160006. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás keverő áramkör

160006 9 10 üzemi rezonanciafrekvenciája a vevő lokálági utolsó rezonátornak az üzemi rezonanciafrekvenciájától 1%-os pontossággal a vevő lokálági utolsó rezonátor és az adó lokálági első rezonátor üzemi rezonanciafrekvenciái közötti különbségnek a kétszeresével eltérő értékű kell legyen. Ez azt jelenti, hogy az adó lokálági második rezonátor és a vevő lokálági utolsó rezonátor üzemi rezonanciafrekvenciájának a számtani középarányosa az adó lokálfrekvenciával 1%-os pontossággal megegyezik. A rezonátorlánc adó lokálági részének legalább két rezonátorból kell állnia a megfelelő elektromos paraméterek eléréséhez. A rezonátorlánc adó lokálági része természetesen kettőnél több láncba kapcsolt rezonátort is tartalmazhat. Ekkor a harmadik és minden további rezonátor üzemi rezonanciafrekvenciája legalább 1%-os pontossággal az adó lokálfrekvenciával megegyező értékű kell legyen. A 3. ábrán feltüntetett rezonátorlánc adó lokálági része a minimálisan szükséges két rezonátorból áll. Ha a szelektivitáskövetelményeket ezzel nem lehet kielégíteni, akkor annyi további rezonátort kell alkalmazni, amennyire a szelektivitás előírásának a biztosításához szükség van. Az összevont vevőkeverő-tolókeverő elrendezésnél interferenciazavart okozhat, ha a tolókéverőből nem kívánt frekvenciájú jel számottevő szinten a vevőkeverőbe kerül. Ezért a rezonátorlánc vevő lokálági rezonátorainak a számát a nem kívánt frekvenciájú jelek elnyomásához szükséges csillapítás alapján kell meghatározni. Ha azonban ily módon a rezonátorok száma 3—4-nél nagyobbnak adódik, akkor előnyösebb a rezonátorok számának túlzott növelése helyett a rezonátorlánc vevő lokálági részén az egyes rezonátorokban sávzáró szűrő elemeket elhelyezni. Rendszerint ugyanis nagy csillapításkövetelmény elsősorban a nem hasznosított első oldalsáv frekvenciáján van, melynek teljesítése kizárólag a rezonátorok számának a növelésével esetleg túl hosszú rezonátorláncot eredményezne. A sávzáró szűrő elem az áramkörben soros rezonanciát ad. Méreteit úgy kell megválasztani, hogy a soros rezonanciához tartozó rezonanciafrekvenciája a nem hasznosított első oldalsáv frekvenciájával megegyezzék. E célra előnyösen használható a csőtápvonal, széles oldalával párhuzamos rúdból és vele szemben, valamint rá merőlegesen, a csőtápvonalnak ugyanabban a keresztmetszetében elhelyezett hangoló csapból álló sávzáró szűrő elem. Az összevont vevőkeverő-tolókeverő elrendezés két keverő részének a működése sok vonatkozásban azonos. Különbség egyrészt abban van, hogy a vevőkeverő a széles sávú modulált vételi jelet az egyetlen frekvenciájú vevő lokáljellel keveri, és széles sávú modulált középfrekvenciás jelet szolgáltat, míg a tolókeverő az egyetlen frekvenciájú adó lokáljelből és tolójelből az ugyancsak egyetlen frekvenciájú vevő lokáljelet állítja elő. A különbség másrészt abban van, 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 hogy a vevőké ver ön él a keverési veszteség csökkentése a fő feladat, míg a tolókeverőnél a hatásfok javítása az elsőrendű cél. Ez utóbbiaknak megfelelően a vevőkeverőben nem lineáris ellenállású diódát, a tolókeverőben pedig nem lineáris kapacitású diódát kell használni. A tolókeverőben az alkalmazott nem lineáris kapacitású dióda miatt stabilitásproblémákkal is meg kell küzdeni. Ugyanis a nem lineáris kapacitású diódával való keverésnél az áramkörben negatív ellenállás jön létre, aminek következtében egyes frekvenciákon gerjedés léphet fel. Ez természetesen az üzemszerű működésben zavarokat idéz elő, ezért az áramkör gerjedésmentességét biztosítani kell. Ennek érdekében a tolófrekvenciás meghajtó fokozatnak kis impedanciájú kimenettel kell rendelkeznie. A találmány szerinti keverő gyakorlati, kialakításánál arra kell törekedni, hogy a diódaszerelvényhez kapcsolódó csatoló és a dióda közötti távolság kicsi legyen. E célból a harmonikus szűrőnek a jel haladási irányában lehetőlég rövidnek kell lennie. Ugyancsak rövidre kell választani a 8 csőtápvonalat, továbbá a diódaszerelvényben közel kell helyezni a diódát a 18 tápvonalcsatlakozóhoz. Ezeknek a követelményeknek a kielégítése esetén a keverő frekvenciafüggése igen kis mértékű lesz, ami annak köszönhető, hogy a jelfrekvenciás és a lokálfrekvenciás ágakhoz való csatlakozás a rezonátorláncban kiképzett csatolókkal közvetlenül történik. A keverő áramkör beállításakor és üzemszerű ellenőrzésekor szükség van mérési és ellenőrzési célra iránycsatolóknak vagy mérőcsatolóknak az áramkörbe iktatására. Ezek az iránycsatolók vagy mérőcsatolók a keverő jelfrekvenciás és lokálfrekvenciás kapuja, valamint a dióda vagy diódák között helyezhetők el célszerűen. A szelektivitáskövetelmények teljesítése érdekében célszerű lehet még a rezonátorlánc jelági vagy lokálági részén az egyes rezonátorokhoz a rezonátorlánccal párhuzamosan elhelyezett további rezonátorokat csatolni. Ily módon meredekebb levágású átviteli karakterisztikák kialakítása lehetséges, amire elsősorban a jelágban szokott szükség lenni. A találmánynak az 1., a 2. és a 3. ábra szerinti kiviteli alakja a lehetséges megoldásokra csak egy-egy példa. Ugyanis az ábrákon szereplő tápvonalak általában tetszőleges kivitelűek lehetnek. Használhatók e célra például csőtápvonalak, koaxiális tápvonalak, szalagtápvonalak, mikrosztrip-tápvonalak stb. Ugyancsak tetszőleges fajtájú és alakú rezonátorokat lehet használni az áramkörben. A rezonátorláncban pedig bizonyos megkötésekkel akárhány rezonátoron ki lehet csatolókat képezni diódaszerelvényhez való kapcsolás céljára. Továbbá a diódaszerelvényekben egynél több dióda is elhelyezhető, valamint egy-egy keverő részben egynél több diódaszerelvény is alkalmazható. Meg kell még jegyezni, hogy a felsorolt kiviteli lehetőségek tetszőleges kombinációban is ala