160006. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás keverő áramkör
160006 3 4 mely rezonátorláncnak egyik vagy több nem szomszédos rezonátorán, a szomszédos rezonátorokkal kapcsolatot adó csatoló(ko)n kívül, további csatoló(k) van(nak) kiképezve, és a csatoló(k)-5 hoz közvetlenül vagy közvetve diódaszerelvény(ek) van(nak) kapcsolva; a rezonátorláncnak az egyik szélső rezonátora közvetlenül vagy közvetve a keverő jelfrekvenciás kapujához, a másik szélső rezonátora pedig közvetlenül vagy 10 közvetve a keverő lokálfrekvenciás kapujához csatlakozik; továbbá a keverő lokálfrekvenciás kapuja és bármely diódaszerelvény(ek)hez kapcsolódó rezonátora között a rezonátorláncban legalább két rezonátor van elhelyezve, ugyanak-15 kor a rezonátorláncnak a jelfrekvenciás kapu és a jelfrekvenciás kapuhoz legközelebb levő, a diódaszerelvény(ek)hez kapcsolódó csatoló(k) közötti része a jelfrekvencián áteresztő sávval rendelkező szűrőnek van kialakítva; végül a dióda 20 (diódák) a diódaszerelvény(ek)ben van(nak) elhelyezve, mely diódaszerelvény(e)foen van(nak) kiképezve a keverő további kapuja (kapui). akkor viszont a veszteségek, a zajtényező, a frekvenciafüggés és a méretek szempontjából a legkedvezőtlenebb az ismert megoldások közül. Mindhárom ismert elrendezésnek az előbbieken túlmenően közös hátránya, hogy nem teszik lehetővé a keverő kívánt tükörfrekvenciás lezárását. A vevőkeverők tükörfrekvenciás lezárása elsősorban a zaj szempontjából érdekes. Megfelelő értékű reaktív tükörfrekvenciás lezárással ugyanis a zaj csökkenthető. A találmány szerinti keverő áramkör az ismert megoldások hátrányainak nagy részét kiküszöböli. Az ismert megoldásokhoz viszonyítva elsősorban a zaja lényegesen kisebb. Ezenkívül további előnye, hogy frekvenciafüggése is kisebb, mérete és alakja kedvezőbb, ugyanakkor előállítási költsége jelentősen alacsonyabb. Mindezek az előnyök az új áramköri megoldásból erednek. A találmány feladata, hogy elsősorban a mikrohullámú vevőberendezésekben a jelenlegi megoldásoknál előnyösebben alkalmazható keverő áramkör kialakítását tegye lehetővé. E tekintetben a zajtényező csökkentése a legfőbb feladat, de igen lényeges kérdés még a megfelelő méretű és geometriai elrendezésű áramköri megoldás biztosítása. A mikrohullámú sokcsatornás átvivő berendezésekben az előbbieken felül további követelmények is jelentkeznek. E berendezésekben rendszerint a vevő és az adó számára közös lokáljelelőállító áramkört alkalmaznak, melynek kimenő jelét részint az adóhoz, részint a vevőhöz vezetik. A lokáljel. frekvenciáját az adóhoz szükséges értékre szokás választani, mivel az adókeverő áramkör számára nagyobb teljesítményű lokáljelet kell biztosítani, mint a vevőkeverő áramkör számára. Ennek következménye viszont, hogy a vevőkeverő számára a lokáljel frekvenciáját meg kell változtatni, mely követelményt tolókeverő áramkörrel lehet megoldani. A tolókeverő áramkört általában a vevőberendezésben helyezik el, mégpedig úgy, hogy a vevőkeverő és a tolókeverő elválasztására két szűrőt és egy izolátort használnak. A találmány szerinti keverő áramkör összevont vevőkeverő-tolókeverő elrendezés kialakítását is lehetővé teszi, amely az ismert elrendezéseknél lényegesen egyszerűbb, kisebb helyfoglalású, és olcsóbb. A találmány szerinti megoldásban ugyanis a vevőkeverő és a tolókeverő között nincs izolátor, és két szűrő helyett csak egy szűrő szükséges. A találmány nagyfrekvenciás keverőáramkör, amely diódá(ka)t, diódaszerelvény(eke)t, rezonátorokat és csatolókat, továbbá esetlegesen tápvonalakat, szűrő(ke)t, szűrőelem(ek)et, iránycsatoló(ka)t és/vagy mérőcsatoló(ka)t tartalmaz, és amelynek a jelek számára bemenetként vagy kimenetként szolgáló jelfrekvenciás, lokálfrekvenciás és további legalább még egy kapuja van, és az jellemzi, hogy láncba kapcsolt legalább három rezonátorból rezonátorlánc van kialakítva, A találmány lehetséges megoldásainak két kiviteli alakját ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerint kialakított, egy diódaszerelvényt tartalmazó keverő áramkör vázlatos rajzát mutatja. A 2. ábrán pedig a diódaszerelvény lehetséges megoldásainak egyik kiviteli alakja szerepel. Végül a 3. ábra a találmány alapján készített összevont vevőkeverő-tolókeverő elrendezést adja meg. A találmány szerinti keverő áramkör egyik kiviteli alakja tehát az 1. ábrán látható. A keverőnek a rezonátorokat tartalmazó része a csőtápvonalak tengelyén átmenő síkban vett hosszmetszettel, a harmonikus szűrő és a diódaszerelvény pedig a körvonal rajzával van megadva. A keverő jelfrekvenciás kapuját az 1 tápvonal csatlakozó képezi. Ehhez a 2 csőtápvonalon keresztül csatlakozik a csőtápvonalas rezonátorokból felépített 3 rezonátorlánc egyik szélső rezonátora. A csőtápvonal jelen esetben derékszögű négyszög keresztmetszetű. A rezonátorokat a csőtápvonalban elhelyezett 4 irisz lemezekkel és 5 hangoló botokkal valósítottuk meg. A rezonátorok egymással közvetlen csatolásban vannak, és láncba vannak kapcsolva. A rezonátorokat általában célszerű a TEjoi módusban üzemeltetni. A diódaszerelvényekhez csatlakozó rezonátoroknál azonban sok esetben előnyösebb a TE|«2 módus alkalmazása. Az 1. és a 3. ábra ez utóbbi megoldást tünteti fel. A 3 rezonátorlánc 6 rezonátorának az oldalán a 7 csatolónyílás van kiképezve, amelyhez a 8 rövid csőtápvonal csatlakozik. Ennek végén a 9 tápvonalcsatlakozó van elhelyezve. Ehhez a 10 harmonikus szűrőn keresztül a 11 diódaszerelvény van kapcsolva. Ebben van kiképezve a keverő 12 középfrekvenciás kapuja. A 3 rezonátorlánc, mint az 1. ábrán látható, még további három rezonátort tartalmaz. A rezonátorlánc utolsó rezonátorához a 13 tápvonal 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5D 60 "1