159833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfém-redukáló mintázat előállítására

15 159*833 16 nek, amelyet integrált félvezető eszközök gyár­tásában használnak. Ilyen módon a találmány szerinti eljárás eredménye egy fémtermék lehet, amelyet galvanikus formázással alakítunk ki azáltal, hogy a 11 szubsztrátumot időszakos hordozóként használjuk. Nyilvánvaló, hogy megfelelő vastagságú eszközöket állíthatunk elő azáltal, hogy hosszabbítjuk azt az időt, amelyet az árammentesen plattírozott mintázat a galvanizáló 22 fürdőben tölt. Ha olyan 11 szubsztrátumot használunk, amely valamelyik előnyös anyagból készül, a találmány szerinti eljárás eredménye lehet olyan fémmintázat előállítása, amely tartósan helyezkedik el egy szubsztrátumon, mint pél­dául nyomtatott áramkör mintázata. Ebben az esetben kívánatos lehet, hogy a kötésszilárd­ságot megjavítsuk a fémmintázat és a szubsz­trátum között, amint ezt 29 hivatkozási szám­mal jeleztük. A kötésszilárdság növelése azáltal érhető el, hogy befejezzük a szilikon gyanta polimerizá­cióját, vagy az epoxi film kezelését, vagy ki­égetjük a kerámiát, attól függően, hogy milyen fajta szubsztrátumot használtunk, és ez 0,89— 2,68 kg/lineáris cm kötésszilárdságot jelent. Ha poliamid filmet használunk, a kötés szi­lárdságának növelése abból áll, hogy a szubsz­trátumot és a fémmintázatot olyan környezet­ben hevítjük, amely a mintázat féméinek oxi­dálására vezet és a poliamid üzemi hőmér­séklete alatti hőmérsékleten van. Az ilyen he­vítésnél azt találtuk, hogy ez megnöveli a fém­oxid-réteget a fémmintázaton és a mintázat és a poliamid között levő felületen. Az oxid nö­vekedése ilyen módon az oxidot a poliamidba hajtja és megnöveli a mintázat-poliamid kötés szilárdságát kb. 2,68 kg/lineáris cm értékig. Az ilyen oxid növelés bekövetkezhet a poliamidok­nak az oxidálást alakító vezető atmoszférával szemben meglevő permeabilitása következté­ben. Ezen találmány szerinti eljárásban alkalma­zott 17 aktinikus sugárzás hullámhossz tarto­mánya megmagyarázza, hogy miért maradt felfedezetlenül ez az eljárás több mint 145 éven keresztül. Az ultraibolya spektrumban mélyen elhelyezkedő és az 1800-tól 2700 A-ig terjedő hullámhossz-tartományba eső aktinikus sugár­zást nemcsak hogy ritkán használják a kuta­tásban és a szokványos ipari eljárásoknál, de a levegő is oly nagymértékben csillapítja, hogy az általában nincs is jelen normális feltételek mellett. A levegőtől eltérő közegek, mint pél­dául a közönséges üveg, az áttetsző, vagy át­látszó műanyagok, a vékony folyadékrétegek ugyancsak csillapítják az ilyen sugárzást. Tény­ként állapítható meg, hogy csak bizonyos anya­gokat találtak, mint amilyen a kvarc, a kvarc­cal kapcsolatos üvegek és a boroszilikátok, amelyek hatásosan áteresztik lényeges csilla­pítás nélkül a találmány tárgyánál használt aktinikus sugárzást. Ezen jellemzőt használjuk fel az alábbiak szerint. A következőkben részletesen ismertetjük a pozitív fotopromotor oldatokat és a negatív fotopromotor oldatokat. Több negatív fotopromotort [(b) típusú] fe­deztünk fel, amelyek hatásos módon szelektíven redukálják a nemesfémeket azután, hogy sze­lektíven 17 aktinikus sugárzás hatásának tet­tük ki őket. Ezen oldatok közül hat a követ­kező: vas(III)-oxalát, vas(III)-citrát, vas(III)-tarta­rát, higany(II)-oxalát, higany(II)-citrát és hi­gany(II)-tartarát. Az első három fotopromotor oldat bárme­lyikében a vas(III)-ion vagy só a következő módon alakul ki: Fe+3 vagy Fe+++, míg a higany (II) a következő módon alakul: Hg+2 vagy Hg++. Ha a fotopromotorokat aktinikus sugárzás­nak tesszük ki, a vas(III)-ionok az alábbi mó­don megváltoznak vas(II)-ionná: Fe+2 vagy Fe++; a higany(II)-ionok ugyanakkor a sugárzás kö­vetkeztében Hg+ azaz higany(I)-ionokká változnak. Mindkét kisebb oxidációs állapotú és kémiai­lag aktívabb ion, a vas (II), azaz Fe++ ion és a higany(I), azaz Hg+ ion, redukálni tudja a nemesfémeket. Az aktinikus besugárzott vas­(Ill)-ion reakciója olyankor, ha palládiumklo­ridos nemesfém érzékenyítő 19 oldatot hasz­nálunk, a következő: h v Fe+++——• Fe++ Fe++ + Pd++ *Pd° + Fe+++, A higany(II)-ion reakciója, ha ugyanezt az ér­zékenyítőt használjuk, a következő lesz: h'' Hg++—-Hg+ Hg+ + Pd++ • Pd° + Hg++. Mindkét esetben hv az energia kvantum, ame­lyet az aktinikus 17 sugárzás hordoz és a ma­gasabb oxidációs állapotban levő fotopromotor sóra alkalmaz, hogy ezt a sót kémiailag aktí­vabbá tegye. A vas(III) és higany(II)-ionok reakciója, ame­lyek nem voltak kitéve az aktinikus sugárzás hatásának, a következő lesz: Fe+++ + Pd++ x Nincs reakció és Hg++ -(- Pd+ '•- x • Nincs reakció. 10 J5 20 25 :s0 35 40 45 50 55 60 8

Next

/
Thumbnails
Contents