160025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glicerin előállítására

3 160025 4 •cerinné való átalakítása során reagálatlanul visszamaradt epiklórhidrin egy része a követke­ző lépésben előnyösen átalakítható glicerinné, ami hozzájárul a glicerin jobb hozamához. A találmány a következő felismerésen alapul. Epiklórhidrinnek nátriumkarbonátot és nát­riumhidroxidot tartalmazó vegyes vizes oldattal való hidrolízise során előnyös a reakciót egy ke­verős reaktorban olyan körülmények között vég­rehajtani, hogy a reakciókeverék, amelyet a reaktorból kivonunk, ne tartalmazzon vissza­maradt nátriumhidroxidot. Epiklórhidrinnek nátriumkarbonátot és nátriumhidroxidot tartal­mazó vegyes vizes oldattal egy keverőreaktor­ban végzett hidrolízise során a glicerin nagy reakciósebességgel, jó hozammal és nagy szelek­tivitással termelhető, ha a nátriumkarbonátnak és a melléktermékként képződő nátriumhidro­génkarbonátnak az arányát a távozó oldatban bizonyos előre meghatározott határok között tartjuk. Amikor epiklórhidrint nátriumkarboná­tot és nátriumhidroxidot tartalmazó vegyes vi­zes oldatban hidrolizálunk, a nátriumkarbonát a vizes oldatban reagál az epiklórhidrinnel gli­cerin, nátriumklorid és nátriumhidrogénkarbo­nát keletkezése közben. Ha a keverős reaktorban a melléktermékként keletkező nátriumhidrogén­karbonát koncentrációját bizonyos előre meg­határozott határok között tartjuk, a nátrium­hidroxid a betáplált vegyes vizes oldatban a melléktermékként keletkezett nátriumhidrogén­karbonáttal reagál, és azt visszaaalakítja nát­riumkarbonáttá, és ez gyorsabban megy végbe, mint az epiklórhidrinnel való reakció. Ennél­fogva a reakciót beállíthatjuk úgy, hogy a keve­rős reaktorban a vegyes vizes alkálilúg-oldattal bevitt nátriumhidroxid teljes mennyiségét el­fogyasztja a nátriumhidrogénkarbonát mellék­termékkel végbemenő reakció, úgyhogy reagá­latlan alkalikus reagensekként csak nátrium­karbonát és nátriumhidrogénkarbonát marad vissza. Ily módon elérhető, hogy a keverős reak­torból távozó oldatban nem marad nátriumhid­roxid. Nátriumhidroxiddal és nátriumkarbonát­tal összehasonlítva nátriumhidrogénkarbonát jelenlétében az epiklórhidrin hidrolízisének reakciósebessége rendkívül kicsi. Várható tehát, hogy amíg nátriumkarbonát is, és nátriumhidro­génkarbonát is van a reakciókeverékben, a nát­riumkarbonát és az epiklórhidrin közötti reak­ció dominál. A hidrolízis a keverős reaktorban a reakció­keverék teljesen elkevert állapotában megy vég­be. A reagenseket folytonosan vezetjük be a reaktorba, és a keletkezett reakciókeveréket folytonosan vonjuk ki belőle. A reaktorban a reagensek teljesen összekeverednek, úgyhogy tökéletesen kevert állapot következik be. Ebben a tökéletesen kevert állapotban a reakciókeve­rék összetétele a reaktorban mindenütt homo­gén, és azonos a reaktorból kivont reakciókeve­rék összetételével. Ilyen tökéletesen kevert álla­potot akkor érünk el, ha a reagenseknek a reak­torba való betáplálási sebessége kellően kicsi a keveredés sebességéhez képest a reaktorban. Ily módon az ilyen keverős reaktorban nagy glicerinhozamot sikerül elérni epiklórhidrinnek nátriumhidroxidot és nátriumkarbonátot tartal­mazó vegyes vizes alkalikus oldattal való reagál-5 tatása során, ha a reakciókörülményeket úgy szabályozzuk, hogy a reaktorból távozó oldat nem tartalmaz nátriumhidroxidot. Glicerinnek epiklórhidrinből való ipari előállítása során a glicerin nagy reakciósebességgel, jó hozammal és 10 nagy szelektivitással állítható elő a nátriumkar­bonát és nátriumhidroxid arányának kellő be­állításával a bevezetett vizes alkalikus oldatban és a nátriumkarbonát és a melléktermék nát­riumhidrogénkarbonát arányának szabályozásá-15 val a távozó oldatban. A találmány célja előnyösen valósítható meg az alábbi részletesen ismertetett új eljárás sze­rint. 20 25 30 35 40 45 A találmány tárgya eljárás glicerinnek epi­klórhidrinből való előállítására oly módon, hogy folytonos ütemben epiklórhidrint és nátriumkar­bonátot és nátriumhidroxidot tartalmazó vegyes vizes alkalikus oldatot vezetünk be egy tökéle­tes keveredést biztosító reaktorba az epiklór­hidrin hidrolizálására, és folytonos ütemben reakciókeveréket távolítunk el a reaktorból, mi­közben a hidrolízis körülményeit úgy szabályoz­zuk, hogy a reaktorból távozó oldat nem tar­talmaz nátriumhidroxidot és a bevitt vegyes vi­zes alkalikus oldatban a — Na2 C0 3 + NaOH egyenértéksúlyarányt úgy szabályozzuk, hogy a ,, , ., ., , ., ,, NaHCOo reaktorból tavozo oldatban a Na2 C0 3 + NaHC0 3 egyenértéksúlyarány 0,01 és 0,98 közé essék. Ilyen módon a nemkívánatos mellékreakciók si­keresen visszaszoríthatok, és a glicerin 90%-ot meghaladó hozammal állítható elő. Azonkívül, ellentétben a hagyományos mód­szerekkel, amelyekben nátriumhidroxidot hasz­nálnak egyedüli alkalikus reagensként, a talál­mány szerinti eljárásban nem szükséges a vizes alkalikus oldat koncentrációját 1% körül tarta­ni. Ennélfogva a víznek a reakciókeverékből a hidrolízis utáni elpárologtatásához szükséges idő igen nagy mértékben csökken. A találmány szerinti eljárással annak követ-50 keztében, hogy a reaktorból távozó oldat csak nátriumkarbonátot és nátriumhidrogénkarboná­tot tartalmaz alkalikus reagensekként, még to­vábbi előnyökhöz juthatunk. Nevezetesen a reaktorból távozó oldat a visszamaradt nátrium-55 karbonáton és nátriumhidrogénkarbonáton kí­vül kis mennyiségű reagálatlan epiklórhidrint is tartalmaz, úgyhogy a hidrolízis folytatható a tá­vozó oldat melegítésével. Ily módon további gli­cerinhez juthatunk a reakciókeverék koncentrá­,p lása során anélkül, hogy mellékreakciók menné­nek végbe. Azonkívül a találmány szerinti eljá­rásban a tökéletes keveredés következtében az epiklórhidrin közvetlen reagálása a nátriumhid­roxiddal a hidrolízis során sikeresen visszaszo-65 rítható. 2

Next

/
Thumbnails
Contents