159790. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ditiofoszforsavészterek toxicitásának csökkentésére
3 159790 4 egyszerűen es könnyen csökkenthetjük, igen nagy műszaki előnyt jelent. Az (I) .általános képletű vegyületek már régóta itsment kártevairtó anyagok, aimelyék közül egyeseket, így az etilmerkaptofenilacatát-0,0--dtaetilfoszfoflrditioátot j(Cidial) és az 0,0--diimetü-S-i(l, 2-di&arb©etoxietü)-d!i[tiof oszfátot (Malathion) jelenleg is alkalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületek melegvérűekkel szemben kifejttett toxicitása az előállítási eljárástól függően jelentősen változik, és egyes esetékben még az azonos eljárással előállított termékek toxicitása is különböző. Egyes esetekben még az igán nagy tisztaságú — azaz nagy hatáainyagtartahnú — termékek rnelegvérűekfcel kifejtett toxicitása sem megfelelő. Az utóbbi jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy bizonyos szennyezöainyagokból rendkívül csekély mennyiség is elegendő ahhoz, hogy a kész termék melegvérűekkel szemben kifejtett toxicitását nagy mértékben megnövelje. A találmány szerint a melegyérűékre gyakorolt toxicitás szempontjából megfelelő termékeket nem rendkívül nagy tisztaságú termékeket iszoligáOltatió eljárás útján állítjuk elő. A rendkívül nagy tisztaságú terimékek melegvérűekkel szemben kifejtettt toxicitása ugyanis — minit .már korábban közöltük — sok esetben túl magas. A találmány szerinti eljárás említett jellemzője — azaz, hagy a toxiciitáscsökkenésí nem rendkívül nagy tisztaságú termékek előállítása útján oldja meg — mind műszaki, mind tudományos szempontból igen jelentős. A technikai minőségű etilmerkaptofenilaicetát-OjO-dimptilditiofoszfát (I^a képletű vegyület) átlagos toxicitása 2>00—1000 mg/kg. A kereskedelemben kapható, technikai minőségű 0,0-jdimetiil^S-j(l ,!2-ditoarboetoxietil)-ditiofoszfát (I-t> képletű vegyület) melegvérűefcre gyakorolt toxicitásai a fcb. 1000—2500 mg/kg tartományban van. Az iaopropilmepkaptofenilaoetát-0,0-dimetilditiófoszfát (I-c képletű vegyület) melegvérűekre gyakorolt toxicitása 210—1100 mg/kg. A találmány szerinti eljárással még az említett, legkevésbé toxikus termékekből is olyan anyagókat állíthatunk elő, amelyek toxikus dózisa 2000 mg/kg-nál nagyobb. Az 1.507.651 sz. francia szabadalom olyan eljárást ismertet az (Ina) képlietű vegyület, és rokonszerfeezetű anyiagdk toxicitásának csökkentésére, amelynek során a ditiofoszforsavésztereket adszorbensekkel kezelik, és a folyékony anyagakait eltávolítják, Az eljárás sarán a termékek melegvérűekkel szemben kifejtett toxicitása jelentősen csökken. A találmány szerinti eljárás lényegesen különbözik az ismert eljárástól, és annál műszakilag sokkal egyszerűbb. A találmány szarinti eljárás során — amint már közöttük — az acilbrómidokat és/vagy -jodidokat közvetlenül a kezelendő termékhez, vagy a kezelendő termék közömbös szerves oldószerrel készített oldatához adjuk. A termékek toxicitásának csökkentését így már az előállítási eljárás során — azaz a szintézis záiróliépésében — is végrehajthatjuk, ha a termék oldat formájában van jelen. Az aoilihalogenidek, és az adott esetben jelenlevő egyéb illékony anyagok fölöslegét az oldószerrel együtt ismert módszerekkel távolíthatjuk el. Ha ia kiindulási anyag melegvérűekkel szemben kifejtett toxicitása rendikívül nagy, előnyösen úgy járunk el, hogy az oldószerben oldott terméket kezeljük acilibromidoikkal vagy -joididofckal, majd laz oldószert és az illékony anyagokat vízgőzellenár&imfoan végrehajtott desztifflációval eltávolítj uk. A reakció hőmérséklete bizonyos határokon belül nem. döntő jelentőségű, ugyanis a toxicitás bizonyos mértékig még szobahőmérsékleten végzett reakcióval is csökkenthető. A kezelés ideje a reakció hőmérsékletétől függően változik; minél magasabb hőmérsékleten végezzük a .reakciót, annál rövidebb időt igényel a kezelés. Ismeretes, hogy az (I) általános képletű vegyületek magas (pl. 90—100 C°-os) hőmérsékleten hosszabb ideig történő állás közben bomlásra hajlamosak. A kezelés hőmérsékletét ennek megfelelően úgy kell megválasztani, hogy bomlás ne lépjen fiel (vagy a bomlás elfogadható határak között maradjon), s így a lehető legrövidebb reakcióidő alkalmazásával a lehető legjobb eredményeket érhetjük el. Szakember számára nem jelent nehézséget az egyes esetekben az optimális reakcióidő és hőmérséklet meghatározása. Különösen jó eredményeket érhetünk el, ha aciibromidként ill. -jodidként rövidszénláncú alifás saivak, pl. ecetsav, hosszúszénláncú alifás savak, pl. SiZteariinsav, vagy aromás savak, pl. benzoesav bromidjait vagy jodidjaiit alkalmazzuk. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy optimális eredményt kapjunk. A kezelés során felhasznált acilhalogenidek mennyisége nem döntő jelentőségű. A reakcióban általában 0,5—2% mennyiségű acilhalogenidet alkalmazunk. A toxicitási vizsgálatok eredményeit, és a toxicitáscsökíkenés mértékét, a következő táblázatban foglaljuk össze. Az LD50 értékeket úgy határoztuk meg, hogy a hígíttatlan termékeket gyomorszondán át 100 g súlyú felnőtt albino paltkányoknak adtuk be. Az álliatcsoporitok 50—50%-ban hím és nőstény patkányokból álltak. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
