160150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(-4-tiazolil)-benz imidazol-származékok előállítására
160150 i: 12 anyagként 6-aminp-2-(l-íklórviniÍ)-benzimidazolt használunk, melyet a 4B) példa szerinti módon állítottunk elő. Acilezőszerként p-fluorbenzoilkloridot használva és a reakciót az 5A) példában előírt körülmények között végrehajtva, tiszta 2-(l-klórvinil)-5(6)-(p-fluorbenzoilamino)-benzimdazolt kapunk. 6. példa; Az olefin átalakítása epoxid-vegyületté A) 0,11 mól perbenzoesav 200 ml kloroformmal készített és 5 °C-ra lehűtött oldatához hozzáadunk 0,1 mól 5A) példa szerinti módon előállított 2-(l-klórvinil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-bénzimidazolt. A reakcióelegyet 0 és 5 °C közötti hőmérsékleten keverjük mindaddig, amíg a kivett mintában jodometriásan nem mutatható ki szabad oxigén. A kloroformos reakcióelegyet ezután hidegen extraháljuk 25 g vízmentes káliumkarbonát 5 g nátriumbiszulfit és 400 ml víz keverékének háromszor 100 ml-ével. A kloroformos fázist nátriumszulfáton szárítjuk, vákuumdesztillációval betöményítjük és a kapott szilárd marádékot etanol-éter elegyből átkristályosítjuk. 2-(l-klórepoxietil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benziimidazolt kapunk. B) Megismételjük a 6A) példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2-(l-klórvinil)-5(6)-flu0rbenzoilaxnino-henzimidazolt használunk, melyet az 5B) példa szerinti módon állítottunk elő. A 6A) példa szerint eljárva tiszta 2-(l-lklórepoxietil)-5(6)-(p-fIuorbeiizoilamino)-benzimidazolt kapunk. 7. példa: TiazoJképzés oxidatív gyűrűzárás útján A) 0,2 mól 1A) példa szerinti 2-acetil-5(6>-izopropoxi-karbonilamino-benzimidazol és 0,4 mól nyers tioformamid keverékét 0,2 mól szulfurilklorid jelenlétében 18 órán át melegítjük gőzfürdőn. A keveréket 25 C°-ra hűtjük le, és 1000 ml 50%-os vizes metanolba öntjük. Ezután az elegyet 1 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd kiszűrjük az oldhatatlan melléktermékeket és a szűrletet vákuumdesztillációval eredeti térfogatának felére töményítjük be. A kapott szuszpenziót 0 és 5 °C közötti hőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk, azután szűrjük. A terméket kétszer mossuk 50 ml hideg vízzel, azután exszikátorban súlyállandóságig szárítjuk. A nyers terméket izopropil' alkoholból átkristályosítva tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 240—242 °C. B) Megismételjük a 7.A. példa szerinti reakciót, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2-acetil-5(6)-benzoilamino-benzimidazolt használunk, melyet az IB. példa szerinti 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 módon állítottunk elő. Oxidálószerként 0,4 mól brómot használunk. A reakciót a 7A. példa előírásai szerint végezve tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-benzoilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja 248—249 °C. 8. példa: Tiazolgyűrű kialakítása kénnel és metilaminnal A. 0,1 mól I.A. példa szerinti 2-acetil-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benzimidazolt és ekvimoláris mennyiségű metilamint 4,0 egyenérték kén jelenlétében 5 órán át melegítünk 250 °C-on egy zárt csőben. A reakcióelegyet lehűtjük, hozzáadunk 200 ml metanolt, a metanolos oldatot forraljuk, majd az oldhatatlan anyagok eltávolítása végett szűrjük. A forró szűrletet azonos mennyiségű gőzzel hígítjuk és a kapott oldatot mintegy 200 ml térfogatra töményítjük vákuumdesztilláció útján. A betöményítés so^ rán kivált szilárd anyagot kiszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. Izopropilalkoholból átkristályosítva tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 240—242 °C. B. Megismételjük a 8A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2-acetil-5(6)-benzoilamino-benzimidazolt használunk; melyet az IB. példa szerinti módon állítottunk elő. A reakcióhoz 2,5 egyenérték ként használunk és a hőmérsékletet 410 °C-on tartjuk. A 8A. példa szerint eljárva tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-benzoilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 248—249 °C. 9. példa: Tiazolgyűrű kialakítása a-halogénketonból A. 0,1 mól 2A. példa szerinti 2-(2-brómacetil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benzmidazor és 50 ml absz. etanol keverékéhez 0 "C-on negyed óra alatt hozzácsepegtetünk 0,2 mól nyers tioformamidot. A keveréket lassan kb. 1 óra alatt 25 °C-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk 48 órán át. Az elegyet ezután 200 ml jeges vízbe öntjük és a kapott vizes szuszpenziót nátríumhidrokarbonáttal semlegesítjük. "A kivált szilárd terméket vízzel mossuk és vákuumban 50 °C-on súlyállandóságig szárítjuk. A nyers terméket 50%-os vizes metanolból átkristályosítva tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxi-karbonilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 240—242 °C. B. Megismételjük a 9A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2-(2-brómacetil)-5(6)-benzoilaiminoL. -benzimidazolt használunk, amelyet a 2B. példa szerint állítottunk elő. A reakcióhoz 0,3 mól tioformamidot használunk, és a reakciót dimetilszulfoxid oldószerben hajtjuk végre a 9A. példa előírásait követve. Tiszta 2-(4-tiazolil)-5-(6)-behzoilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 248—249 °C. 6