159739. lajstromszámú szabadalom • Síkszita keretek
159739 kereten továbbszitálni, akkor a szitakeret hosszléceit 90°-kal elforgatják és a következő szitakeretet úgy helyezik a szitakeret alá, hogy az átesés az ejtőcsatornából közvetlenül a szitálókeretre folyjon. Így a teljes szélességű ráömlés és elvezetés az átesés továbbszitálásánál is biztosítva van. A malmok jelenleg még általában nagyméretű szitakeretekkel dolgoznak, ahol az átmenetek és átesések továbbszitálásáról a csatórnafalakra helyezett különleges alakú lapátok gondoskodnak. Kisméretű, négyzetes szitakerettel dolgozó új sziták egyrészt költségesek, másrészt a malmok átszerelését teszik szükségessé. Gazdaságos megoldást az jelentene, ha csak a szitakereteket kellene kicserélni, a szita hajtóműve és kerettartó szerkezete maradhatna. A jelenlegi szitakeretek különböző méretűek és méreteik olyanok, hogy helyükbe egységesen kisméretű négyzetes szitakereteket beépíteni nem lehet. Hátránya a négyzetes szitakeretnek, hogy a szitálási hosszhoz van rendelve a szita szélessége, holott ezt a terheléshez (kg/s) kellene igazítani. Kisebb teljesítményekhez a négyzetes szitakeretet középen megfelezik. Ezáltal hosszúkás szitakeretet hoznak létre, de ennél a jó szitálás feltételei kellően biztosítva nincsenek. E feltételek más, ismert hosszúkás szitáknál sem teljesülnek, így például a hosszúkás szitakeretekkel dolgozó fiókos szitáknál különböző, szabadalmazott terelőkkel is csak részben és csak igen költséges megoldásokkal teljesülnek a jó szitálás feltételei. Másik hátránya a négyzetes szitakeretnek, hogy a frakciók, illetve ezek elvezetésére szolgáló ejtőcsatornák száma is kötött. A négyzetes alapszitánál számuk 3. Ha a négyzet négy oldalán egy-egy külső ejtőcsatornát is létesítenek, akkor egyszerre 7 ejtőcsatornát kapnak, holott lehetséges, hogy 5-re, vagy 6-ra van szükség. A négyzetes szitánál, ha 3-nál több frakciót kell képezni, akkor a belső térből a külső ejtőosatomákba kell a kész frakciókat vezetni. Ehhez vízszintes, terelőlapdkat kell használni a szitakeret felső szintjén és a megelőző keret alsó részén megfelelő nyílást kell kiképezni. Ez növeli az elemek számát, csökkenti az előregyárthatóságot és szigetelési problémákat okoz. Hátránya a négyzetes szitának az is, hogy az ejtőcsatornák és a szitakifolyások szimmetrikusan a keret Wégy oldalán, vagy egy kör kerülete mentén egyenlő távolságban helyezkednek el. Ez nehezíti a szitakifolyásokhoz való hozzáférést. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölése. A találmány szerinti megoldást az jellemzi, hogy az alapkeret téglalap alakú keretes szerkezet, amelynek négy belső sarkában legalább egyegy azonos méretű elemi dúcból álló sarokdúc van elrendezve és ezek azonos oldalaikkal az alapkeret azonos oldalaihoz vannak csatlakoztatva, az egyik szélességi oldal melletti két sarokdúchoz legalább egy-egy elemi dúcból álló kiegészítő dúc csatlakozik, amelyek kifelé eső oldalához az alapkeretből külső ejtőcsatornát leválasztó keresztléc van erősítve. Az említett hátrányokon a találmány szerinti megoldás tehát olyan hosszúkás, variálható szi-5 takeretekkel segít, ahol — mint látni fogjuk — a szita szélessége a szitahossztól függetlenül az igények gyakoriságának figyelembevételével határozható meg. Ugyanígy a frakciók száma is az optimumnak megfelelően választható meg. 10 Emellett biztosítja a jó szitálás feltételeit nagy fajlagos teljesítmény mellett,, a keretek összeszerelésének nagy variálhatóságát, a tömeg- és az előregyártihatóságot, a kifolyások egy vagy kétoldalra való elhelyezését, a könnyű kezelést, !5 valamint azt, hogy meglévő sziták főtartóiba is beépíthető. 20 A találmányt részletesebben rajzok segítségével ismertetjük. Az 1. ábra példaként olyan találmány szerinti szintakeret alapkeretének felülnézetét, a 2. ábra ennek A—A irányú keresztmetszetét, a 3. ábra ennek B—B irányú hosszmetszetét szemlélteti, 25 amelynél az összes dúcok egyforma méretű elemi dúcok és az alapkeret rövidebb oldala melletti két sarokdúchoz 3—3 kiegészítő dúc csatlakozik. A 4. ábra az 1. ábra szerinti alapkeret olyan SO dúcelrendezését láthatjuk, ahol az egyik kiegészítő dúcpárt keresztlécével a másik sarokdúcpárhoz helyeztük át. Az 5. ábra példaként egy találmány szerinti gyűjtőkeret felső keretét mutatja felülnézetben, 35 a 6. ábra ennek keresztmetszetét, a 7. ábra pedig az egyik belső lécnek kinagyított C részletét szemlélteti. A 8. ábrán a gyűjtőkeret középső keretét láthatjuk felülnézetben, illetve a 9. ábrán keresztmetszetben. A 10. ábra a gyűjtőkeret alsó 40 keretét szemlélteti felülnézetben baloldalt hoszszú, jobboldalt széles gyűjtőlappal. Ali. ábra hosszú gyűjtőlappal felszerelt gyűjtőkeretet mutat be az alapkeretbe helyezve 45 felülnézetben, a 12. ábrán a D—D irányú keresztmetszetet, a 13. ábra pedig az E—E irányú hosszmetszetet szemlélteti. A 14. ábra a szitálókeret felülnézete, a 15. ábra ennek F—F irányú keresztmetszete. 5Q A 16. ábra komplett szitakeret felülnézetét, a 17. ábra ennek G—G irányú keresztmetszetét, a 18. ábra pedig ennek H—H irányú hosszmetszetét szemlélteti. 55 A 19. ábra egy szitaoszlop három, egymás alatti szitakeretének a malomiparban szokásos jelképes keresztmetszeti rajzát mutatja, a szokásos rajzolási módtól eltérően a keretek jelképeit különállóan felrajzolva, A 20. ábrán a 19. ábra szerinti három szitakeret keretrajzát láthatjuk, a malomiparban szokásos jelképes ábrázolási módszerrel. A 2,1. ábra szitaoszlop-részlet keresztmetszeti rajzát mutatja, a 22. ábra pedig az ehhez tarfi5 tozó keretrajzokat szemlélteti. 2
