159778. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vékonyfalú fémgyártmányok hőben történő folyamatos kezelésére
3 159778 4 ugyanis az elhajlás mértéke a gyártmányátmérő felénél nagyobb, akkor az anyag „nem talál rá" a tüskére. Rendkívül kedvezőtlen hőkihasználás szempontjából az a körülmény, hogy a tüskés lánc a hőkezelő kemence fűtött! teréből elítávozik és így igen sok hő veszendőbe megy. E hőveszteség nem kis jelentőségű, ha tekintetbe vesszük, hogy a tüskés lánc naponta mintegy 250-szer ki- és bejár a hőkezelő kemence ajtaján, és minden eltávozás után újból fel kell melegednie. Az erre fordított hőmennyiség igen nagy, minthogy a tüskés lánc tömege a rajta elhelyezkedő gyártmányokénak mintegy lŰKSzerese. Hátrányos az ismert szerkezeteknél az a helyzet is, hogy — mivel a tüskés lánc mintegy 500 C° hőmérsékletű térben mozog, — csuklóinak megfelelő kenéséről gondoskodni nem lehet. Ennek következtében a tüskés lánc csuklós elemei nagymértékű kopásnak vannak kitéve, és így gyakran kell cserélni őket. E csuklós tagoknál ugyanis csak egészen kismértékű kopás negedhető meg, mert a kopott lánc nem biztosítja a tüskék egyenes helyzetét, és, így a gyártmány a íjálfűváis művellötelkor ujgyainúgiy „nem talál' rá" a tüskére, mintha az el lenne görbülve. Nem közömbös az a körülmény sem, hogy a sok bronz alkatrésszel bíró lánc előállítási költsége igen magas, a naponta többszázszor lejátszódó 500 C° és 50 C° közötti hőingadozás hatására pedig a tüskék hamar kilágyulnak, szilárdságukat elvesztik, és így az egész lánc élettartama meglehetősen korlátozott. A jelenlegi berendezések további hátránya, hogy nem biztosítják a technológiai folyamat során fölszabaduló gőzöknek a kemencetérbői való gyors eltávozását. A fűtött kemencetérben ugyanis kenőanyagok (cinksztearát), lakkok, illetve oldószerek párolognak el. E párolgás annál nehezebben és lassabban megy végbe, minél jobban telített a párolgási tér. E telített tér pedig a kemence tetején alakul ki, vagyis éppen ott, ahol a gyártmányok mozognak. A taiMimány célja az ismert berendezések fentebb említett hiányosságainak kiküszöbölése, amelynek segítségével el lehet kerülni az ismert szerkezetek káros alakváltozásra hajlamos és rövid élettartamú elemekkel bíró felépítéstét, kedvezőbb jellegű — sugárzás és konvekció helyett vezetésen alapuló — hőátadást lehet biztosítani, ezáltal a gyártmányok gyorsabb hőmérsékletfelvételét, kisebb átfutási idejét, a berendezés kisebb méreteit és lényegesen kisebb hőszigetelési veszteségeket tehet elérni. A találimáinyi gotndofeit abból! a imeggioodoMsb ól indul ki, hogy az ismert szerkezetek nem eléggé merev szerkezeti elemeit megfelelő teherbírású merev elemekkel kel fölváltani. Erre azonban a jelenleg használatos berendezéseknél alkalmazott hőközlési mód i(vagyis a sugárzáson és konvekctón alapuló hőátadás) esetén nincsen lehetőség, mert nagy átfutási idők szükségese« hozzá, és ebből irreálisan nagy szerkezeti méretek adódnának. Elgondolásunk magva abban rejlik, hogy az alumínium jó hővezető képességét kihasználjuk, és így a hőátadást főleg vezetés útján biztosítjuk. Ennek megvalósítása érdekében a gyárt-5 mányokat a járókerékben oly módon helyezzük el, hogy azok a járókerék celláinak falával közvetlenül érintkezzenek, a cellából való — idő előtti — eltávozásuk pedig megfelelő terelőlapok segítségével meg legyen akadályozva. 10 A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti berendezés — vékonyfalú, főleg alumíniumból készült fémgyártmányok hőben történő folyamatos kezelésére — oly módon van kialakítva, hogy hőkezelő háza, a hőkezelő 15 házban elhelyezett, előnyösen vízszintes főtengely körül forgó, kerülete mentén a gyártmányt befogadó cellákkal bíró járókereke van, továbbá a gyártmánynak a járókerék celláiba való bejutását biztosító beadagoló szervvel, valamint 20 a hőkezelést követően azokból eltávolító kihordó szervvel van ellátva. A találmányunk szerinti berendezés további ismérve, hogy a gyártmány egyes darabjainak a beadagoló szervből a járókerék celláiba való 25 bejuttatása érdekében a hőkezelő ház a beadagoló szerv közelében terelőtfelülettel rendelkezik. A gyártmány egyes darabjainak a járókerék celláiból a kihordószerv előtt történő eltávozásának megakadályozása érdekében a hőkezelő 30 ház belső oldalán terelő lap van elhelyezve, a járókerék celláiból való kivezetése érdekében pedig a hőkezelő ház a kihordószerv közelében terelőfelülettel van ellátva. A találmányunk szerinti berendezés az eddig 35 ismert hasonló hőkezelő szerkezetékkel összehasonlítva számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Legfontosabb ezek között az, hogy nincs szükség karcsú és így káros deformációra érzékeny tüskék alkalmazására, valamint a tüs-40 kére való anyagráMvás műveletére. Nincs szükség a nagy beruházási költséget igénylő és rövid élettartamú csuklós láncok alkalmazására sem. A gyártmányokat szállító cellákkal ellátott járókerék ugyanis nagymerevségű szerkezet, 45" amely csapágyakban f u t és kopásnak alig van kitéve. Kedvező az a körülmény is, hogy a gyártmányok az elektromos fűtőelemekkel közvetlenül érintkezésbe nem kerülhetnek, így rövid-50 zárlatot és azok kiégését nem idézhetik elő-Ilyen érintkezés még akikor sem fordulhat elő, ha a gyártmány valamilyen okból a járókerékből kiesnék. Minthogy a gsyartaamyok a járókerék falával közvetlenül érintkeznek, a hőátadás elsősorban vezetés útján történik, és így jóval hatásosabb, tehát gyorsabb is, mint az ismert berendezéseknél. Sokkal kedvezőbb a berendezés „hőháztar-Tása" is, mert a járókerék maga nem távozik el a kemencétől (mint az ismert megoldásoknál a tüskés lánc), csupán a beadagoló szerv és a kihordó szerv. Ezek az ún. beadagoló és kihordó „csillagok" kis tömegűek, elemeik pedig arányija lag rövid ideig tartözkoclnialk a kemence bel-2
