159702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokapszulák gyártására

159702 3 4 kolloid oldataiból álló emulziónak, illetve szuszpenziónak bázisok jelenlétében történő előállítása. A pH-értéknek savadagolás útján történő csökkentésével azután az emulzió, illetve szuszpenzió folytonos fázisából a hidrofil kolloidokat a diszperzfázis körül koacervátumként leválasztjuk, és azokat körülzárjuk oly módon, hogy még folyékony falakkal bíró kapszulák képződnek, amelyek egyensúlyi folyadéka vizes, sótartalmú kolloidban szegény oldat. Az eddig ismert eljárásokban a koacervátum a diszperz fázist annál jobban burkolja körül, minél lassabban és egyenletesebben vezetik át a rendszert a koacervátum tartományba, tehát minél lassabban hajtják végre a pH-érték csökkentését, illetve a hígítást. Ezért mikrokapszuláknak komplex-koacerválás útján történő előállítására különleges eljárások vannak, amelyek kizárólag a pH-érték savak adagolásával történő egyenletes és lassú csökkentését, illetve a vízzel történő egyenletes, lassú hígítást (pl. 2 óra időtartam alatt) tartalmazzák, és előírják, hogy ez alatt az idő alatt erősen keverni kell (lásd DAS 1 122 595). Eljárást találtunk fel bezárt maganyagból és komplex-koacervátumból, amely (A) vízoldható savas és bázikus csoportokat tartalmazó polimerből, (B) vízoldható karboxil- vagy karboxilátcsoportokat tartalmazó polimerből áll, kialakított burkolatból álló mikrokapszulák előállítására azzal jellemezve, hogy (A) vizes oldatát és/vagy (B) vizes oldatát ioncserélőn vagy ioncserélő keveréken vezetjük át, a kezelés előtt vagy után az (A) vagy <(B) oldatában a maganyagot diszpergáljuk, majd az oldatokat összekeverjük. Ily módon az időtrabló, hosszadalmas átvezetést a koacervátum tartományba elkerülhetjük, és spontán koacerválást — amelynek következménye a diszperz fázis körülburkolása — érünk el. Az oldatokat az ioncserélőkkel külön-külön érintkezésbe hozhatjuk. Az ioncserélők útján az anionok és/vagy katiónok, adott esetben az idegen sók is, amelyeket az oldatok tartalmaznak, hidrogén-, illetve OH-ionokra cserélődnek ki, ily módon az (A), ill. (B) alkotókból gyakorlatilag sómentes oldatokat kapunk. Ha az anion-és kationcserélőket 'feleslegben alkalmazzuk, azaz olyan mennyiségű ioncserélő van jelen, hogy azok cserélési kapacitása nagyobb az oldatokban jelenlevő ionoknál, akkor minden oldat állandó, arra. jellemző pH-értékre áll be. Hidrofil amfolit, mint pl. zselatin, esetében ez az oldat izoelektromos pontjára áll be, anoiit vagy katolit esetében pedig arra a pH-értékre, amelynél a molekulák vándorlási sebessége a villamostérben maximális. Az ioncserélő minőségének és mennyiségének alkalmas kiválasztásával minden más, megkívánt pH-érték is reprodukálhatóan beállítható. Ezek a gyakorlatilag sómentes oldatok különösen erősen koacerválnak. Ha pl. ioncserélőkkel sómentesített zselatinoldatot és ioncserélőkön sómentesített gumiarábikumoldatokat keverünk össze, akkor nagy oldatkoncéntrációknál is spontán koacerválás következik be. Ez a koncentráció pl. 10%-ig terjedhet, tehát olyan koncentráció tartományban lehet, amelyből a szokásos módon kiindulnak, ha az a cél, hogy lassú, állandó keverés közben végrehajtott, kb. 1—2% koncentrációig történő hígítással a rendszert koacerválják {hígítási koacerválás). A burokképződ'és a találmány szerinti eljárásban két makromolekuláris alkotó vizes oldatban történő reakciójával következik be, mikoris az (A) alkotó vízoldható savas és bázikus csoportokat tartalmazó polimer és a (B) alkotó karboxil- és/vagy karboxilát csoportokat tartalmazó szintetikus vagy természetes vízoldható polimer. Vízoldható savas és bázikus csoportokat tartalmazó polimerként <A) elsősorban amíoter polimerek, mint fehérjék, pl. kazein, albumin és előnyösen zselatin, alkalmazhatók. Szintetikus vízoldható polimerként (B) pl. maleinsavanhidrid kopolimerek, amelyek ko~ monomerként pl. etilént, sztirolt, izobutilént, vinilétert tartalmazhatnak, átalakított származékai, valamint akrilsav, ill. metakrilsav kopolimerek, mikoris komonomerként akrilamid, (met-) akrilsavészter alkalmazható, valamint ezek sói és karboximetilcellulóz is számításba jöhet. Maleinsavanhidrid kopolimerek átalakított származékain olyan termékeket értünk, amelyeket a savanihidridcsoportoknak vízzel, ammóniával, aminokkal, ill. diaminokkal, amelyek egy tercier aminocsoportot tartalmaznak, aminoalkoholokkal vagy fémhidroxidokkal stb. történő reakciója útján kapunk. Természetes karboxil- vagy karboxilát csoportokat tartalmazó vízoldható polimerként (B) pl. gumiarábikum, alginsav, ill. alginátok, pektinek, alkalmazhatók. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas maganyagként általában hidrofób, finomszemcsés, szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony anyagok jönnek számításba. A számos lehetőség közül példaként a következőket nevezzük meg: gyógyszerek és növényvédőszerek, élelmiszerek és élvezeti cikkek (pl. fűszerek, aromaanyagok), színezékek, .(pl. szervetlen, vagy szerves pigmentek), vegyszerek, kenő-, csúsztatóanyagok és más olajok. A maganyagokat szerves oldatok formájában is beburkolhatjuk. Hidrofil maganyagok beburkolása, ha azok hidrofób közegben vannak diszpergálva, szintén lehetséges. A burkolóanyagokhoz oldószerként általában vizet alkalmazunk; víz-alkohol, vagy víz-aceton keverékek ugyancsak alkalmazhatók. A koacerváláshoz felhasznált (A) és (B) alkotókat vizes oldatokra számítva 1—10% közötti koncentrációban használjuk. A maganyag szemcseméretétől és a kívánt burkolatvastagságtól függően 1 rész maganyagra 0,1—2 rész burkolóanyagot, alkalmazunk. Az eljárást többféle foganatosítási mód szerint hajthatjuk végre. Eszerint a maganyagot az i(A) alkotó oldatában vagy a megfelelő (B) alkotó oldatában az oldatoknak az ioncserélők-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 "60 2