160100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidroxiarilszulfóniumsók előállítására
I60MX) 39 40 63. példa: 21,6 g porított l,4^benzokinont —5° hősmérsékleten szuszpendálunk 60 ml 70%-os vizes kénsavban, amikoris a szilárd anyag egy része oldódik. Ezután 30 perc alatt 12,8 g dimetilszulfidot csepegtetünk az elegyhez; a kezdetben sárgásbarna reakcióelegy 0° hőmérsékleten történő 2 órai keverés után kivilágosodik; ekkor hűtés közben lassan hozzáadunk 2O0 ml vizet. Ezt az oldatot további hűtés közben, 30u /o-° s vizes nátriumhidroxidoldat hozzáadásával 7 körüli pH-értékre állítjuk, majd 200 ml tömény sósavat adunk hozzá. 40 g nátriumiklorid hozzáadása után az elegyet hűtés közben néhány óra hosszat keverve kristályosodni hagyjuk, majd a kapott terméket szűréssel elkülönítjük és vákuumban megszárítjuk. Ily módon 38 g ménynyiségben kapjuk a (IX) képletű szulfóniumsót (az elméleti hozam 9,2%Ha), amely 137—138°-on bomlás közben olvad. Ha ezt a terméket kevés 3%-os sósavoldatból 60° hőmérsékleten átkristályosítjuk, 142—143°on bomlás közben olvadó termékhez jutunk. 64. példa: 15,8 g finoman porított 1,4 naftokinont 0° és 5° közötti hőmérsékleten szuszpendálunk 80%-os vizes kénsavban, miközben a szilárd anyag egy része oldódik; ezután élénk keverés közben 14,6 g dibutilszulfidot adunk hozzá. Az elegyet 0° és 5° közötti hőmérsékleten 5 óra hosszat keverés közben reagálni hagyjuk. Ezután 100 ml vizet csepegtetünk a reakcióelegyhez, miközben annak hőmérsékletét továbbra is 0° és 5° között; tartjuk. A kapott oldatot hűtés közben semleger sítjük 3-0%-os vizes nátriumhidroxidoldattal. 10 15 20 25 30 '« majd 100 ml tömény sósavait adunk hozzá. Az elegyet kb. 12 óra hosszat keverjük 0° hőmérsékleten, azután a levált terméket szűréssel elkülönítjük, 120 ml 4:1 arányú metanol-víz elegyben oldjuk, az oldatot melegen szűrjük és a még meleg szűrlethez 50 ml 4%-os vizes sósavoldatot adunk, majd hűtés közben a terméket kristályosodni hagyjuk. A kivált szulfóniumsót szűréssel elkülönítjük és vákuumban megszárítjuk. Ily módon a (X) képletű szulfóniumsőt kapjuk, amely 132°-on bomlás közben olvad. Ha a fent leírt eljárás során a semlegesített reakcióelegyet nem savanyítjuk meg ismét sósavval, hanem vízzel kétszeres térfogatra hígítjuk és Reinedke-só — NH4[Or(NH3 )2{SCN) 4 ] — telített vizes oldatát adjuk hozzá, akkor 50,8 g mennyiségben kapjuk a! fenti szulfóniurnvegyület reineekátját (az elméleti hozam 89%-a). amely 77— 80°-<m olvad. • A megfelelő bromidot is hasonló módon állíthatjuk elő, ha a fent leírt módon dolgozunk, de sósav helyett egyenértékű mennyiségű brómhidrogénsavat alkalmazunk. Ha a 64. példában leírt eljárással dolgozunk, de az ott említett kiindulóanyagok helyett az alábbi II. táblázat második oszlopában megadott kinonokat és a harmadik oszlopban megadott szulfidokat alkalmazzuk, akkor, —6° és +25° közötti reakcióhőmórsékletek alkalmazásával, a táblázat negyedik oszlopában felsorolt és tri-; tetra-dihidroxiszulf óniumsókat kapjuk; ezek olvadáspontját — amennyiben az meghatározható volt — a táblázat ötödik oszlopában adtuk meg-Ha a kénsavban lefolytatott reakció során kapott szulfátok nehezen oldható vegyületek; akkor ezek a reakcióelegy jeges vízzel történő hígítása után közvetlenül szűréssel elkülöníthetők. II. táblázat Példa sorsz. Kinon Szulfid Dini droxiszulf óniums ó Op. 6:5 66. CH. OH S(CH2 CH 2 CH 2 CH 3 ) 2 —S (CH^íCíigC H^CH^ )^ Br~ i4r OH /\ OH /\/\/ CH. / H,C O H3 C OH / ci-20
