160100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidroxiarilszulfóniumsók előállítására
7 1601'Ob 8 A találmány szerint előállított szulfoiniumsak —- só-jellegüknek megfelelően — szilárd anyagok, amelyek azonban egyes esetekben nem kristályosíthatok. Magasabb hőmérsékleten többnyire éles olvadáspont nélkül, bomlás közben olvadnák. Jellemzésük, amennyiben ez lehetséges, előnyösen halagenid, tiocianát, perklorát, piíkrát vagy Reineckensó alakjában történik. A szült óniumsők legtöbbje, különösen pl. a halogenidek és szulfátok vízben jól oldódnak, gyakran etanolban, acetonban vagy kloroformban is oldódnak. A diihidroxiariLszulfóniumsók reakcióképe? vegyületek és így közbenső termékekként is igen értékesek, különösen a színezék-iparban; számos ilyen vegyület füngicid vagy baktericid hatást is mutat. A találmány szerinti eljárással előállítható szulfóniumsők néhány ilyen jellemző példájaként a 9., 39., 51. és 73. példa szerinti baktericid hatású vegyületek (ill. — amennyiben a példában más anion van megadva — a megfelelő szulf ónium-íklóridak), az 5., 50. és 63. példa szerinti füngicid hatású vegyületek, a 44. példa szerinti füngicid és herbicid hatású vegyület (ill. a megfelelő jodid), a 31. példa szerinti füngicid és akaricid hatású vegyület, a 30. példa szerinti baktericid és akaricid hatású vegyület, valamint a (X) képletű, baktericid és karbicid hatású vegyület említhető. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy igen széles . körben alkalmazható dihidroxiarilszulfóniumsók előállítására; így tehát az eddig egyáltalán nem vagy csak nehezen hozzáférhető ilyen típusú vegyületek is egyszerű módon szintetizálhatok ezzel az eljárással. Emellett meglepő, hogy az erősen savas reakciókörülmények alkalmazása ellenére sem képződnek gyakorlatilag észrevehető mennyiségben melléktermékek, a termelési hányadok pedig rendszerint igen magasak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; a példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-tfokokban értendők. 1. példa: 10,8 g finoman porított 1,4-^benzakinont —5° és 0° közötti hőmérsékleten 40 ml 70i %-os vizes kénsavban szuszpendálunk; a szilárd anyag egy része eközben oldódik. Ezután. élénk keverés közben 9,4 g dietiilszulfidot adunk hozzá és 0° hőmérsékleten, keverés köziben addig hagyjuk az elegyet reagálni, míg a kezdetben sötét színű 5 oldat kivilágosodik és a reakcióelegy kivett mintája vízben színtelenül, tisztán oldódik. Ekkor 100 ml vizet csepegtetünk a. reakcióelegyhez, miközben a, hőmérsékletet továbbra is 0°on tartjuk. Az oldatot hűtés közben 30%-os j0 vizes nátriumhidrioxidoldattal semlegesítjük, majd 100 ml tömény sósavat adunk hozzá és további keverés közben néhány óra hosszat 0° hőmérsékleten tartjuk. A kristályos alakban kivált termieket azután, leszűrjük és , vákuumban 15 megszárítjuk. Ily módon 22,0 g (VIII) képletű, csaknem színtelen szulf óniumsóit kapunk (az elméleti hozam 93fl/o-a). Ezt a terméket 2%-os vizes vagy alkoholos sósavoldatból 60° hőmérsékleten kétszer átkristályosíitjuk; az így tisztí-20 tott szulfóniumsó 143°-on bomlás közben olvad. A megfelelő bromidot hasonló módon állíthatjuk elő, ha a fenti példa szerinti eljárásban sósav helyett egyenértékű mennyiségű 2g brómhidrqgénsavat alkalmazunk. Ha a fenti példában említett 40 ml 70l0 / 0 i-os vizes kénsav helyett ugyanilyen térfogatú 85%os foszforsavat, 8'5%-os hangyasav, 79%-os perklórsavat vagy 66%-os fluorhidrogénsavat alkalmazunk, egyebekben pedig a fenti példa előírásai szerint járunk el, akkor a fent megadotthoz hasonló termelési hányaddal kapjuk ugyanezt a szulfóniumvegyületet, az alkalmazott savnak megfelelő só alakjában. Ha az 1. példában leírt eljárást oly módon folytatjuk le, hogy kiindulóanyagként az ott említett vegyületek helyett az alábbi I. táblázat második oszlopában megadott kmonokat és a táblázat harmadik oszlopában megadott szulfidokat alkalmazzuk, akkor az 1. példában leírt munkamód szerint, —15c és +20° közötti reakcióhőmérsékletak alkalmazásával dolgozva, a táblázat negyedik oszlopában felsorolt dihidr-45 oxiszulfóniuimsókat kapjuk; e termékek olvadáspontját — amennyiben az meghatározható volt — a táblázat ötödik oszlopában adtuk meg. Amennyiben a kénsavban lefolytat ott reakció karán keletkező szulfátok nehezen oldódnak, úgy ezeket a reakcióelegy jeges vízzel történő hígítása után közvetlenül szűréssel elválaszthatjuk a reakcióelegyből. 4
