159977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd anyagok kivonatolására
159977 3 4 folyadékkal szakaszosan, vagy folyamatosan egyenáramban, vagy ellenáramban, vagy pedig vegyesáraimban lehet kivonatolni. A feltárás segítségével a gyógynövények hatóanyagainak oldatba vitelét, valamint a sejtfalak diffúziós gátlásának csökkentését tudjuk biztosítani. A feltárás műveletét az extra'ktortól függetlenül, erre a célra kialakított, speciális kiképzésű berendezésekben végzik. A berendezésben a növényi őrleményt a célnak megfelelő pH-jú és összetételű folyadékkal intenzíven, mintegy 2—3 órás időtartamon keresztül érintkezésbe hozzák, a gyakorlatban erre a célra alkalmazott berendezés az ismert működésű Z-fearos gyúrógép. A fentiekben jellemzett, és ismertetett feltárási eljárásnak és berendezésnek általában a következő hátrányai vannak: a) a feltárás nagyipari mértékben is — jól alkalmazható, folyamatos kivonatalás esetében is — munka, energia és helyigényes, b) a feltárás átfutási ideje hosszú, c) a berendezés műszaki megoldása bonyolult és konstrukciós kivitele nehézkes, d) a nagytömegű gyógynövény őrlemény, és a feltáró folyadék érintkeztetése nehézkes, és ahogy ezt a kivonatalás végeredménye is mutatja, rossz hatásfokú. A gyógynövény hatóanyagának kinyerésénél a következő művelet az extrakció, mely a kivonatoló folyadék mozgatásától függetlenül 1. szakaszos, vagy 2. folyamatos kivitelű lehet. Az ipari növények — gyógynövények - - kivonatolásánál (extralkciójánál) általában legősibb, de még ma is alkalmazott technológiai megoldás a szakaszos szilárd-folyadék extrakció. A szakaszos üzemeltetésű szilárd-folyadék extrakciós gépcsoport jellemző berendezése az extraktor. mely általában keverővel és megfelelően kiképzett szűrővel ellátott, fűthetőhűthető kivitelű duplikátor. Az extrakciós berendezésben a kivonatolás művelete általában a következő: Az aprított és kémiailag feltárt (előkezelt) növényi őrleményt behelyezzük az extraktorba és 8—10-szeres oldószermennyiséggel bizonyos ideig keverjük, majd a keletkezett kivonatot leszűrjük, é-í a visszamaradt szilárd anyagot több ízben friss oldószerrel újból keverjük. Minden egyes szűrés után a keletkezett kivonatot további feldolgozásra elvisszük. Oldószeres extrakció esetében a készülékben maradt, kiszűrt, nedves növényi anyagból a visszatartott oldószert még rendszerint vízgőz desztilláció útján visszanyerjük. A növényi anyagok nagyipari kivonatolásánál általában ma már nem egy extrafctort alkalmaznak, hanem több —• 4—5 db — extráktorból (diffuzörből) álló extrakciós telepet hoznak létre. Az extraktorban levő növényi anyagon a kivonatoló folyadékcserét úgy hajtják végre, hogy a friss növényi anyag mindig a viszonylag legtöményebb oldatot kapja, melynek csapölása viszont telített kivonatot eredményez és így azt az extrafctort, mely legrégebben volt beiktatva a rendszerbe és rajta fokozatosan hígabb és hígabb oldat halad át (szakaszosan), végül is tiszta oldószerrel töltik fel, ami a kivonandó anyag végső kioldását eredményezi. Az egy testes, vagy több készülékből álló, szakaszos üzemeltetésű kivonatoló gépcsoport műszaki hátrányai — többek között — a következők: a) a fajlagos oldószer-ráfordítás nagy, az iparban általában 1 kg növényi őrlemény kivonatolásánál 15—30 kg extraháló oldószert használnak fel, b) a nagy oldószer-ráfordítás ellenére a kivonatolás hatásfoka — kedvező esetben is — csak 75% •körül mozog, c) az iparban általában igényelt extrakciós kapacitás kielégítéséhez szükséges készülékszám nagy, így nagy a telepítés helyigénye, az energia és a munkaerő ráfordítás, valamint kedvezőtlenül nagy a beruházás költsége is. A szilárd anyagok hatóanyagainak kinyerésére szolgáló, nagyiparilag alkalmazott folyamatos, egyen-, vagy ellenáramú-, korszerű szilárdfolyadék kivonatoló rendszerek a szilárd anyagnak a -kivonatoló folyadékkal való érintkezési módjától függően: a) áztasásos, vagy b) permetező rendszerűek lehetnek. A csigaműves és különböző jellegű szilárdanyag továbbítóval működő áztasásos rendszerű kivonatolok folyamatos ellenáramot valósítanak meg, amelyben a kivonatolás művelete a követ-; kező: Az aprított és kémiailag előzőekben külön berendezésben feltárt (előkezelt) növényi őrleményt, folyamatosan beadagolják az extraktorba. A növényi anyagot az extraktorom belül speciális kiképzésű (csiga, szalag, vonó- kaparólánc, stb.) vonőelemmel az oldószerrel ellentétes irányban mozgatják. A fajlagos oldószerráfordítas 80—85%-os 'kivonatolási hatásfok eléréséhez kb. 8—10-szeres. Az áztatásos rendszérű csigás kivonatoló műszaki hátrányai a következők: a) az anyagrészecsfcék mozgási sebességei adott keresztmetszet mentén a tengelynél lényegesen kisebbek, mint ugyanabban a pillanatban a hengerpalást közvetlen közelében, melynek következtében a kivonatolási effektusok is különbözők, b) a kivitelük rendkívül súlyos gépészeti problémákat rejtenek magukban, különösen a csapágyazás területén, c) nehezen, Vagy egyáltalában nem valósíthatók meg a gyógynövény kivonatolás speciális igényeit kielégítő műszaki megoldások, mint pl. a folyamatos feltárás, előnedvesítés sfcb. d) 80—85%-os kivonatolási hatásfok eléréséi hez is 8—10-szeres didószer-ráfordítás szükséges. 10 15 20 25 .-() 35 40 4ö 50 B-R -60 8
