160050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-alkil-4,6-dinitrofenol- származékok előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények

160050 3 4 amint használunk, a b) szerinti eljárásnak megfelelő reakciót a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet ábrázolja. A találmány szerinti reakcióban alkalmazott fenolokat a fenti II képlet egyértelműen jel- ,5 lemzi. A képletben R előnyösen 3—8 szénatomos afkilcsoportot, különösen izopropil-, szekbutil-, terc.-butil-, pentil-(2)-, oktil-(2)-, oktil-(3)-csoportot jelent. R' hidrogénatomot képvisel. 10 A találmány szerinti alkalmazható fenolok példáiként az alábbiakat nevezzük meg: 2-iz.opropil-4,6-dinitrofenol, 2-szek.-butil-4,6-dmitro~ fenol, 2-szek.-butil-5-metil-4,6-dmitrofenol, 2--terc.-butil-4,6-dinitrofenol, 2-terc.-butil-5-metil- 15 -4,6-dinitrofenol, 2-[pentil-(2)]-4,6-dinitrofenol, 2-[oktil-(2)]-4,6-dinitrofenol, 2-[oktil-(3)-4,B-dinitrofenol, 2-[decil-(2)]-4,6-dinitrofenol. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott izocianátokat a III általános képlet egyertel- 20 műén meghatározza. R'" előnyösen 1—14 szénatomos alkilcsoportot jelent, amely 1'—4 szénatomos alkoxicsoporttal lehet helyettesítve, jelenthet ezenkívül 3—4 szénatomos alkenilcs elpártol, a gyűrűrendszerben 5—7 szénatomot 25 tartalmazó cikloalkilcsoportot, olyan fenilcsoportot, amely halogénatommal, előnyösen klórés brómatommal, 1—1,2 szénatomos alkilcsoporttal lehet helyettesítve. Az ilyen izocianátok példáiként az alábbiakat s0 nevezzük meg: netilizocianát, etilizocianát, propilizocianát, izopropilizoeianát, butilizocianát, izobutilizocianát, tetradecilizocianát, 2-klóretüizocianát, 2-brómetilizocianát, metoxinietilizocianát, 3-etoxipropilizocianát, allilizocianát, cik- „5 lohexilizocianát, benzilizocianát, 4-klórbenzilizocianát, fenilizoeianát, 3-klór,fenilizocianát, 4-klórfenilizoeianát, 4-brómfenilizocianát, 3,4-diklórfenilizocianát, 3-metilfenilizocianát, 4-klór-3-metilfenilizocianát, 3-klór-4-metilfenilizocia- 40 nát, 4-dodec,ilfenilizocianát, 4-trifluormetilfenilizocianát, 3-klór-4-trifluormetilfenilizocianát, 3--trifluormetilfenilizocianát, 3-klór-4-<metoxifenil -izocianát, 4-metilmerkaptofenilizocianát, 4-etilmerkaptofenilizooianát. 45 A találmány szerinti eljárásban alkalmazott klór,szénsav-2-,alkil-4,6-dinitrof emiésztereket a IV általános képlet egyértelműen jellemzi. R és R' ugyanazokat a csoportokat jelentik, amelyeket a II képletnél adtunk meg. Az ilyen klórszénsavfenilészterek példáiként az alábbiakat nevezzük meg: klórszénsav-2-szek.~>butil-4,6-dinitrofenilészter, klórszénsav-2-terc.~butil-4,6-dinitrofenilészter, klórszénsav-2-dktil-j(>2)-4,6-dinitrofenilészter. A találmány szerinti eljárásiban alkalmazott szekunder aminokat az V képlet egyértelműen meghatározza. A képletben R" adott esetben halogénatommal, előnyösen klór- vagy brómatommal szubsztituált 1—14 szénatomos alkilcsoportot és 3—4 szénatomos alkenilcsoportot jelent. R'" ugyanazokat a gyököket jelenti, amelyeket a III képlet esetében neveztünk meg. R'" jelenthet még ezenkívül olyan 3—8 szénatomos ciánalkilgyököt, amelyben a ciáncsoport az amin nitrogénatomjához ^képest geminális helyzetben van. A találmány értelmében alkalmazható szekunder aminők példáiként megnevezzük az alábbiakat: dimetilamin, dietilamin, diizopropilamin, dibutilamin, diizobutilamin, didodecilamin, metildecilamin, metildodecilamin, metil-2-klóretilamin, metil-2-ciánpropil-(,2)~amin, diallilamin, etilciklohexilamin, metilbenzilamin, metilanilin, izobutilanilin, N-etil~24dóranilin, metil-o-toluidin, butilnm-toluidin, N-metil-4--terc.-butüanilin, T-metil-4-trifluormetilanilin. N-metil^npropilmerkaiptoanilin. A találmány szerinti a) eljárásban alkalmazott izocianátok ismertek. Az alkalmazott klárszénsav~2-al:kil-4,6-dlnitrofenilészterei

k újak. azonban a megfelelő fenolok és feleslegben levő foszgén valamely klórhidrogénakceptor, előnyösen egy tercier arain jelenlétében megvalósított reakcióval kb. 0 °C hőmérsékleten a szokásos módon előállíthatók. Ekkor a klórszénsavfenilészterek kielégítően tiszta alakbanválnak le és közvetlenül felhasználhatók. A találmány szerinti reakcióikat előnyösen valamely hígítószer jelenlétében valósítjuk meg. Oldószerként előnyösen olyanokat alkalmazunk, amelyek az izocianátokkal vagy klórszénsavészterekkel nem reagálnak. Ilyen oldószerek pl. a szénhidrogének, így benzol, toluol, klórozott szénhidrogének, így metilénklorid, diklóretán, kloroform, klórbenzol, diklórbenzol, éterek, így dietiléter, dibutiléter, tetrahidrofurán, dioxán, továbbá ezeknek az oldószereknek a tetszés szerinti elegyei. A fenolok és izocianátok reakciója során az összes, ilyen reakcióban általánosan szokásos katalizátort alkalmazhatjuk. Ide tartoznak előnyösen a tercier aminők, így trietilamin vagy piridin. A reakcióhőmérsékletöket széles határokon belül változtathatjuk. A fenolok és izocianátok reakciója során általában szobahőmérséklet és 100 °C közötti, előnyösen 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleteiken dolgozunk; a klórszénsavfenilésztereík és szekunder aminők reakcióját általában —,20 °C és 50 °C közötti, előnyösen —5 °C és 10 0|

C közötti hőmérsékleteken valósítjuk meg. A reagenseket általában kb. ekvimoláris súlyarányokban alkalmazzuk. A fenolok és izocianátok reakcióját pl. megvalósíthatjuk oly módon, hogy a megfelelő fenol, megfelelő izocianát és néhány csepp piridin metüénkloriddal készített oldatát 4'—5 órán keresztül forraljuk és lehűlés után vákuumban bepároljuk. A többnyire kristályosan keletkező termékeket mosóbenzinből átkristályosítjuk. A klórszénsavfenilészterek és szekunder aminők reakciója során eljárhatunk pl. úgy, hogy a megfelelő észter benzollal vagy éterrel készített oldatát oseppenként összekeverjük a megfelelő aminnal, az oldatot rövid ideig szobahő-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 eo 2