160155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fluorenon, fluorenol és fluorén bisz-bázisos étereinek és tioétereinek előállítására

160155 11 12 alkalmazhatók. Az (A) reakcióképlet szerinti el­járásmód általában az oly (I) általános képletű vegyületek előállítására alkalmazható előnyösen, amelyek X helyén egy—A—NRR1 csoportot tar­talmaznak, amelyben A 2—3 szénatomos egyenes­láncú alkilén-csoportot képvisel, míg a (B) reak­cióképlet szerinti eljárásmód általában az oly (I) általános képletű vegyületek előállítására alkal­mazható előnyösen, amelyekben X a fenti je­lentésű, A pedig háriomnál több szénatomot tar­talmaz egyenes láncban. A (C) reakcióképletnek megfelelő eljárásmód szerint a (Villa) általános képletű nitrilekből ill. (VlIIb) általános képletű, R és R1 helyén egy­aránt hidrogénatomot tartalmazó (helyettesítet­len) amidokból oly (IV) általános képletű vegyü­leteket állíthatunk elő, amelyek R és R1 helyén egyaránt hidrogénatomot tartalmaznak. Ezzel a módszerrel a Z helyén oxigénatomot tartalmazó (VIII) általános képletű kiindulóanyagokból oly (IV) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő, amelyek Z helyén egy hidrogénatomot és egy hidroxilcsoportot tartalmaznak, mivel a kiinduló fluorenonok karbonilcsoportját litiumalumínium­hidriddel redukálhatjuk és így a megfelelő fluo­renolokhoz jutunk. Bár az (A), (B) és (C) reakcióképletek szerinti eljárásmódokkal előállíthatunk fluorenol-bisz-bár zisos étereket ill. tioétereket, tehát Z helyén egy hidrogénatomot és egy hidroxilcsoportot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületeket is, előnyö­sen az ilyen vegyületeket a megfelelő fluorenon­származékok, tehát a Z helyén oxigénatomot tar­talmazó (I) általános képletű vegyületek reduká­lása útján állítjuk elő, amint ezt a csatolt rajz szerinti (D) reakcióképlet szemlélteti; e képlet­ben X és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel. Ez a redukció különféle módszerekkel, mint ka­talitikus hidrogénezéssel, pl. kis nyomáson ne­mesfém, mint palládium- vagy platina-katalizá­tor jelenlétében, vagy W—6 Raney-nikkel-katali­zátorral, vagy pedig fémhidridek, mint nátrium­vagy káliumbórhidrid vagy litiumalumíniumhid­rid redukálószerként való alkalmazásával történ­het. A katalitikus redukciót előnyösen az (I) általá­nos képletű fliuorenonribisz-bázisos éter vagy tio­éter (Z = O) valamely savval képezett addíciós sójával, hidroxiltartalmú oldószerben, mint víz­ben, metanolban, etanolban stb., szobahőmérsék­leten (20—30 C°), 3—5 atm hidrogén-nyomás alatt, nemesfém-, mint palládiumos aktívszén-ka­talizátor jelenlétében folytatjuk le. Savval képe­zett addíciós sóként pl. a dihidroklorid alkalmaz­ható. A pl. fluorenom-bisz-bázisos éter narancsvö­rös színe eltűnik az oldatból, ha a redukció be­fejeződik, ami rendszerint 1 órán belül végbe­megy. Ha redukálószerként bórhidridet alkalma­zunk, akkor a redukciót előnyösen szobahőmér­sékleten (20—30 C°), az (I) képletű fluorenon­-bisz-bázisos éternek vagy tioéternek a kb. 0,2% nátriumhidroxidot tartalmazó vízben, vizes meta­nolban vagy vizes etanolban oldott bórhidrid fe­leslegéhez való hozzáadása útján hajtjuk végre. Litiumalumíniumhidrid redukálószerként való al­kalmazása esetén a litiumalumíniumhidrid feles­legét vízmentes éterben oldjuk és ehhez cseppen­kint adjuk hozzá az (I) általános képletű fluore­non-bisz-bázisos éter ill. tioéter vízmentes éterrel készített oldatát. A reakció exoterm; a fluorenon­származék teljes mennyiségéneik hozzáadásáig lé­nyegében már be is fejeződik, vagy adott esetben még 1—2 óra hosszat forralhatjuk a reakcióele­gyet viisszafolyató hűtő alatt a reakció teljessé­tétele céljából. Lefolytatható a redukció a Meerwein-Ponnr dorf-Verley reakció szerint is, amikoris a helyet­tesített fluorenont izopropanolban oldjuk, és alu­mínium-izopropilát 1 ekvivalens mennyiségéit ad­juk hozzá, majd az elegyet lassú desztüláeiónak vetjük alá a reakció folyamán képződő aceton eJ-távolítása céljából. A redukció egy további lehetséges módja ese­tében alkálifémeket, pl. fém-nátriumot alkalma­zunk redukálószerként, amikoris az alkálifémet a fluorenon-bisz-bázisos éter protonos oldószerrel, pl. alkohollal készített oldatához adjuk. A reduk­ció teljessétételéhez általában az alkálifém nagy feleslegére van szükség; ez a módszer általában alig nyújt előnyöket. Lehetséges a redukció más fémek redukálószerként való alkalmazásával tör­ténő lefolytatása is, így pl. cink és nátriumhidr­oxid, magnézium és metanol vagy nátriumamal­gám is ,ai!fealmazihatóik kielégítő eredménnyel re­dukálószerként, azonban az ilyen eljárás is ritkán mutatkozik előnyösnek. Bizonyos körülmények között valamely alkil­magnéziumhalogenid (Grignard-reagens) is fel­használható a redukció lefolytatására; az aláb­biakban a 7. példa szemléltet ilyen eljárásmódot. Ez a módszer azonban nem tekinthető általános redukálási módszernek, minthogy a redukció le­folytatásához szükséges reakciókörülményektől némileg eltérő körülmények között már a Grig­nard-reagensnek az egyébként szokásos módon a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A fenti eljárásmódoknak egy a (IV) általános képletnek megfelelő típusú biszibázisos éterek iü. tioéterek előállítására előnyösen alkalmazható 15 változatát a (C) reakcióképlet szemlélteti. E kép­letben R, R1, A és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerin­tivel, Z' két hidrogénatomot vagy egy hidrogén- . atomot és egy hidroxilcsoportot képvisel, A1 pe- 20 dig oly alkilénlánc, amely eggyel kevesebb —CH2— metiléncsoportot tartalmaz egyenes láncban, mint az A alkiléncsoport. A közbenső termékként szereplő (Villa) általános képletű nit­rilek ill. (VlIIb) általános képletű amidok a fent 25 ismertetett (A) eljárásmódnak megfelelő eljárás^ sal állíthatók elő előnyös módon, az (A) eljárás esetében kiindulóanyagként említett (III) általá­nos képletű halogénalkilaminok helyett a megfe­lelő omega-halogénalkilnitrilek ill. -amidok alkal- 30 mázasával.

Next

/
Thumbnails
Contents