160173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pasztillázott analitikai és immunológiai reagensek előállítására

16017? térfogatával megnő, a 8 szívócső elvezeti a he­xán fölöslegét, és így állandó folyadékszintet biztosít. A fagyasztáshoz felhasznált, vízzel nem ele­gyedő oldószer folyékony szénhidrogén vagy fo­lyékony halogénezett szénhidrogén, vagy ezek elegye lehet, így pl. vízzel nem elegyedő folya­dékként (hexánt, széndiszulfidot, kloroformot, heptánt, izoöktánt vagy toluolt, vagy ezek ele­gyeit, pl. hexán-kloroform vagy benzol-hexán elegyet alkalmazhatunk. Olyan elegyeket állí­tunk elő, amelyek sűrűsége a vízénél kisebb. Pl. a hexán fajsúlya 20 C°/4 C°-on 0,6593. A folya­dék fajsúlyát bármilyen kívánt értékre beállít­hatjuk úgy, hogy a hexánhoz egyéb vízzel nem elegyedő folyadékot, pl. széntetrakloridot adunk, így szabályozhatjuk a cseppek esési sebességét. A cseppek esési sebessége előnyösen, kb. 30,5 cm/2 sec [1 láb/2 sec], a folyadékoszlop magas­ságától függően. Minél nagyobb a folyadékosz­lop magassága, annál nagyobb esési sebességet tarthatunk fenn. A hűtőfolyadék hőmérsékletét úgy állítjuk be, hogy a folyadékoszlop felszínének hőmérséklete szobahőmérséklet körüli érték legyen, majd a hőmérséklet a folyadékoszlop belsejében foko^ zatosan csökken, és a folyadékoszlop alján már csak kb. —70 C°-os hőmérséklet uralkodik. A folyadékoszlop hőmérsékletét előnyösen kis tá­volságra a felszíntől 0 és 20 C° közötti értéken tartjuk, majd ezután úgy hűtjük, hogy az osz­lop aljának hőmérséklete —70 C° legyen. A fo­lyadéktól és a cseppalakban bevitt reagenstől függően a fenti értéknél alacsonyabb hőmérsék­letre is hűthetjük a folyadékoszlop alját, Így pl. hűtőfolyadékként —143 C°-on forró folyékony nitrogént, vagy —183 C°-on forró folyékony oxigént is felhasználhatunk. A folyadékoszlop hőmérsékletét a folyadék­oszlopot (körülvevő hűtőkeverék, vagy mechani­kai hűtés segítségével tartjuk a kívánt értéken. A hűtőkeverék pl. szárazjég-aceton elegy, vagy szárazjég-metilcelloszolv (dietilénglikolmonome­tiléter) elegy lehet. A folyadék felső szintje, amelyben kb. 0— 20 C°-os hőmérséklet uralkodik, előnyösen a fo­lyadékfelszíntől számított legföljebb 21,24 cm (6 inch} magasságú zóna lehet. Így a csepp a kb. fagyáspont eléréséig kb. 21,24 cm-t (6 inch-et) esik, és ez biztosítja a gömb alakú cseppek ki­alakulását. A fenti módon gömb alakú cseppek képződ­nek, amelyek a folyadékoszlopon áthaladva szemcsékké fagynak. A szemcsék a folyadék­oszlop alján gyűlnek össze. Az összegyűlt csep­peket eltávolítjuk, és fagyasztva szárítjuk. Pon­tosan meghatározott mennyiségű reagenst tar­talmazó;-stabil, száraz,-göm kapunk. A fagyott gömböket előnyösen drótszi­ta-kosárban gyűjtjük össze, előre hűtött tartály­ba helyezzük (pl. egy kémcsőbe), és a tartályban fagyasztva szárítjuk. A fagyott gömböket elő­nyösen —50 C°-on, vagy annál alacsonyabb hő­mérsékleten tároljuk, és így elkerülhetjük a kristálynövekedést a gömbökön belül, amely a 5 gömböket törékennyé tenné. A fagyasztva szárítást a következőképpen vé­gezzük: egy vagy több, reagenstartalmú gömböt előre hűtött tartályba helyezünk, a tartályt a liofilizáló berendezés előre hűtött polcára he-10 lyezzük (ügyelnünk kell arra, hogy időközben a tartály fel ne melegedjen), majd a pasztillá­kat pl, —50 C° indulási és +37 C° véghőmérsék­leten, loo,« nyomásnál nem magasabb kezdeti, és kb. 5 pi végső nyomáson fagyasztva szárít-13 juk. A szárítás ideje kb. 18—24 óra. A használatra kész pasztillákat megfelelő tar­tályokba helyezzük, ós a tartályokat nedvesség­védő fedéllel zárjuk le. A pasztillák hosszú időn 20 át tárolhatók. A 2. ábrán egy tárolásra alkalmas edényt mutatunk be. Az ábrán látható, hogy a pasztillák. tárolásá­ra átlátszó falu és fenekű, cső alakú, nedvésség-25 védő fedéllel lezárt tartályokat használunk fel, amelyekbe a vizsgálandó folyadékot is beönthet­jük. Egy tartályba legalább egy pasztillát helye­zünk. A vizsgálat során a tartályt felnyitjuk, majd a pasztillára vagy pasztillákra előre meg-30 határozott mennyiségű vizsgálandó folyadékot csepegtetünk. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljá­rással nemcsak analitikai reagenseket, hanem 35 gyógyszerkészítményeket is előállíthatunk. A gyógyszergyártásban a fenti eljárást különösen előnyösen a kismennyiségű hatóanyagot tartal­mazó gyógyszerek előállítására alkalmazhatjuk. 40 Az immunológia területén a megfelelő reagen­sek felhasználásával olyan immunológiai vizs­gálatokat • is végezhetünk, amelyeknél azonos kémcsőben két inkompatibilis reagens van jelen. Ilyen vizsgálatok pl. a következők: terhesség 45 megállapítása (ezt a meghatározást a követke­zőkben részletesen ismertetjük), vércsoport-ele­mek meghatározása a plazmában és szérumban, vércsoport-meghatározás, különféle antigén-an­titest meghatározások (pl. reumatoid faktor, szi-80 filisz-antigén, antisztreptolizin 0, fertőzéses mo­nonukleózis), és egyéb agglutinációs vagy preci­pitin reakciók. Ha egy vizsgálóberendezés mű­ködését kívánjuk ellenőrizni, vagy egy ott lefo­lyó reakciót kívánunk követni, eljárhatunk úgy 55 is, hogy két kémcső felhasználásával párhuza­mos kísérletet végzünk, amikor az egyik kém­csőbe á vizsgálandó anyag pasztilláját — pl. fa­gyasztva szárított, pasztillázott terhes-vizeletet — helyezünk. 60 A találmányt az oltalmi kör korlátozása nél­leül az alábbi példákban részfetesenrisinertetjük. A példákban az emberi chorionikus gonadotro­pin vizeletből történő kimutatására felhasznál-65 ható reagens-pasztillák előállítását ismertetjük. 3

Next

/
Thumbnails
Contents