159899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás és heterociklusos aldehidek előállítására

MAOYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. X. 21. (GO—1108) Közzététel napja: 1971. VIII. 08. Megjelent: 1972. XI. 30. 159899 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 47/52 Km* /»/a;'»!i» Fteitalálák: Balogh Tibor vegyészmérnök, 12%, Dede László vegyész, 12%, Mészáros Lászlóné vegyész, 12%, Dir. Szilágyi Géza vegyész, 26%, Dr. Kaszteainer Endre vegyész, 14%, Dr. Vargha László vegyész, 10%, Thuróczy Ferenc technikus, 7%, Kovács Mária laboráns, 7%, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás aromás és heterociklusos aldehidek előállítására Az irodalomban több olyan eljárás ismeretes, melyek segítségével aldehideket állíthatunk elő nitrilekből. Az egyik, régebben ismeretes eljárás szerint J. Chem. Soc. 127, 1874 (1925)] a nitrilt száraz sósavgázt tartalmazó abszolút éteres oldatban, vízmentes sztannokloriddal redukáljuk aldiminné, és ez utóbbit hidrolizáljuk aldehiddé. Egy másik eljárás szerint (J. Lab. Compds 1969, 1) a nitirilt éteres vagy tetrahidrofurános oldatban nikkel és nátrium-hipofoszfit együttes hatásával redukáljuk aldehiddé. Egy további eljárás szerint (J. Chem. Soc. 1964, 5880) a nitrilt nikkel és hangyasav együttes hatásával redukáljuk, ez az eljárás azonban csak speciális esetekben alkalmazható. Ennek az utóbbi eljárásnak egy újabb változata szerint (J. Chem. Soc. 1966, 5775) a nitrilt hangyasavas oldatban nikkel^alumínium-ötvözettel kezelve redukáljuk aldehiddé. E módszerek hátrányai a következők. Az első módszer szerinti éteres oldatban, abszolút körülmények között kell dolgoznunk, ami nehézkes és költséges. Különös hátránya az eljárásnak, hogy savérzékeny,, továbbá olyan anyagokra, melyek a közegben a sósavgázzal oldhatatlan csapadékot adnak, nem alkalmazhatók. Ehhez járul hátrányként az éter tűzveszélyessége. A vízmentes sztannoklorid előállítása igen nehézkes. Mindezen okok miatt az eljárás még labora-10 15 20 30 25 tóriumi szinten is körülményes, nagyobb tételek átalakítása végett nem alkalmazható. A má^ sodik eljáráshoz oldószerként étert vagy tetrahidrofuránt kell alkalmazni: mindkét oldószer illékony és nagyon tűzveszélyes, robbanásveszélyes, ezért használatuk, különösen nagyobb tételű aldehidek előállítására nem célszerű. A harmadik, említett módszer csak néhány, különleges szerkezetű nitril redukciójához használható. A negyedik módszer alkalmas ugyan a nitrilek változatos típusainak aldehidekké való redukciójára, azonban csak kis tételekben: nagyobb menynyiségek — már néhány száz grammos tételek átalakítása esetén is — a redukcióhoz szükséges fém mennyisége aránytalanul megnő, mert • a fém felületén dezaktiválási tünetek észlelhetők; ezzel párhuzamosan a redukció ideje is aránytalanul megnyúlik, és tiszta aldehid jó hozammal nem nyerhető. Á magas koncentrációban szükséges hangyasav súlyos korróziós problémát jelent. Látható, hogy az itt felsorolt módszerek, melyek szerint az aldehideket nitrilek redukciójával előállíthatjuk, legfeljebb laboratóriumi méretekben alkalmazhatók. Nagyon kívánatos volt tehát egy olyan eljárás kidolgozása nitrilek aldehiddé való redukciójára, mely nagy mennyiségek bevetése esetén is használható. Meglepő módon úgy találtuk, hogy az RCHQ általános képletű aldehidek, mely képletben R . aromás vagy heterociklusos gyököt jelent, igen 159899