159752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és azokat tartalmazó fungicid és baktericid szerek előállítására

15S752 29 30 15. példa: 10 18,6 súlyrész l-(benzoilmetil)-imidazol és 14.5 súlyrész /J-fenetilamin 160 súlyrész száraz benzollal készített oldatát, amely kis mennyiségű p-toluolszulfonsavat ^tartalmaz, keverés közben, vízleválasztó feltéttel felszerelt készülékben visszafolyató hűtő alatt forralunk. 24 óra alatt szabadul fel az elméleti mennyiségű víz. Az oldószert vákuumában eltávolítjuk. A maradékot 120 súlyrész etanolban feloldjuk és ezt az oldatot 4,5 at kezdeti nyomáson szobahőmérsékleten hidrogénezzük 3 súlyrész 5ü/o-os

palládiumozott aktívszén katalizátor jelenlétében. A számított mennyiségű hidrogén felvétele után 15 a hidrogénezést befejezzük. Az.oldatot szűrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot acetonban feloldjuk és ehhez az oldathoz koncentrált salétromsav diizopropiléterrel készített oldatát adjuk feleslegben. A nitrát-só olajszerű anyagiként leválik. Az oldószert dekantáljuk és a maradékhoz újabb aceton menynyiséget adunk kis mennyiségű diizopropiléterrel együtt, ekkor a szilárd só kikristályosodik. Leszűrjük, acetonnal mossuk és metanol, aceton és diizopropiléter elegyéből átkristályosítjuk, így l^í/J-fenetil-amino-fenetil)-imidazol-dinitrátot kapunk 164,5—168 C° olvadásponttal. A 15. példa szerinti módon jártunk el, azonban a ß-tfenetilamin helyett ekvivalens menynyiségű egyéb amint alkalmaztunk, így az alábbi vegyületeket állítottuk elő: l-<(/?-anilinofenetil)-imidazol-dihidroklorid, olvadáspont 217,6—230 C° (bomlás), l-t^íl-tetralinilaminoj-ífenetill-imidazol-dinitrát, olvadáspont 13Q—143 C°. 16. példa: 20 25 30 3b 18,6 súlyrész l-;(ibenzoilmetil)-imidazol és 12,9 súlyrész benzilamin 80 súlyrész benzollal készí- 40 tett oldatát, amely kis mennyiségű (kb. 0,5 súlyrész) p-toluolszulfonsavat tartalmaz, keverés közben 4 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. (A reakciót visszafolyató hűtővel és vízleválasztó feltéttel ellátott lombikban valósítjuk meg.) Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 120 súlyrész etanolban feloldjuk. Szobaihőmérsékleten 3,8 súlyrész nátriumbórhidridet adunk hozzá, és az elegyet keverés közben 30 percen keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Ezután újra 3,8 súlyrész nátriumbórhidridet adunk az elegyhez és keverés közben további 1 órán át viszszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd az oldószert vákuum'ban eltávolítjuk. A maradékhoz egymást követően 100 súlyrész vizet és 70 súlyrész koncentrált sósavat adunk (pH: 2—3). Az oldatot keverés közben visszafolyató hűtő alatt egy órán keresztül a forráspont hőmérsékletén tartjuk. Ezután jégfürdőben hűtjük, szűrjük és a szűrletet 10 n nátriumihidroxid-oldattal erősen meglúgosítjuk, majd a szabad bázist metilénkloriddal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk, szűrjük 'és vákuumban bepároljuk. A maradékot, amely a szabad bázis, acetonban feloldjuk és ehhez az oldathoz előzőleg sósavgázzal telített 2-propanolt adunk feleslegben. Diizopropiléter hozzáadásával 'a hidroklorid-só leválik. Leszűrjük és kétszer átkristályosítjuk, először metanol és diizopropiléter elegyéből, majd etanol és diizopropil elegyéből, így l^(/S^benzilaminofenetil)-imidazo!-dihidrokloridot kapunk 263,5—266,5 C° olvadásponttal. A 16. példa szerinti módon valósítottuk meg a reduktív aminálást, azonban az ott alkalmazott kiindulási anyagok helyett ekvivalens mennyiségű egyéb ketont és amint alkalmaztunk, így az alábbi la általános képletű vegyületeket kaptuk: la általános képletű vegyületek R' R" Rí R2 Ar n Ar' só Op. (C°) H H H H Ph 1 p__Cl_Ph 2 HCl 264,5—266,5 H H H H Ph 2 Ph 2 HCl 167—171 H H -H H Ph 1 m—Cl—Ph 2 HCl 251—255 H H H H Ph 1 0—Cl—Ph 2 HCl 239,5—251,5 H H H H p-Me- Ph 1 .• p—Cl—Ph 2 HCl 264—265 H H H H p—Cl—Ph 1 p—MeO—Ph 2 HCl 232—250 H H H H p—Me—Ph 1 p—MeO—Ph 2 HCl 246—248 H H H H p—Me—Ph 2 Ph 2 HNO3 148—154 . H H H H p—Cl—Ph 1 Rh 2 HCl 213—215 15