160149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levérmentes indikátorpapírok, -fóliák, -porok illetve -formatestek előállítására
160149 8 nézett cellulóz-porokat, vagy szálalkat — adott esetben kötőanyag hozzátét segítségével — formáljuk meg. így például egy cellulózból álló rudacska („stift"), illetve egy másik formatest vagy egy fólia segítségével, amelynek színezése a találmány szerinti indikátorszímezékkel történt és esetleg nedvességmegkötőszert is tartalmaz, nyom- vagy szennyeződés veszélye nélkül meghatározható a dokumentumok, könyvek vagy műremekek (pl. festmények) pH-értéke, ami a konzerválási intézkedések szükségességének megállapítását célozza. Hasonló módon vizsgálhatók pl. az élelmiszerek, anélkül, hogy átszíneződnének, így pl. e módszerrel megállapítható van-e az élelmiszerekben savanyú konzerválószer, vagy képződött-e a zsírokban zsírsav. Reaktív indikátorszínezékekkel színezett cellulóz por-, papír-, vagy formatest alakjában különösen előnyösen alkalmazható áramló közegek pH-értékének meghatározására. így pl. egy kémlelőnyílásban egy vagy több különböző pH-értéixnél átcsapó réteget létesíthetünk, ami könnyen felismerhetővé teszi valamely anyag vagy szennyvíz reakcióját, ill. valamely reakció lefutását. Olyan átalakulás esetében, ahol lényeges, hogy a végső reakciónál konstans maradjon a pH-érték, azt is megtehetjük, hogy az anyagmennyiség egy részét állandó jelleggel leágaztatjük egy mellékáramban, majd azután visszavezetjük. Ugyanilyen módon lehet az indikátorréteget egy abszorbens vagy ioncserélőszer után kapcsolni, a kimerülési fok megállapítására. Továbbá gázáramot, pl. levegőáramot is átvezethetünk egy találmányszerinti indikiátorporból készített szűrőn és így lehet megállapítani, ill. meghatározni a savanyú vagy bázikus alkotórészek esetleges tartalmát. Folyékony fűtő- vagy üzemanyagokat tartalmazó vastartályok védelmére az anyaggal együtt bejutott víz-okozta korrózió ellen bevált és igen elterjedt eljárás a salétromsav sóinak adagolása, szóda jelenlétében. A korrózió-védelem azonban csak addig hatékony, amíg a közeg legalábbis gyengén alkalikus. Mivel a tank fenekén összegyűlt víz pH-értékének ellenőrzése a szokásos indikátorpapírok kimosódása folytán nem lehetséges, bizonytalanság áll fenn, amit gyakori, de többnyire szükségtelen újabb és friss korrózióvédő sók adagolásával igyekeznek kiküszöbölni. Kifogástalan méréseket végezhetünk azonban a találmány szerinti indikátorpapírokkal vagy -formatestekkel, amelyeket célszerűen a feltöltés ellenőrzésénél alkalmazott mérőlécre szerelünk fel. A kalciumhidroxid és a cement alkalikusan reagálnak mindaddig, míg a széndioxid-felvétel következtében teljesen le nem kötöttek. Mivel számos olajfesték alkáliérzékeny, célszerű — felvitelük előtt — a habarcs vagy a vakolat reakcióját (pH-ját) meghatározni. Az indikátorpapírok, -fóliák vagy -formatestek segítségével ez sikeresen megoldható, egyidejű színfoltok keletkezése nélkül. A fényképészeti fürdők állapota (például „stop"-fürdő, savanyú rögzítő^ 5 fürdő) is könnyen ellenőrizhető a találmány szerinti indikátorpapírokkal, -fóliákkal vagy -fo-rmatestekkel, anélkül, hogy a fürdő a színezékektől szennyeződne. Világos, hogy a példák száma tetszés szerint 10 növelhető; ehelyett megemlítjük: az akváriumok, szennyvizek, úszómedenoék fürdői pH-értékének mérését illetve ellenőrzését; a testfolyadékok megfelelő mérését az ember vagy állatgyógyászatban; ipari folyamatok követése, 15 pl. a fejőüzemben, az élelmiszer- vagy élvezeticikkeket gyártó iparban (erjedési folyamatok, pl. a sajt, a sör vagy a bor készítésénél), a gyógyszerészetben vagy kozmetikában és a papírgyártásnál. Ezen túlmenőleg szilárd anyagok JO felületének pH-értéke is megállapítható, mint pl. a textiliáké, fáké, fémeké vagy műanyagoké. 25 1. példa: a) 97,6 g 4-(24ndroxisziulfoniloxi-etilszulfo~ nil)-2-aminobenzoesavat (4-HSS-2~aminobenzoe~ savat) keverés közben 550 ml vízben szuszpendáluník és 10 "C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 120 g 50%-os kénsavat. Ezután további keverés közben hozzácsepegtetjük 0 és 5 °C között, kb. 30 perc alatt 20 g nátriumnitrit 150 ml-es oldatát és a hőmérsékletet tartva egy órán át kevertetjük. 30 35 40 45 A reaktív «színezékké történő átalakítás céljából a diazoniumsót (kb. 94 g-t) 450 ml vízben szuszpendáljuk és 5 °C-on hozzáadjuk 47,3 g difenilamin 240 ml ecetsavas oldatát és előbb 1 órát keverjük 5 °C-on, majd 20 °C-on még néhány órát folytatjuk a keverést. A kapott sötétzöld 4-anilino-3'-(2-hidroxiszulfoniloxi-etilszulfonil)-azobenzol-6'-karbonsavat (4-anilino-3'-HSS-azobenzol-6 '-karbonsavat, melyet a későbbiekben „1. sz. színezék"-nek nevezünk majd) leszívatjuk, 100 ml 2n ecetsavval mossuk és 35 °C-on vákuum-szárításnak vetjük alá. Termelés kb. az elméleti 80%-a. Abszorpciós spektrum: lmax 430 nm (CH 3 OH-öü ban). b) Indiikiátorfólia. 0,5 g üveggyapotpapírt (MSAT 450-t) a színezék 25 ml lo/0 -os metanolos oldatába mártjuk. 5 perc múlva lúgosítunk 5 ml 2n NaOH-al és további 5 perc múlva a papírt vízzel semlegesre mossuk. Az átlátszó fólia melynek igen jó a színtartósága, 0—4,5 pH-tartományban csap át. c) Indikátorpapír. 0,02 g Na-sóvá átalakított színezéket 125 ml vízben oldunk (tiszta oldat). Ehhez az oldathoz egymás után hozzáadunk 2,5 g színezendő papírt, 20 g nátriumkloridot, 2,5 g nátriumkarfi5 bonátot és 2,6 ml 2n nátronlúgot és szobahő-60 4
