159843. lajstromszámú szabadalom • Rovarok, atkák, nyulfajták és rágcsálók irtására alkalmas szer

3 Az I. általános képletű új vegyületeket ismert eljárásokkal egyszerű módon állíthatjuk elő. Így azokat az I. általános képletű vegyületeket, amelyekben X egy közvetlen kötést jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy II. általános 5 képletű 9-klór-akridineket — ahol R4 a fenti jelentésű —- 80—120 °C hőmérsékleten III. általános képletű hidrazin-származékokkal reagáltatunk, és reakcióközegként fenol felesleget alkalmazunk. A reakcióelegyből az I. általános io képletű vegyületeket hidrokloridjuk alakjában éterrel kicsapjuk. Azokat az I. általános képletű vegyületeket, amelyekben X jelentése —NH—CS-csoport, úgy állítjuk elő, hogy IV. általános képletű 9-akri- 15 dinil-mustárolajat — ahol R4 a fenti jelentésű — oldószerben, így etanolban vagy benzolban III. általános képletű hidrazin-származékokkal reagáltatunk. Az akridin-származékokat szabad bázisok 20 vagy pedig szervetlen savakkal, így sósavval, metilkénsavval, kénsavval és foszforsavval vagy szerves savakkal, így ecetsavval, klórecetsawal vagy toluolszulfonsavval képezett sók alakjában alkalmazhatjuk, a hatás szempontjából az 25 akridin-származék a döntő, nem a sav. Az I. általános képletű hatóanyagok fitotoxicitása csekély, ezzel szemben erős inszekticid és akaricid hatást mutatnak. A hatás gyorsan bekövetkezik és hosszan tart, ezért ezeket a s0 vegyületeket jó eredménnyel alkalmazhatjuk kártékony szívó és maró rovarok, dipterák és atkák (Acarina) irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek, így az őszibarackfa levéltetű (Myzus 35 persical), a fekete répalevéltetű (Doralis Fabae), a pajzstetvek, így az Aspidictus hederae, Lecanium hesperidum, Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak, így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, így a répapoloska (Prisma quad- 40 rata) és az agyi poloska (Cimex lectularius). A maró rovarokhoz tartoznak lényegében a lepke hernyók, így a Plutella maculipennis, Lymantria dispar; a bogarak, így a gabona- 45 bogár (Sitophilus granarius), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) és a talajban élő fajták, így a drótférgek (Agriotes sp.) és a pajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattella germanica) és az 50 egyenesszárnyúak, így a házitücsök (Gryllus domesticus); a termeszek, így a Reticulitermes, és a hártyásszárnyúak, így a hangyák. A kétszárnyúakhoz tartoznak különösen a g5 legyek, így a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), a Ceratitis capitata, a házilégy (Musca domestica) és a szúnyogok, így :iz Aedes aegypti. 60 Az atkák közül különösen fontosak ä fonóatkák, (Tetranychidae), így a közönséges fonóatka (Tetranychus urticae), a gyümölcsfa fonóatka (Panonychus ulmi); a gubacsatkák, így a ribizli gubacsatka (Eriophyes ribis) és a Tar- 65 4 sonemidák, így a Tarsonemus paliidus, valamint a kullancsok. Az I. általános képletű hatóanyagok rodenticid tulajdonságokkal is rendelkeznek, ezért a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjébe tartozó állatok és a rágcsálók (Rodentia); így a mókusszerűek (Sciuroidae); tasakos patkányfélék (Geomyoidae) és egérszerűek (Múroidae), így a mogyorós pele-félék (Museardinidae) és az egérfélék (Muridae) irtására alkalmazhatók. A nyúlalakúakhoz tartoznak lényegében a nyúlfélék (Leporidae), így az üregi nyúl (Oryctolagus euniculus), a mókusszerűekhez pl. az ürge (Citellus citellus) és a Citellus lateralis, a tasakos patkányfélékhez pl. a Thomomys talpoides. A mogyorós pelefélékhez tartozik pl. a nagy pele (Glis glis). Az egérfélékhez tartoznak az egérformájúak (Muriane), a patkányok (Rattus spec), így a házi patkány (Rattus rattus) és a vándorpatkány (Rattus norvegicus), a házi egerek, így a Mus musculus, a hörcsögfélék (Cricetinae), így az eurázsiai közönséges hörcsög {Cricetus cricetus), a pockok (Microtinae), így a mezei pocok (Microtus arralis), a földi pocok (Microtus agrestis) és a vízipocok (Arricol# terrestas). A hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, pl. úgy, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, így folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív szerekkel, tehát emulgáló- és/vagy diszpergálószerekkel keverjük össze. Ha vivőanyagként vizet használunk, segédoldószerként alkalmazhatunk pl. szerves oldószereket is. Folyékony oldószerként lényegében az aromás szénhidrogének, így xilol és benzol, klórozott aromás szénhidrogének, így klórbenzolok, paraffinok, ásványolaj frakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz jönnek szóba; szilárd hordozóanyagként a természetes kőlisztek, így a kaolin, agyagföld, talkum és kréta, szintetikus kőlisztek, így a finomra diszpergált kovasav és a szilikátok; emulgálószerként a nem ionos és anionos emulgeátorok, így a polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok; diszpergálószerként pl. a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz; csalétekként állati és növényi eredetű anyagok, ' pl. gabona-őrlemények, hús- vagy a hallisztek. A hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve is. A készítmények általában 0,1—95 súly%, előnyösen 0,5—90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. f\