159703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homoktalajok javítására
3 159703 4 mértékben víztaszító és így a vízzáró réteg tökéletes kialakítása nem megoldható. Legújabban agyagos szénpalákkal kívánják a szervetlen és szerves kolloidokat egyidejűleg pótolni, oly módon, hogy jegfeljebb '10 mm, célszerűen 5 mm-nél kisebb szemcsés méretben mélyszántással vagy tárcsázással keverik az agyagos szénpalákat a homokba. Eredményes azonban ez az eljárás sem lelhet, mert a szénpalák szerves és szervetlen kolloidrészei kollodiálisan vannak összekeveredve, amiből következően erősen víztaszítóan viselkednek és így az agyagos részek kioldása gyakorlatilag csaknem lehetetlen. A technika jelenlegi állása szerint tehát a homoktalajokban a szervetlen kolloidrészek ezideig gyakorlatilag teljesen eredménytelennek tekinthető. A természetes talajokban ugyanis a kolloidrészek a homokszemcsék felületén hártyaszerüen tapadnak meg és így szabadon érvényesülnek mindazok a felületi jelenségek, amelyek a termékenység szempontjából kedvezőek. A sikertelenségben fontos szerepet játszik az is, hogy a bentonit zagyok 2—5%-os koncentrációtól kezdve, főképpen Na-ikationnal telített állapotban víztaszítóan viselkednek, ami egyébként értékes tulajdonság a víz elleni szigeteléseknél, de a talajjavítási céloknál a bentonit kötőképességének érvényesülését megnehezíti. Közismert, hogy minden bentonitos közét gyakorlati felhasználása annyiben bír jelentőséggel, amennyiben az vízben fellazulni képes, amikor a kártyacsomagszerű halmazok egyedi lemezkékre vagy legalábbis kisebb-nagyobb lemezkehalmazokra diszpergálódnak. A találmány célja 'homoktalajok javítására olyan eljárás kialakítása, amely kiküszöböli az eddig ismert valamennyi eljárás hátrányát és biztosítja a homoktalajban a növény gyökérzóniájában az agyagásványhártyák kialakulását, növeli a homokszemcsék tapadását és csökkenti a deflotáció veszélyét. Célja továbbá, hogy a homoktalaj természetes tulajdonságainak kedvező autodinamikáját kihasználva megnyissa a termékenység növelésének útját. A találmány tehát eljárás homoktalajok javítására, amelynek során agyagásványt juttatunk á homoktalajba. A találmány lényege abban van, hogy agyagásványos kőzet vízben való fellazítása után dúsított agyagásványtartalmú zagyot állítunk elő, a zagy aggregátumait kolloid méretre bontjuk le, majd az így keletkező diszperziót 0.2—20 kg/m3 mennyiségben öntözőrendszer öntözővízébe adagóljuk-'és a homoktalajt mindaddig öntözzük, míg annak agyagtartalma az infiltráció következtében az 5—1'5%-ot eléri. A találmány szerint előnyös, ha a zagy aggregátumainak kolloid méretű lebontását ütközéses nyírással végezzük. A találmány egy további ismérve szerint a zagyhoz a diszpérgálás előtt az agyagásványra számítvott 0—2% nátriumkarbonát is adagolható. Végezetül a találmány szerint az agyagásvány diszperzió műtrágyaoldattal együtt is adagolható az öntözőrendszer öntözővízébe. A találmány szerinti eljárás során tehát a dúsított agyagásiványtartalmú zagy aggregátumait kolloid méretre bontjuk le, például ütközéses nyírással és a híg bentonit diszperziót, amely más tixotropikus tulajdonságokkal nem rendelkezik, öntözés útján juttatjuk a homoktalajba, ahol az infiltrtálódik. Mivel minél hígabb agyagásvány szuszpenzió alkalmazása célszerű, ezért az öntözést a találmány szerinti eljárással addig előnyös ismételni, míg a homoktalaj agyagtartalma az 5—15%-ot, előnyösen a 10%-ot el nem éri. A gyakorlat bebizonyította, hogy a bentonitok még 1—3%-os diszperzióban is jelentékeny üledékténfögattal rendelkeznek és a homoktalajban kiszűrés nélkül 10—20 cm mélységig is behatolnak, infiltrálódnak. A bentonit szuszpenzió a beszűrődés közben filmréteggel veszi körül a homokszemcséket, koaguluimként körülvéve a homokszemcséket már nedves állapotban is azokat mintegy öszszeragasztja. A tallaj táperejét növelő anyagok is a növényvédőszerekkel együtt az öntözés útján a talajba illetve a növényre juttathatók. Ez lehetővé teszi, hogy a tápanyagok a talajban a beáztatott réteg teljes vastagságában oszoljanak el és az agyagásvány hártyákon adszorbeálódva a növények számára felvehetően, de állandósulva tapadjanak meg a gyökérzónában. A gyökérzónában eloszlatott agyagásványhártya további kedvező szerepe a növényi maradványokból keletkező humuszépítő kövek megkötése és az organominerális kolloidok kialakulása. Ezek a talaj humusztáptartalmát növelik és így megteremtik a teranékenység fokozatos és folyamatos növelésének előfeltételét. A találmány szerinti agyagszuszpenziós öntözéssel víztakarékosság is elérhető, illetve az adott vízmennyiséggel nagyobb terület is megöntözhető, mint az agyagszuszpenzió nélküli öntözésnél, mivel az agyagásványok, különösen a bentonit nagy mértékben leköti a vizet és így csökkenti az elpárolgási veszteséget és tartalékolja a vizet a növényzet részére.' Az elvégzett vizsgálatok alapján egy hektár javítandó homoktalaj kötoképességének növelésére az öntözővízbe legelőnyösebben 1—10 kg/m3 bentonitot diszpergálunk. Tehát 20 mmes öntözés esetén 200 m" hektáronkénti vízfogyasztásban a bentonit-adagolás csupán 200— 2000 kg. A találmány szerinti eljárást részletesen kiviteli példán ismertetjük. A példa szerint 12 m3 -es vastartályban, amely 700 fordulat/perc fordulatszámú gyorskeverővel van ellátva, bentonitásványból 10 perces keveréssel, a kezelendő terület helyszínén 10 m3 200 g/l sűrűségű bentonit zagyot állítunk elő. A zagyot azután 2 mm-es szitán átszűrjük, majd 20 cm átmérőjű hidrociklonnal eltávolítjuk a 0,06—2 mm nagyságú finom homokrésze-10 ir-20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2
