160042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-acil-p-dialkilamino-fenilhidrazonok előállítására
160042 12 selgurból készített keverékkel a kívánt hatóanyagkoncentrációjú, finomra porított keverékké alakítjuk. Búza-vetőmagot kg-oniként 5 g Tilletia caries klamidospórával megfertőzünk. Csávázás céljából a vetőmagot lezárt üveglombikban a csávázószerrel rázzuk, majd nedves agyagon egy réteg mullszövet és 2 cm vastag, egyenletesen nedves trágyázott agyagtalajréteg alatt 10 napon át hűtőszekrényben 10 "C-on, a spórák optimális csírázási feltételei között tartjuk. Ezt követően mikroszkopikusan meghatározn zuk a spórák csírázását a búzamagokon, amelyeket 100 000 spóra fed be. A hatóanyag annál hatékonyabb, minél kevesebb spóra csírázott ki. A hatóanyagokat, a csávázószer hatóanyagkoncentrációját, az alkalmazott csávázószermennyiségeket és a spórák csírázási százalékát az alábbi VII. táblázatban adjuk meg. • A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 5 1. példa: 107,6 g (0,4 mól) száraz diacetil-karbonil-4--dimetilamino-fenilhidrazon nátriumsót 1 liter acetonitrilben szuszpendálunk, és 10 °C-on ke-10 verés közben hozzácsepegtetünk 31,4 g (0,4 mól) frissen desztillált, 50 ml acetonitrilben oldott acetilkloridot. Az elegyet egy órán át 0—10 "C-on, majd ezt, követően 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a nátriumklori-15 dot kiszűrjük és a barnásvörös szűrletet vákuumban bepároljuk. Az olajszerű maradékot melegen 300 ml izopropanolból többször átkrisíályosítjuk, hogy az esetleg még jelenlevő kiindulási anyagtól elválasszuk. így 70 g (60%) 20 N-acetil-diacetilkarbonil-4-dimetilamino-fenilhidrazont kapunk sárga tűk alakjában 151 °C olvadásponttal. VII. táblázat Vetőmagcsávázószer-próba/búzaüszöa Hatóanyaga Felhasznált koncent- csávázóráció a szer Hatóanyag csávázó _ me nnyiség szerben (g/kg (%) vetőmag) Spóracsírázás (%) Csávázatlan — — 10 1. sz. vegyület 30 1 0,000 2. sz. vegyület 30 1 0,05 5. sz. vfegyület 30 10 3 1 1 1 0,000 0,005 0,05 6. sz. vegyület 30 1 0,005 8. sz, vegyület 30 1 0,05 12. sz. vegyület 30 10 ' 3 1 1 1 0,005 0,005 0,05 13. sz, vegyület 30 10 1 1 0,005 0,05 17. sz. vegyület 30 1 0,05 18. sz. vegyület 30 1 0,05 25. sz. vegyület ; 30 1 0,05 A kiindulási anyagként alkalmazott nátrium-2S sót az alábbi módon állítjuk elő. Frissen készített nátriumetilát-oldatba (23 g nátrium 1,5 1 etanolban) 247 g (1 mól) finomra porított diacetil-karbonil-4-dimetilamino-fenilhidrazont adagolunk és az elegyet 12 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kivált nátriumsói leszűrjük és 1,5 1 benzolban szuszpendáljuk. Ezt követően 0,8 1 benzolt ledesztillálunk, új benzolmennyiséget adunk, hozzá és mégegyszer ledesztilláljuk, hogy az etanolt és vizet azeotróposan eltávolítsuk. A nátriumsót szűréssel elválasztjuk a maradék benzoltól, éterrel mossuk és 60 °C-on vákuumban szárítjuk. 30 35 40 45 ,5ü 55 60 2. példa: 269 g (1 mól) száraz diacetil-karbonil-4-dimetilamino-fenilhidrazon nátriumsót 2 liter acetonitrilben szuszpendálunk, és keverés közben —20 °C-on hozzácsepegtetünk 150 g (1,1 mól) 100 ml acetonitrilben oldott klórhangyasav-iz-butilésztert. Az elegyét ezután 2 órán át —10 20 "C-on, majd 3 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A levált nátriumkloridot kiszűrjük és a szűrletet vákuumban bspároljuk. Az olajszerű, vörösbarna maradékot 300 ml forró ligroinban felvesszük és a lehűlés után leváló kristálymasszát erősen kinyomkodjuk, majd ligroinból újra átkristályosít juk. így 112 g (32%) N-karboizobutoxi-diaeetil-karboml-4-dimetilamino-fenilhidrazont kapunk sárga lemezek alakjában 103 °C olvadásponttal. (2. sz. vegyület) Az 1. és 2. példa szerint eljárva állíthatjuk fi5 elő az alábbi I általános képletű vegyületeket. «
