159866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- és diorganoperoxi-ónvegyületek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. VIII. 08. (DE—684) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. VIII. 15. (WP 12 o/134 157) Közzététel napja: 1971. VII. 29. Megjelent: 1972. XI. 30. 159866 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 73/00 Feltaláló Dr. Dahlmann Jürgen oki. vegyész, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás mono- és diorganoperoxi-ónvegyületek előállítására 1 A találmány tárgya eljárás az R4 _ n Sn(—OOR')„ általános képletű mono- és diorganoperoxi-ón- s vegyületek előállítására. A képletben R valamely alkil-, alkenil-, alkinil-, cikloalkil, aralkilvagy árucsoportot jelent, R' valamely alkil-, alkenil-, cikloalkil- vagy aralkilcsoport helyett állhat, n értéke pedig 1 vagy 2 lehet. 10 A fenti organoperoxi-ónvegyületek előállítására különböző módszerek ismeretesek. E vegyületek például előállíthatók a megfelelő halogenidekből úgy, hogy a szóbanforgó halogenideket a szerves hidroperoxidok nátriumsóival reagál- 15 tatják, vagy a fenti halogenideket valamely bázis jelenlétében szerves hidroperoxidokkal hozzák reakcióiba. Az emíített organoperoxi-ónvegyületek a megfelelő szerves ón-alkoxidok vagy szerves ón-hidridek és hidroperoxidok reakció- 20 jávai is elő lehet állítani. Ismeretes továbbá, hogy a trialkil-organoperoxi-ónvegyületek szerves hiürapeiroxidok hatásaira bísz-^tirialíkil- ónoxidokká alakulnak; e trialkil-organoperoxi-ónvegyületekből alkilhidroperoxidok hatására a 25 megfelelő R4Sn2(OOR')20 általános képletű dinner peroxidok képződnek. Az R4 _ n Sin(—QOR')rj általános képletű orgianoperoxi-ónvegyületek előállítására szolgáló eddigi eljárások különböző hátrányokkal rendelkeznek. 30 Ha e vegyületek előállítására szerves ónhalogenideket szerves hidroperoxidok nátriumsóival reagáltatnak, akkor a reakció során nátriumhalogenidek képződnek. Hogy a hidrolízisre hajlamos onganoperoxi-ónvegyületeket elkülöníthessék, a keletkezett nátriumhalogenideket nedvesség kizárása mellett kell a rendszerből eltávolítani. Ehhez költséges berendezésekre van szükség. Az elválasztási műveletet nehezíti az is, hogy a nátriumhalogenid többnyire igen finom eloszlásban válik ki az oldatból. Ha az előállított organoperoxi-ónvegyület bomlás nélkül desztillálható vákuumban, akkor nincs szükség a nátríumhalogenidek előzetes elválasztására, hanem az organoperoxi-ónvegyületek közvetlenül desztillációval különíthetők el tiszta formában. Tapasztalatunk szerint azonban a helytelenül megvalósított desztilláció következtében a termelés csökken. Gyakorlatilag ugyanezek a problémák fordulnak elő, ha szerves, ónhalogenideket és szerves hidroperoxidokat valamely bázis jelenlétében reagáltatnak. Ha az organoperoxi-ónvegyületeket a megfelelő szerves ón-alkoxidokból vagy ón-hidridekből kiindulva állítják elő, akkor a reakció során nem keletkeznek nehezen elválasztható melléktermékek. E kiindulási vegyületek — melyek hidrolízisre hajlamosak és részben levegőre is érzékenyek — előállítása és kezelése azonban viszonylag költséges. Ha a fenti reakcióban kiindulási -anyagként szerves ón-. 159866
