159936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta szénhidrogének elkülönítésére
159036 kéből való izolálására, kénhidrogén, széndioxid, ammónia folyadékokból és gázokból való eltávolítására és kénvegyületek szénhidrogén-keverékekből való eltávolítására. A normálparaffinok elkülönítése céljából kiváltképpen alkalmasnak mutatkozott a szénhidrogén-keverékeknek az 5 A típusú molekula szitákon végzett kezelése. A normálparaffinok elkülönítését pl. az 1. ábrán látható módon végezhetjük. Egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy adott időpontban a 13 és 14 adszorberek deszorpciós fázisban, a 3 adszorber adszorpciós fázisban és a 4 adszorber öblítőfázisban van. Deszorbensként vízgőzt használunk. A szivattyúk, hőcserélők és hűtők ábrázolását a jobb áttekinthetőség kedvéért mellőzzük. A szénhidrogén-keveréket iners gáz hozzáke>verése után a 10 és 1 vezetékeken keresztül a 2 előmelegítőn át a 3 adszorberbe visszük, ahol a normálparaffinok adszorpciója 380 C°-on és 1 atm nyomáson végbemegy. Ezzel párhuzamosan a 4 adszorberbe a 10 és 5 vezetékeken és 6 előmelegítőn iners gázt viszünk. A 3 és 4 adszorberekből kilépő termékeket a 7 vezetéken hűtés után a 8 elválasztóba visszük, ahol a szénhidrogéneket az iners gáztól elválasztjuk. A szénhidrogének az elválasztót a 9 vezetéken elhagyják, az iners gázt pedig a 10 vezetéken a körfolyamatba visszavezetjük. A 13 és 14 adszorberekbe az 1 vezetéken, a 12 előmelegítőn vízgőzt vezetünk. A 380 C°-on és 1 atm nyomáson végzett deszorpció során felszabaduló normálparaffinok hűtés után a vízgőzzel együtt a 15 vezetéken a 16 elválasztóba kerülnek, ahol a két fázis különválik. A normálparaffinokat a 17 vezetéken, a vizet pedig a 18 vezetéken eltávolítjuk. Meghatározott idő után a 14 adszorberben adszorpciót, a 3 adszorberben öblítést és a 4 és 13 adszorberben deszorpciót végzünk. Ezt tovább folytatjuk, oly módon, hogy minden egyes adszorberben egymás után adszorpciót, öblítést és deszorpciót végzünk. A találmány szerinti eljárás különös előnye az alkalmazott molekulaszita vízzel szemben mutatkozó ellenállóképessége. Ezért a szétválasztandó szénhidrogén-keverékeket, a vivőgázokat, valamint a körfolyamatba kerülő termékeket szárítani nem szükséges, ami a berendezés kiképzését jelentős mértékben egyszerűsíti. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy az adszorbeált szénhidrogének normál hőmérsékletre való lehűtés után a deszorbenstől egyszerű módon elkülöníthetők anélkül, hogy a költséges desztillációs elválasztásra szükség lenne. A molekulasziták megnövekedett élettartama és kénvegyületek iránti érzékenységének a jelentős csökkenése képezi a találmány szerinti eljárás további előnyeit. Emellett a molekulasziták tartós teljesítőképessége ismert deszorbensek alkalmazása során is lényegesen emelkedik. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját az alábbi példák közelebbről szemléltetik. 1. példa: 230—320 C forráshatárú és 21,6 súly% n-paraffintartalmú romaskinói nyersolajból szárma-5 zó középpárlatot 0,93 súly% nátriumhidroxiddal (vízmentes anyagra számítva) adalékolt Ca 5A típusú molekulaszitán, 45 mm átmérőjű adszorpciós oszlopon a következő feltételek mellett szétválasztunk : 10 Adszorpciós hőmérséklet 390 C° Adszorpciós nyomás 1 atm Adszorpciós terhelés 0,5 g/g óra Kísérőgáz II2 15 Gáz-termék arány 600 Nm3 /m 3 Ciklus időtartama 20 perc (adszorpció 10 perc deszorpció 10 perc) Deszorbens propán 20 Deszorpciós hőmérséklet 390 C° Deszorpciós nyomás 1 atm Deszorpciós terhelés 1000 térf./térf.óra A bevitt anyagra számítva 96 súly% tisztaság-25 gal 19 súly^/o normálparaffint kapunk. Az adszorpció-deszorpció-ciklust ezt követően 450 C° hőmérsékleten különben azonos körülmények között megismételjük, hogy a molekulaszi-30 ta tartós teljesítőképességét megvizsgáljuk. A következő táblázat a kapott értékeket szemlélteti. A táblázatban összehasonlításképpen egy hasonló, de nátriumhidroxiddal nem adalékolt molekulaszitával kapott eredményeket is feltüntet-35 Jük Áthaladási kapacitás, súly% Molekulaszita . 6 ciklus . ... kezdeti után különbség 40 45 50 55 Ca 5 A 5,8 2,9 2,9 Ca 5 A, 0,93 súly% NaOH-val adalékolt 5,7 4,6 1,1 A kezdeti és a végső áthaladási kapacitás közötti különbség a molekulaszita tartós teljesítőképességére jellemző. A találmány szerinti molekulaszita oxidatív regenerálása csupán 2000 munkaóra után válik szükségessé, míg az ismert molekulasziták már 1000 munkaóra után regenerálásra szorulnak. A találmány szerinti molekulaszitát a következőképpen állítjuk elő. 150 ml, 20 súly% agyaggal átalakított Ca5A típusú, 1—1,5 mm szemcséjű molekulaszitát 325 ml 0,1 n NaOH-val főzőpohárban keverés közben elegyítünk. 24 óra múlva leszűrjük, 4 órán át 120 C°-on szárítjuk, majd 8 órán át 450 C° hőmérsékleten aktiváljuk. A molekulaszita vízmentes anyagra számítva 0,93 súly% 65 nátriumhidroxidot tartalmaz. 8
