159936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta szénhidrogének elkülönítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. XII. 21. (LE—542) Német Demokratikus Köztársaség-foeli elsőbbsége: 1966. XII. 23. (WP 12 o/121 769) Közzététel napja: 1971. VII. 02. Megjelent: 1972. XII. 30. 159936 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 7/12 .:M Jililitit Feltalálók: Dir. Wehner Klaus oki. vegyész, Leuna, Dr. Welker Jürgen oki. vegyész, Leuna, Dr. Seidel Gunter oki. vegyész, Leuina, Dr. Fürtig Helmut oki. vegyész, Jessnitz, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Leuna-Werke „Walter Ulbricht", Leuna, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás tiszta szénhidrogének elkülönítésére A találmány tárgya eljárás tiszta szénhidrogének, kiváltképpen normál paraffinok elkülönítésére szénhidrogén-keverékekből, természetes és/vagy szintetikus zeolitokon végzett adszorpció és ezt követő deszorpció, adott esetben közbeiktatott öblítés útján. A vegyiparban szintézisekhez tiszta szénhidrogéneket vagy szénhidrogén-csoportokat kiindulási anyagként már régóta használnak. Eleinte főképpen a benzol izolálásának volt jelentősége, de az utolsó két évtizedben az olefinek elkülönítése is egyre nagyobb tért hódított. A biológiai úton könnyen lebontható mosószerek, detergensek, lágyítók és emulgátorok előállításával összefüggésben a normálparaffinok az iparban egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerültek. A normál paraffinoknak a szénhidrogén-keverékekből való elkülönítése javítja az immár normálparaffin-mentes szénhidrogének használati értékét, így pl. a benzinek kopogásállósága növekszik, és a Diesel-tüzelőanyagok zavarosodási és dermedéspontja csökken. Ismeretes, hogy tiszta szénhidrogének szénhidrogén-keverékekből az Me2 /„0 • A12 0 3 • xSi02 • •yH2 0 általános alapképletű és 3—10 A egységes pórusátmérőjű zeolitokon adszorpciós kezeléssel izolálhatok. A képletben Me kationt vagy kationokat, n pedig a kationok vegyértékét jelenti. 10 15 20 25 30 2 A zeolitok szelektív adszorpciós hatása szempontjából igen fontos, hogy azok csatornáinak vagy pórusainak az átmérője egyforma legyen. A 4,7 Á tényleges pórusátmérőjű zeolitok sem az aromás, sem az elágazó láncú szénhidrogéneket nem tudják a csatornákban adszorbeálni, csak a normálparaffinokat, amelyek megfelelően kicsi, kritikus átmérővel rendelkeznek. A normálparaffinoknak a szénhidrogén-keverékekből való adszorpciós elkülönítésére kiváltképpen az 5A típusú agyagszerű kötőanyaggal átalakított zeolitok alkalmasak. A tiszta szénhidrogéneknek szénhidrogén-keverékekből való elkülönítését molekulasziták, mint szelektív adszorbensek felhasználásával úgy végzik, hogy a szénhidrogén-keveréket általában valamely iners vivőgáz, mint oxigénmentes nitrogén vagy hidrogén jelenlétében a zeoliton, annak a szelektív adszorbeált tiszta szénhidrogénnel való nagyfokú telítettségéig átvezetik, majd a tiszta szénhidrogén* deszorbeálják. Az adszorpció és a deszorpció között gyakran iners gázzal öblítik a rendszert, a felületen nem sze* lektív adszorbeált szénhidrogének eltávolítása céljából. Az ismert eljárásoknak az a hátránya, hogy a molekulasziták kapacitása igen gyorsan lecsökken. Ez különösen nagymolekulájú, 200 C° feletti forráspontú szénhidrogén-keverékek esetében és növekvő hőmérsékletnél figyelhető meg. 159936
