159889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegből vitrokristályos anyagból (kvarcüvegből), kerámiai anyagokból, vagy hasonlóból készült tárgyak kezelésére
159889 6 natosítási módnak az az előnye, hogy a felületi i-fiakció termékeivel szennyezett oldat gyorsan cserélődik. Ugyanezt a kezelést megvalósíthatjuk valamely gáz- vagy gőz halmazállapotú fluor-vegyülettel is. A találmány tárgyát képező eljárás egy másik foganatosítási módja szerint a kémiai bemerítéssel kezelt testet a kezelésre szánt szerrel megtöltött kádba bemerítjük. A reakciótermékek ilyen módon hasonlókép hatásosan eltávolíthatóak a tárgyról. A szóbanforgó kezelés során a kezelendő tárgyat és a kezelésre használt szert hangfrekvenciás vagy ultrahangfrekvenciás rezgőmozgásra kényszerítjük. Azt találtuk, hogy ez a mozgatás meggyorsítja a kezelőszer jótékony hatását. Ilyen módon tehát rövidebb idő alatt biztosítható a mechanikai ellenállás javulása. A felület egy részének eltávolítására szolgáló kezelés után a tárgyat vízzel vagy valamely lúgos kémhatású szerrel célszerű kezelni. Az ilyen utókezelés hatására a test mechanikai ellenállása tovább növekszik. Az utókezelést megvalósíthatjuk úgy, hogy a testet nedves atmoszféra hatásának — például telített vagy közel telített atmoszféra hatásának — tesszük ki, vagy a testet vízbe vagy nátriumhidroxid-oldatba merítjük. Az utókezelést annyi ideig végezzük, hogy a kívánt erősítő hatást elérjük. Ha az üveg átlátszóságát meg akarjuk őrizni és mosás céljára valamely bázist alkalmazunk, akkor a reakciötermékeket folyamatosan el kell távolítani a rendszerből. Az utókezeléshez szükséges időt könynyen meg tudjuk állapítani a kísérletek alapján; a kezelés ideje nyilvánvalóan a kezelésre használt szer összetételétől és a kezelés hőmérséletétől függ. Ha közönséges, nátriumot és kalciumot tartalmazó üveget kezelünk, jó eredményt érhetünk el, ha az üvegtárgyat 20%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot tartalmazó 30 C°os fürdőbe merítjük be. A nyomás alatt álló felületi réteg egy részének eltávolítására szolgáló eljárást célszerűen rövid idővel a kémiai bemerítés után valósítjuk meg. Még előnyösébben járunk el, ha a találmány szerinti eljárást folyamatos eljárásként valósítjuk meg. Ebben az esetben a testet először kémiai bemerítéssel kezeljük, (előnyösen olyan eljárással, mely során az alkáli-ionokat más ionokkal cseréljük ki, vagy célszerűbben olyan eljárással, melyben a test alkáliionjait nagyobb alkáliionokkal helyettesítjük), majd ezután vetjük alá a testet a felületi réteg eltávolítására szolgáló kezelésnek. Ha az utókezelést vízzel vagy lúggal valósítjuk meg, ezt a kezelést szintén végezhetjük közvetlenül az előző lépések után. Ha a találmány szerinti eljárást üvegre alkalmazzuk, akkor a folyamatos eljárás célszerű megvalósítási formája a következő: a kémiai bemerítés során az üveg és az üveggel érintkező közeg alkáliionjai között ioncserét hajtunk végre. A kémiai bemerítés befejezte után néhány perccel elvégezzük a nyomási igénybevé-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 tel alatt álló külső réteg felületi részéneik eltávolítását. Mivel a bemerítés és az azt követő kezelés közben az anyagmozgatást kiküszöböltük vagy minimálisra csökkentettük, a felület károsodásának veszélye szintén megszűnt vagy erősen lecsökkent. Miután a kémiai bemerítés t követőleg a tárgy említett felületi rétegét eltávolítottuk, majd a tárgyat — kívánság szerint — vízzel vagy lúggal kezeltük, a tárgy kezelt felületének egy részét adott esetben egy vagy több olyan réteggel boríthatjuk, mely(ek) a test felületének valamely tulajdonságát, így például a felületi keménységet megváltoztathatják. A tárgy szakítási szilárdsága a kémiai bemerítéssel és a felületi réteg eltávolításával számottevően javult, e kezelések azonban nem javították meg szükséges mértékben a tárgy egyéb tulajdonságait, így a tárgy felületi keménységét. Éppen ezért nagyon előnyös, ha a tárgyra egy vagy több bevonatot viszünk fel, s így a tárgynak bizonyos védelmet biztosítunk. E réteg(ek) egyúttal jobb mechanikai tulajdonságokat is kölcsönöznek a tárgynak: lehetséges például, hogy a tárgyra valamely kemény réteget vagy rugalmas tulajdonságokkal rendelkező réteget vigyünk fel, mely lehetővé teszi, hogy a tárgy felülete helyi terhelés hatására rugalmasan viselkedjen. A védőréteg(ek) felvitelével a mechanikai tulajdonságok jobban javulnak, mint ha a réteget ill. rétegeket olyan tárgyra vinnénk fel, melyeket előzetesen nem kezeltünk kémiai bemerítéssel és a felületi réteg eltávolításával. A különböző eljárások segítségével egy vagy több védőréteget vihetünk fel a kívánt tárgyra. Ilyen eljárásokra példakép a következőket említhetjük még: vákuumgőzölés, katódporlasztás, a bevonóanyag folyadékformában történő felvitele — például a tárgy szerves fémvegyületet tartalmazó oldatba történő merítésével — majd a kapott film hőkezelése. Előnyösen az alábbi anyagokkal, vagy az alábbi anyagok valamelyikével létesíthetünk bevonatot(bevonatokat:) Ti02 , Si02 , A1 2 0 3 , Or 2 0 3 , FesA, Zr0 2) Ta2 0 5 , V2O5, ThOs, Ce02 , ZnO, SiC, TiN, TaC, ZrC, B2 C, TiC, A1B, B 4 C, cirtkon, berill, topáz, ZnCr04 , ZrB 2 . A fenti vegyületekkel képzett bevonatok nagy keménységgel rendelkeznek. Előnyös a bemerítéses kezelést, a felületi réteg eltávolítását és a bevonat felvitelét folyamatos eljárásban megvalósítani, úgy, hogy a felületi réteg eltávolítása után és a bevonat felvitele előtt a testek közötti érintkezést — ha volt ilyen — minimálisra csökkentsük. A kezeléseket célszerűen olyan berendezésben valósítjuk meg, mely a felületet megtámadó oldat kipermetezésére szolgáló berendezést, a test felületéről lecsöpögő fenti szer felfogására szolgáló tartályt és valamely befogószerkezetet tartalmaz. Ez utóbbi szerkezet célja a test rögzítése permetezés közben. Ilyen berendezésben a felülettel érintkező maró szert folyamatosan meg tudjuk újítani, majd mintán a test felü-r letérői lecsepegett, össze tudjuk gyűjteni. A berendezés célszerűen olyan készüléket is tar-3
