenti jelentésűek, és L szabad vagy vé^dett aminocsoportot jelent •— intramolekulárisan kondenzálunk. f) Egy kiindulási vegyületként egy IX általános képletű vegyületet — ebben a képletben Rí, R2 , R3, R4, R5, U, V és n a fenti jelentésűek — tartalmazó reakció-keveréket oxidáló kezelésnek vetünk alá, és így olyan I általános képletű vegyülethez jutunk, amelynek képle-5 tében Y hidroxilcsoportot jelent. g) Egy X általános képletű vegyületet vagy annak sóját — ebben a képletben R2, R3, R4, R5, n, U, V és Y a fenti jelentésűek — acilezzük. 10 Az a)—g) műveletekben kapott I általános képletű vegyületeket alávetjük egy vagy több következő átalakító műveletnek: (1) ha Y hidroxilcsoportot képvisel, azt észtelr> rezzük, (2) ha Y hidroxilcsoportot képvisel, azt éterezzük, (3) ha Y észterezett vagy éterezett hidroxilcsoportot képvisel, azt átalakítjuk szabad hidr-20 oxilesoporttá, (4) ha a vegyület szabad bázis, átalakítjuk a megfelelő sójává, (5) ha a vegyület só, átalakítjuk a megfelelő szabad bázissá, 2S (6) ha Rí hidrogénatomot képvisel, a vegyületet olyan vegyületté acilezzük, amelynek képletében Rí acilcsoportot képvisel. A következő 1—4. példák szemléltetik bizo-30 nyos fontos kiindulási vegyületek előállítását, az 5—20. példák pedig az I általános képletű vegyületek előállításának fent leírt módszereit. A hőmérsékletet Celsius-fokokban adjuk meg. 1. példa: a-(2-Tienil)-a-(2-piridíl)-acetonitril 40 61,5 g a-(2-tienil)-acetonitrilneik és 56,5 g 2--klórpiridinnek 400 ml toluollal készült oldatához keverés közben hozzáadjuk 40 g nátriumamidnak 300 ml toluollal készült szuszpenzióját, miközben a reakcióhőmérsékletet jég-45 fürdőben 60—65°-on tartjuk. A hozzáadás befejezése után a hőmérsékletet további 2 óra hosszat 60°-on tartjuk, majd a lehűlt reakciókeverékhez 200 ml vizet adunk, a kátrányszerű melléktermékeket dekantáljuk, és a vizes rétegű get elkülönítjük. A kapott oldatot vákuumban bepároljuk, és a sűrű fekete maradékot 300 ml éterrel hígítjuk. A fel nem oldott vagy elkülönült szennyezéseket kiszűrjük, és a szűredéket bepároljuk. A kívánt terméket 1 torr nyomá-55 son 145—15ö°-on ledesztilláljuk, és alkoholból átkristályosítva a-(2-tienil)-a-(2-piridil)-acetonitrilt kapunk 48—50° olvadásponttal. „fi 2. példa: a-(p-Klórfeml)~a-(2-tiazolil)-acetonitril 50 g p-klórfenil-acetonitrilnek és 40 g 2-65 -klórtiazolnak 400 ml toluollal készült oldata-
