159743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tieno-benzotiepinil-piperazinil-alkil-imidazolidinon-származékok előállítására

3 150743 4 halogénatomként előnyösen klór- vagy bróm­atom. A (II) képletű vegyületnek vagy alkálifém­származékainak találmány szerinti reakciója előnyösen valamely oldószer jelenlétében megy végbe. Alkalmas oldószerek azok, amelyek az adott reakciókörülmények között közömbösek, például szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol, halogénezett szénhidrogének, mint kloroform, éterszerű folyiadékok, mint éter vagy dtoxán, valamint rövidszénláncú alkano­lok, mint aceton, metiletilketon vagy dietilke­ton. A reakcióhőmérsékletek körülbelül „50° és 150° között, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján vannak. 1 niólegyenértékű (II) általános képletű ki­induló anyagnak 1 mólegyenértékű (III) álta­lános képletű vegyülettel való találmány sze­rinti reakciójánál 2 mólegyenértékű savat ha­sítunk le. Ez a sav a feleslegben levő (II) kép­letű bázishoz vagy a reakcióterm ékhez kapcso­lódhat. Előnyösen azonban vadamely savmegkötő­szert adunk a reakcióelegyhez. Alkalmas sav­megikötőszerek például alkálifémkarbonátok, mint nátrium- vagy káliumkarbonát, továbbá tercier szerves bázisok, mint pl. piridin, tri­ctilamin vagy N,N-diizopropil-etilamin. Feles­legben levő tercier bázisok oldószerként is al­kalmazhatók. Amennyiben a találmány szerinti reakció so­rán a (II) képletű vegyület helyett egy ilyen vegyület alkálifém-származékát, pl. egy nátri­um-, kálium- vagy lítium-származékát hasz­náljuk, előnyös, ha a reakciót valamely szén­hidrogénben, pl. benzolban vagy toluolban va­lósítjuk meg. A kiinduló anyagok alkálifém-származékai­ként, pl. a nátrium-, kálium- vagy lítium-szár­mazékokat in situ alkalmazzuk a találmány szerinti eljárás során. Ilyen alkálifém-szárma­zékok in situ képzése pl. legalább egy mól­egyenértékű alkálifémhidrid, alkálifémamid vagy egy alkálifémorganikus vegyület adago­lása útján történik, ha egy mólegyenértékű ki­induló anyagot használunk. Alkálifémamidok­ként például nátrium- és lítiumamidot, alkáli­fémhidridekként nátriumlhidridet és alkálifém­organikus vegyületként fenillítiumot vagy bu­tillítiumot alkalmazunk. A találmány szerinti átalakulásnál a (III) ál­talános képletű karbamidszármazékokat is elő­nyösen alkalmazzuk in situ, a találmány sze­rinti eljárás során alkálifém-származékokként, pl. nátrium-, kálium- vagy lítiumszármazékok­ként. Ezeket az alkálifém-származékokat a (II) képletű vegyület alkálifém-származékaihoz ha­sonló módon kaphatjuk. A kiinduló anyagfeárat felhasznált 4-n(il-pipe­razinil)-4,5-dihidro-tieno[2,3-blí[nbenzotliepin például az irodalomban leírt 4-Mór-4,5-diibidro~ -tieno[2,3-b]{l]benzotiepinből állítható elő. Ezt a .vegyületet l-piperazinkarbonsav-etilészterrel 4-i(4,! 5-dihidro-tieno[2,3-b][l]benzotiepin-4-il)_ -piperazin-1 -karbonsav-etüészterré kondenzál­juk, amit káliumhidroxiddal etanolos közegben egyidejűleg hidrolizálunk és dekarboxilezünk. Egy olyan vegyületet, amely a (III) általános képletű vegyület körébe tartozik, éspedig az 5 l-ímetil-3,3-bisz-(2-klór-etil)-karbamidot például d'ietanolamiriből kiindulva állíthatunk elő. A dietanolamin szolgáltatja 1-metilizoeianáttal az l-metil-3,3-bisz-i(2^hidrioxi-etil)-karbamidot, amely tionilkloriddal kéndioxid és klórhidro­io génsav lehasadása közben átalakul. További (III) általános képletű kiinduló anyagok ha­sonló módion állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás útján kapott {I) általános képletű vegyületeket ezután kívánt J5 esetben szokásos módon szervetlen és szerves savakkal savaddiciós sóikká alakíthatjuk át. Például valamely (I) általános képletű vegyü­let szerves oldószeres oldatához a sókompo­nensként kívánt savat vagy annak oldatát ad-20 juk. Előnyösen olyan szerves oldószereket hasz­nálunk az átalakítás során, amelyekben a ke­letkező só nehezen oldható, hogy az szűréssel elválasztható legyen. Ilyen oldószerek pl. meta­nol, aceton, metiletilketon, aeeton-etanol, me-25 tanol-éter vagy etanol-éter. Az (I) általános képletű vegyületekkel való sóképzésre pl. a klór/hidrogénsav, brómhidro­génsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulfonsav, ecet-ÍO sav, almasav, borkősav, citromsav, tejsav, oxál­sav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, ben­zoesav, szalicilsav, fenilecetsav, mandulasav és embonsav használható. Az alábbi példák az (I) általános képletű új 35 vegyületek és az eddig le nem írt közbeeső termékek előállítását közelebbről megvilágít­ják, a találmány oltalmi körét azonban sem­milyen módon nem korlátozzák. A hőmérséklet­értékek Celsius-fokokban vannak megadva. 1. példa: a) 3.03 g (0,010 mól) 4-(l-piperazinil)-4,5-di-45 hid;ro-tieno[2,3-b]l[l]benzotiepin 2,80 g (0,014 mól) nyers l-metil-3.3-bisz-(2-klór-etil)-karb­amiddal és 3,6 g (0,026 mól) 36 ml dietilke-1 ónban oldott vízmentes káliumkarbonáttal 12 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alkal-50 mazása mellett. Négy óra után, valamint 8 óra reakcióidő elteltével még további 2,4 g (0,018 mól) káliumkarbonátot adunk a reakció­elegyhez. majd lehűtjük, éterrel hígítjuk, szűr­jük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepá-55 roljuk. A maradékot (5,62 g) éterben felvesz­szük, az oldatot 1 n metánszulfonsavval extra­háljuk, a sósavas kivonatot éterrel mossuk és feleslegben nátriumkarbonátot adunk hozzá. A kivált szabad bázist éterben felvesszük, az éte-60 res oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfát fe­lett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot olyan kovasavgél-oszlopon kromatograf áljuk (Merck gyártmány, szemcsenagyság 0,05—0,2/ mm), amelyet előzőleg 0,5 n nátronlúggal impregnál-65 tunk. Eluálószerként kloroformot alkalmazunk. 2

Next

/
Thumbnails
Contents