159920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ortofotótérkép előállítására

3 159920 4 14. Weibrecht O.: Über ein neuen Verfahren der Differentialentzerrung. Vermessungs— Informationen 1964. Sonderheft B. Hátrányai ezeknek az eljárásoknak, hogy a lépcsőzés miatt az ortofototérkép kialakítása közben a képtartalom egy része elveszik, vagy kétszeres leképződés jön létre. A vetítési távolság folytonos változtatása miatt helyi életlen zónák jönnek létre és az egyes sávok síkrajzi vonalai között csatlakozási hibák jelentkeznek. A képtartalom-elveszés illetve a kétszeres leképződés százalékos arányán nem javít az sem, hogy a sávok szélessége méretét csökkentik, ezzel osak több részre bomlik az elvesztő illetve kétszereződő képtartalom. A fentiekben vázolt elven működő műszerek főbb képviselői a következők: Zeiss^Oberkochen: Gigás—Zeiss 1, Gigás— Zeiss 2. Zeiss—Jana: Stereotrigomat, Ortophot. B. Szovjetunió: FTSCs réstransizformátor, Drobi-sev: Fotosztereográf, Drobisev: CD—3 Franciaország: Orthophotographe D—693 USA: U—60 orthophotoszkóp, T—64 orthophotoszkóp, AP/C-Orthoprinter. Ismeretes olyan eljárás és hozzá tartozó berendezés, amely a sávokra felbontott centrális térképet elketronikus számítógépek közbeiktatásával készítik az ortofototérképet. Ez úgy történik, hogy a számítógép memóriatárj ába elraktározzák az egymást követő párhuzamos sávok tengelyvonalának magasságait és két szomszédos sáv közötti magasságkülönbségek figyelembevételével torzítja a helyére a képtartalmat. Bár ez az eljárás és berendezés viszonylag hibamentes térképet eredményez, azonban igen nagy hátránya az, hogy bonyolult elektronikus számológéprendszereket igényel, a számológéprendszereknek bonyolult vezérlési rendszerrel kell a vetítési távolságot változtatni. Kezelésük nagy gondot és beruházásuk nagy költséget igényel. Hátrányt jelent az is, hogy ezek a berendezések meglevő és az eljárás során felhasználásra kerülő fotogrammetriai műszerekhez nem kapcsolhatok. A fenti elv alapján működnék az USA-ban kifejlesztett eljárások és műszerek, például Digital Automatic Map Compulation, 1962., Automatic Sytereomapping System 1963. és az 1988-ban Lausanne-ban bemutatott A—2000 Stereomat—Raytheon. Vannak olyan ortofototérkép előállítási eljárások is, amelyek az előkészítést univerzális részletkiértékelő készülékem hajtják végre és az ortofototérképet közvetlenül vagy közvetve vezérelt fotogrammetriai képtranszformátoron állítják elő. Ebbe a csoportba tartozik a Jenai Zeiss Művek két mérnökének 1 170 769 sz. NSzK szabadalma, vagy Gebry János 156 508 sz. magyar szabadalma, valamint Ballá György és Gerle László Magyarországon alkalmazásba vett eljárása. Ezen kívül sok különböző országban alkalmazott nagyszámú eljárások is a fenti elv alapján működnek. Ezek az eljárások mind affin sugárnyalábbal dolgoznak és végrehajtásukban olyan fotogrammetriai képtranszformá-5 torra van szükség, amely kielégíti az irodalomból közismert Scheimpflug-féle feltételeket. Az eddig ismert valamennyi ortofototérkép készítési eljárásnak és műszernek közös jellemzője az, hogy a térképet az előkészítési eljárás 10 folyamán a fotogrammetriai térkiértékelő műszer y vagy x tengelyével párhuzamos sávokra bontják és a vetítési magasságot a sáv tengelyvonalának magassága vezérli. A találmány célja eljárás és berendezés kiig alakítása ortofototérkép előállítására, amely az eddig ismert eljárások hátrányait kiküszöböli, viszonylag egyszerű berendezések segítségével biztosítja az ortofototérkép létrehozását. Célja továbbá olyan ortofototérkép kialakí-20 tása, amely mentes a képtartalom elveszéstől illetve a kétszeres leiképződéstől, amelynél a csatlakozási hibák kiküszöbölődnek és életlenségi zónák sem lépnek fel. 25 A találmány tehát eljárás ortofototérkép előállítására, amelynek során terepet ábrázoló sztereo légifényképpárból sztereokiértékelő műszeren relatív és abszolút tájékozódás után kialakított térmodellt vonal mentén magassági 30 értelemben kiértékeljük és az ortofototérkép megvilágítását mozgó résen keresztül végezzük. A találmány lényege abban van, hogy a sztereokiértékelő műszerrel végzett relatív és abszolút tájékozás után a sztereokiértékelő mű-3g szeren tett leolvasások alapján meghatározzuk és rögzítjük a sztereo légifényképpár ortofototérkép létrehozásához felhasználandó fényképe nadir pontjának helyét, valamint a nadir pontot és ugyanezen fénykép középpontját össze-40 kötő egyenest, ami a fényképezés irányának a kép síkjára vonatkoztatott függőleges vetülete, ugyanezeket rögzítjük a sztereokiértékelő műszer rajzfelületén is, majd a sztereokiértékelő műszer térbeli mérőjelét az x, y, és z temgely-45 irányú mozgások segítségével folyamatosan a térbeli modell felületén vezetjük, úgy hogy az ortofototérkép létrehozásánál felhasználandó fényképen a sztereokiértékelő műszer egyik mérőjele a nadir ponttól kiinduló és attól for* 50 dulatonként azonos értékkel távolodó szabályos spirálgörbe — alapspirális — mentén mozogjon és a térben mozgó mérőjel mozgásának vízszintes síkra vonatkoztatott Vetületét és úgynevezett vezérlőspirálist a sztereokiértékelő mfl_ szer rajzfelületén rögzítjük, kialakítva ezáltal a légifényképen leképződött terep képében a mérőjel vetülete által leírt szabályos spirálisnak, az úgynevezett alapspirálisnak a terepre vonatkoztatott megfelelőjét, az úgynevezett vezérlőspirális a műszeren beállított méretarányra kisebbbítve, rögzítjük ezen kívül a fényképen is és a rajzfelületen is az alapspirális kezdőírányát, ami azokat a pontokat köti össze, amelyeknek az alapspirális középpontjától mért 65 távolsága az alapspirális vonalai térközének 2