160124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására
Í66124 mázunk, ähol R azonos vagy különböző szénhidrogéngyök, előnyösen egyenesláncú, vagy elágazott 1—10 szénatomszámú alkilgyök; 1— 4 szénatomszámú alkilgyököket tartalmazó magraéziumalkaholátok előnyösen alkalmazhatók. Példaképpen a következőket soroljuk fel: Mg(OCH3 ) 2 , Mg(OC,H 5 )?, Mg(OC 3 H 7 ) 2 , Mg(iOC, H7 ) 2 , Mg(OC/1 H 9 ) 2 , MgíiOCiH^s, Mg(OCH 2 —CH2 —CGH5) 2 . Magnéziumalkolholátokat önmagában ismert módon, pl. magnézium és alkoholok, elsősorban egyértékű alifás alkoholok, reakciójával állíthatjuk elő. Felhasználhatunk azonban X—Mg—OR általános képletű, ahol X — halogén, (SO/JiAj, karboxilát — különösen acetát vagy OH és R jelentése az előzőekben megadott, magnézium alkoholátökat is. Ilyen vegyületeket pl. a megfelelő vízmentes savak alkoholos oldatainak és magnéziumnak a reakciójával állítunk elő. Az A komponens titántartalma 1 g A komponensre számítva célszerűen 0,05—10 mg atomsúlynyi, előnyösen 1—<10 mg atomsúlynyi mennyiség. Értékét a reakció időtartamával, hőmérsékletével és a felhasznált négyvegyértékű halogéntartalmú titánvegyület koncentrációjával befolyásolhatjuk. A magnéziumvegyületen rögzített titánkomponens koncentrációja célszerűen 0,005—1,5 mMól, előnyösen 0,03—0,8 mMól) liter diszpergálószer illetve reaktor térfogat. A megadottnál nagyobb koncentráció alkalmazása is lehetséges azonban. A titánvegyülettel végbemenő reakció előtt a találmány szerint alkalmazott megadott általános képletű magnéziumvegyületeket más, közömbös, a polimerizációt nem inhibitáfó szervetlen, szilárd anyagokkal reagáltathatjuk. Ilyen vegyületként halogenideket, szulfátokat, karbonátokat, foszfátokat alkalmazhatunk; valamint fluoridök és kloridok, pl. MgF2 , MgCl 2 , AICI3, ZnCl2 , NiCl 2 , földalkálikarbonátok, mint BaC03 , földalkálifoszfátok, pl. Ca3 (P0 4 )2 is alkalmazhatók. Különösen előnyös hatást érhetünk el, ha — .amint azt később még részletesen leírjuk — szervetlen, a polimerizációt nem inhibitáló szilárd anyagként hidroxilcsoportokat tartalmazó megnéziumvegyületeket alkalmazunk. A magnéziumalkoholát és a hidroxilcsoport tartalmú magnéziumvegyület mólaránya eközben széles határok között változhat. Előnyösen olyan magnéziumalkoholát- hidroxilcsoport tartalmú magnéziumvegyület keverékeket alkalmazunk, amelyekben 1 g atomsúlynyi magnéziumra 0,1—1,5 mól hidroxilcsoport van jelen. Hidroxilcsoport tartalmú magnéziumvegyületként pl. hidroxilcsoportokat tartalmazó magnéziumszulfátokat, -karbonátokat,. -karb-10 lí> 20 2o 30 35 40 45 50 55 60 65 oxilátokat, -szilikátokat, -foszfátokat stb. használunk. Előnyösen M@(OH)2 -t alkalmazunk. A hidroxilcsoportokat tartalmazó magnéziumvegyületek előállítása ismert módszerekkel történik. A találmány szerint alkalmazott magnéziumvegyület- keverék előállítása céljából a magnéziumalkoholátot a hidroxilcsoport tartalmú magnéziumvegyülettel, pl. golyósmalomban összeőröljük. Az őrlési folyamat útján,jól elkeveredett szilárd anyag képződik, amelynek részcskeméret eloszlása 1—1150 jus. között van. A magnéziumalkoholát és hidroxilcs oportet tartalmazó magnéziumvegyület keverékének előállítását úgy is elvégezhetjük, hogy magnéziumalkoholátot vízzel vagy vizes savakkal, pl. kénsavval, karbonsavval, foszforsavval, sósavval, stb. reagáltatunk. A reakcióban képződő alkoholokat a reakcióterm é'i megszárításával eltávolíthatjuk. Az A, komponens négyvegyértékű titán vegyületének a polimerizáció szempontjából aktív kisebb vegyértékű formába történő átalakítását célszerűen a polimerizáció közben az alumíniumorganikus vegyülettel <(B komponens) 20—150 °C, előnyösen 50—100 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az A komponenst azonban az alumíniumorganikus vegyülettel —30 — 100 °C, előnyösen 0—20 °C közötti hőmérsékleten a polimerizáció előtt is reagáltathatjuk, majd ezt követően adagoljuk a polimerizációba. Klórtartalmú alumíniumorganikus vegyületek felhasználásánál azonban mégis ajánlatos az előállított reakciótermék kimosása. Ezután hajtjuk végre az aktiválást további alumíniumorganikus vegyülettel 20—150 °C, előnyösen 50—100 °C között. Alumíniumorganikus vegyületként alumíniumtrialkilek, vagy alumíniumdialkilhidridek és 1—16 szénatomszámú szénhidrogéngyökök, előnyösen Al(iBu)3 vagy Al(iBu)2 H és 4—20 szénatomszámú diolafinek, előnyösen izoprén, reakciótermékeit alkalmazhatjuk; példaképpen az alumínium izoprenilt nevezzük meg. B komponensként alkalmazhatók továbbá klórtartalmú alumíniumorganikus vegyületek, pl. az R2 A1C1 általános képletű dialkilalumíniummonokloridok vagy az R3AI2CI3 általános képletű alkilalumíniuimszeszkvikloridok, ahol R azonos vagy különböző, előnyösen 1—16. még előnyösebben 2—12 szénatomszámú alkilgyök lehet. Példaképpen a következőket nevezzük meg:) (C2 H 5 ) 2 AlíCl, (iC/.HobAlCl, (C2 H r) )3Al 2 Cl3. B komponensként előnyösen A1R3 általános képletű alumíniumtrialkilt, vagy A1R2 H általános képletű alúmíniumdialkilhidrídet ! alkalmazhatunk', amelyekben R azonos vagy különböző, előnyösen 1—1.6, még előnyösebben 2—6 szénatomszámú szénhidrogéngyököt jelent, pl. A1(C2 H 5 )3 AlfCsH-^H, 'Al(C 3 Hy) 3 , A1(C3 H 7 ) 2 H, Al(iC 4 H 9 )3, Al(iG 4 H 9 ) 2 H. 3
