160151. lajstromszámú szabadalom • Több gázáramú hőcserélő a gázokban jelenlevő gőzök hűtéssel történő leválasztására
160151 5 6 optimális mennyisége 3—9 gr. atom 1 mól kiindulási anyagra számítva. Az ásványi sav optimális mennyisége szintén 3—9 mól 1 mól kiindulási anyagra számítva. A reakciót általában vizes oldatban hajtjuk végre, mivel ez esetben optimális eredményeket kapunk. Kielégítő eredményt érünk el azonban víz és oldószerek, így alkoholok keverékeiben végrehajtott; reakciók útján is. A legelőnyösebb oldószer azonban a víz. Ha oldószerként vizes oldószereket használunk, ajánlatos azokból nem túl nagy mennyiségű fölösleget venni, mivel nagy mennyiségben nem kedvezőek a kívánt termék optimális mennyiségének kinyeréséhez. A reakció kivitelezése során a (II) általános képletű kiindulási anyagot és a redukáló fémet rövid idő — mintegy Ví—1 óra — alatt adagonként hozzáadjuk a megfelelő sav forró vizes oldatához. Amikor az adagolás befejeződött, a kapott szuszpenziót mintegy 1 órán át melegítjük, majd lehűtjük, szűrjük és a betöményített szűrletet megsaivanyítjuk 2,5 és 5 közötti pH érték eléréséig; ez elég ahhoz, hogy az oldatban levő szennyezések oldódjanak. A szilárd terméket ezután elkülönítjük és ismert módszerekkel tisztítjuk. A lúgos körülmények között végzett reduktív gyűrűzárást oly módon hajtjuk végre, hogy az Y szubsztituensként nitro-csoportot tartalmazó (II) általános képletű kiindulási anyagot melegítés közben egy lúgos redukálószerrel reagáltatjuk. Lúgos redukálószerként alkáliszulfitokat, ammóniumszulfidot, alkáliszulfidot, cinkport és egy alkálialkoholátot, így nátrium-metoxidot vagy kálium-metoxidot használunk. Használhatunk vizes ammóniaoldatot vagy híg alkálihidroxidoldatot, vagy más, az előbbiekkel egyenértékű lúgos redukálószereket is. A lúgos redukálószerből 1 mól (II) általános képletű kiindulási anyagra számítva 0,75—3 mólt használunk; azt tapasztaltuk, hogy ez a mennyiség optimális eredményeket biztosít. A reakciót oly módon hajtjuk végre, hogy a reagenseket feloldjuk egy oldószerben, mint formamidban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, valamely alkoholban vagy vízben vagy az előbbi oldószerek valamelyikének és víznek a keverékében, és az oldatot 75 és 150 C° közötti hőmérsékleten tartjuk, míg a reakció végbemegy. A reakcióidő általában V2 és 24 óra között változik. A reakció befejeződése után a keveréket lehűtjük, megsavanyítjuk, és a kikristályosodó szilárd terméket ismert módszerekkel elkülönítjük. A lehűtött reakcióelegy megsavanyításához sósavat vagy bármilyen más savat használhatunk, mely alkalmas arra, hogy az oldat pH-ját 2,5 és 5 közötti értékig csökkentse. Az Y szubsztituensként nitro-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyület katalitikus redukcióját hidrogénnel és katalizátorral végezzük oldószerben; a katalitikus redukciót és a gyűrűzárást 75 és 150 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A hidrogénezéshez katalizátorként bármely fémkatalizátort használhatjuk, így platinát vagy palládiumot vagy egy Raney-típusú katalizátort, mint Raney nikkelt, Raney kobaltot vagy Raney rezet. A katalizátorokat a katalitikus hatás kifejtéséhez szükséges mennyiségben alkalmazzuk és adott esetben egy megfelelő hordozóra visszük fel azokat. A reakciót előnyösen oldószerben hajtjuk végre. Oldószerként alkoholokat, dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot vagy víz és egy vízzel elegyedő oldószer keverékét használjuk. Előnyösen n-butanolt használunk oldószerként. A reakciót 1—3 atmoszféra hidrogénnyomáson hajtjuk végre és addig folytatjuk, míg a hidrogénfogyasztás megszűnik. A redukált keveréket azután 1 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, azután kiszűrjük a katalizátort és a terméket kinyerjük a szűrletből. Ha a (II) általános képletű vegyület Y szubsztituense amino-csoport, akkor az (I) általános képletű végterméket semleges vagy savas körülményék között végrehajtott amidképzés útján állítjuk elő. Mindkét reakciótípust kielégítőnek találtuk a kívánt termékek előállítására. Semleges körülmények között végrehajtott amidképzés esetén az Y szubsztituensként amino-osoportot tartalmazó (II) általános képletű ve^ gyületet egy szerves oldószerben melegítjük, amely nem reagál a (II) általános képletű vegyülettel, vízzel azeotrop elegyet képez* vagy alkalmas a víz desztillációs úton való eltávolítására és forráspontja 120 C°-nál nagyobb. Erre a célra alkalmas oldószer a cimol, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, a magasabb forráspontú alkoholok, így az n-butanol, továbbá a xilol, toluol és más hasonló oldószerek. A reakciót oly módon hajtjuk végre, hogy a (II) általános képletű kiindulási vegyületet az oldószerben 120 C°-nál magasabb hőmérsékletre, célszerűen az alkalmazott oldószer forráspontjára melegítjük. A felhasznált oldószermennyiség nem döntő jelentőségű. A termikus gyűrűzárás a kiindulási anyag olvadáspontjánál magasabb hőmérsékleten megy végbe. A reakciót 1—8 órán át vagy addig folytatjuk, amíg a vízképződés megszűnik. A reakció befejeződése után a forró keveréket lehűtjük, rövid ideig állni hagyjuk, azután a terméket kiszűrjük. A terméket a szokásos módszerekkel tisztítjuk. A savas körülmények között végrehajtott amidképzés során az Y szubsztituensként amino-esoportot tartalmazó (II) általános, képletű vegyület szükséges mennyiségét egy ásványi savval reagáltatjuk melegítés közben és előnyösen légköri nyomáson. Ásványi savként előnyösen 2—6 n töménységű sósavat, kénsavat, ecetsavat vagjí foszforsavat használunk. A találmány szerinti eljáráshoz használhatunk azonban vízmentes foszforvegyületeket, mint P20,5-ot is. A reagenseket egy megfelelő reakcióedénybe töltve, 80 és 125' C° közötti hőmérsékleten me»legítjük egy i U és 4 óra közötti ideig aszerint, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
