159762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hő- és hangszigetelő, valamint rezgésgátló bevonatok, illetve testek előállítására

3 159762 4 szepréselték és így kevés légzárvány keletkezett a túltömörített anyagban. 4. A szigetelésre alkalmazni kívánt anyagnak a kötőanyaggal való érintkezésbehozását, megnedvesítési módszerét következetesen rosszul választották meg, mert ezt a műveletet kézi vagy gépi mechanikus keveréssel végezték. 5. A kötőanyaggal összekevert szigetelésre szánt anyagból különféle módon végzett csömöszöléssel, préseléssel kísérelték meg a hőszigetelő felület vagy hőszigetelő testek kialakítását. A kísérletek és a tapasztalat-bizonysága szerint viszont sem a csömöszölés, sem a préselés nem eredményez a hő- és hangszigetelés szempontjából megkövetelt, kellőképpen laza és egyenletes szerkezeti felépítést, a szóbajöhető anyagfajtáknál. <5. Az anyagben meglevő, vagy abba később belépő mikrobák és egyéb kártevők az anyagot fertőzővé tették, vagy annak mechanikus jellemzőit előnytelenné változtatták meg. (szétesés, káros duzzadások stb.) Jelen találmány az alábbi felismerésen alapszik : a) A kérdés szempontjából szóbajöJiető anyagok, így a különféle szalmák, magihéjak és pozdorják, valamint különféle háncsok, cellulózetartalmú anyagok eredeti halmazállapotukban hő- és hangszigetelési célra előnyösen nem alkalmazhatók, mert túlságosan nagyszálúak, belsejükben viszonylag nagy üregeket alkotnak, (szalmák) gömbhéj vagy kagylós formájúak (maghéjak). Előbb ezeket az anyagokat már ismert valamely eljárással, pl. kellően száraz állapotban kalapácsos daráló, vagy egyéb őrlő berendezés segítségével finom — célszerűen 2—5 mm-nél nem nagyobb — szemcsére, rostos halmazállapotra kell aprítani, tépni. b) Az a) jelzett pont szerint felaprított anyagból az elérni kívánt szilárdságnak megfelelő minimális mennyiségiben és finoman egyenletesen elosztott kötőanyag hozzáadagolásával laza szerkezetű anyagot kell, pl. szórótedbnikával kialakítani és az így készített anyagot csak igen kis mértékben szabad később formára alakítani, összenyomni. c) a b) jelzett pont szerinti anyag szilárdságának, méret és formatartósságánák biztosítására az anyagban kellő szilárdságú elemeket, pl. üvegszálat, vágott szalmát stb. célszerű kellő mennyiségben és elrendezésben beépíteni. d) A mikrobák és egyéb kártevők káros hatásának kiküszöbölésére deziinficiáló (mérgező) hatású kötőanyagot és/vagy a kártevőket ölő adalékanyagot, illetve anyagokat célszerű szükséges arányban és formában a szigetelőanyagba belevinni. e) A szivacsos szerkezetű hő- hangszigetelő anyag felületét célszerű — sok esetben feltétlenül szükséges — kellő formában lezárni. Az anyagot illetve formatesteket nedvességtől, abba behatoló szennyeződéstől, mikrobáktól és egyéb kártevőktől védeni szükséges. 1. példa: Száraz rizs-szalmát kalapácsos darálóval 2—5 mm-,nél nem nagyobb méretű finom pozdor-5 jává aprítjuk. Az így nyert rizs-szalmatöreket megfelelő, már ismert — pl. az azbesztszórás céljára kifejlesztett — szórógép segítségével a hőszigetelendő felületre fúvatjuk, vagy hőszigetelő formatestek, pl. panelok készítése eseté-10 ben a kellőképpen előkészített sablon, vagy panel belvilágát ilyen anyag fúvatásával töltjük M. A fúvógép sugarában repülő szemcsét a sugárba belepermetezett kötőanyagoldat — vízüveg 5%-os rézgálicoldattal hígítva — segít-15 ségével szükséges mértékben megnedvesítjük, ragadóssá tesszük. A felületre felcsapódó vagy a formatest belvilágát kitöltő szemcsék összeragadnak. Ezt a ragadást fokozza a felcsapódó szemcsékre a fúvósugárral együtt vagy azt kö-2o vetőleg külön rápermeteAett további kötőanyag. Amikor az így kialakított igen laza szigetelőanyagréteg vastagsága a 10—30 mm-t elérte, annak felületére kézi munkával, vagy gépi úton a szilárdság és a formatartósság növelése 25 céljából 50—ilOO mm-nél nem rövidebb rizsszalmaszálakat terítünk, olyan lazán elosztva, hogy a szálak között 10—20 mm légköz keletkezzék. Ennek megtörténte után vagy csak kötőanyag, vagy kötőanyagban dús zúzaléksugár-30 ral' az elterített szalmaszálakat össze- illetve a már szórással kialakított rétegre ragasztjuk. Ezután továbbfolytatjuk a zúzalék szórását és ezzel a szalmaszálak közötti teret is egyenletes szórt anyaggal töltjük ki. A szálárdságnövelő „5

szalma betétrétegeket 10—30 mm-ként megismételjük. A kellő rétegvastagságnál 10—20%-kal vastagabb réteget szórunk, majd megfelelő símítóeszkőzzel a szórt réteget a kellő rétegvastagságra nyomjuk össze. Értelemszerűen járunk el a sablonok, panelok kitöltésénél is. A kötőanyag száradása, szilárdulása után inhomogén szerkezetű, nagy formatartó sajátosságú, különféle mikrobáknak jól ellenálló dilatáció- és rezgésálló, jó hő- és hangszigetelő sajátosságú bevonati réteget, illetve formatestet nyerünk. A kötőanyag célszerű megválasztásával a szigetelőanyag illetve formatest sajátosságai nagy értékhatárok között változtathatók; így pl. kétkomponensű műgyanta kötőanyaggal készített bevonat vagy formatest vegyszerállósága és medhanikus szilárdsága többszörösen felülmúlja a vízüvegoldattal, vagy cementtejjel készített bevonat, illetve test vonatkozó értékeit. Ügyszintén a rizs-szalma vagy rizshéj zúzalékból készített bevonat, illetve formatest nedvességtűrése vagy tűzállósiága felülmúlja a gabonapelyva-zúzalékból készített bevonat illetve formatest hasonló értékeit. 60 2. példa: Szárított kukoricalevél zúzalékát az 1. sz. 85 példában ismertetett módon — karbamád-tfor-2